Különösen amiatt, hogy abszolút tévesnek gondolom a végkövetkeztetését. A politikai részével nem foglalkozom, mert nem asztalom, csak a gazdaságival.
//tldr.444.hu/2014/09/18/a-ner-elkerulhetetlen-bukasa/
Ha jól értem a lényeg az, hogy mivel a jelenlegi rendszer gazdaságilag nem fog tudni életszínvonal-emelkedést hozni, ezért hamarosan megbukik. E mögött ott rejlik az a mögöttes vélemény (vágy?), hogy a antidemokratikus/autoriter rendszerek gazdaságilag biztos bukásra vannak ítélve. Sajnálatos módon ez nem így van, elég csak Pinochet Chile-jére, a 30 évvel ezelőtti Dél-Koreára, vagy Oroszországra gondolni. A legtöbb hazai gazdasági(-politikai) elemző ott követi el a hibát, hogy összekeveri a strukturális helyzetet a ciklikussal. Nagyon leegyszerűsítve a strukturális helyzet az, hogy egy Ferrariban vagy Trabantban ülünk, a ciklikus meg az, hogy lejtőn vagy emelkedőn vagyunk, hátszél vagy szembeszél van.
A rossz hír az, hogy már legalább 10 éve Trabantban ülünk, és ebben semmi változás nem látszik. Ugyanaz a Trabant 2004-ben és 2014-ben is.
A 2000-es évek közepén a legtöbb elemző azt hitte, hogy azért legalább egy Ford Focust vezetünk, pedig ugyanúgy Trabant volt, csak jó nagy hátszelünk volt az érdi lejtőn (devizahitelezés+ eszement kormányzati költekezés). Aztán jött a szembeszél meg a hegymenet (2006-7: Gyurcsány-csomag, 2008-9: válság, 2010-től hitelundor, kormányzati húzd meg-ereszd meg, európai válság). A 7 szűk esztendő után már mindenki észrevette a strukturális problémákat, de olyannyira, hogy az államkapitalista-centralizáló új rendszert látva már sokan elhitték, hogy ebből a Trabantból még a motort is kivették. Ők aztán nagyon meglepődtek, hogy a magyar gazdaság tud nőni. Pedig az égvilágon semmi nem történt, ugyanaz a Trabant pöfög előre, csak megszűnt az ellenszél, és sík terepre értünk. Persze a kormányzati propaganda meg a növekedést látva egyből bemondta, hogy átültünk egy Lambo-ba, és most aztán nem állít meg minket senki.
És itt térnék vissza a fenti cikkhez. Az ellenzéki véleményformáló értelmiség perverz vágyálma, hogy a jelenlegi rendszer annyira elrontja a gazdaságot, hogy nem lesz semmiféle fejlődés, és ebbe belebukik. Azt mondják, hogy "Háááá, ez egy Trabant, ez nem megy!". Pedig tud ez menni. 150-el nem, de 80-al simán.
Én úgy látom, hogy - hála az Eu-s támogatásoknak - a magyar gazdaság a következő években tud nőni éves 1-3 százalékkal, ami nem túl sok, de ahhoz pont elég, hogy egy kicsit jobb legyen az embereknek. Természetesen el lehet rontani, és a legnagyobb kockázat talán most éppen a monetáris politika felől néz ki, de miután megszűnőben a hitelundor, nem lesz több költségvetési megszorítás, jó a külső egyensúlyunk, rohamosan csökken a külső adósság, így nem nagyon látom, hogy mitől lenne olyan sokk, ami megállítaná a lassú, csendes növekedést. 2+2 akkor is 4 marad, ha néha attól félünk, hogy 3, időnként meg szeretnénk elhinni, hogy 5. Arra persze, hogy magasabb fokozatra kapcsoljon a magyar gazdaság a jelenlegi rendszer nem alkalmas, de a következő pár évben inkább a nyugalom, és csendes növögetés látszik. Sík terepen haladunk előre...
Az autópályára nem merészkedhetünk ki a Trabanttal, de a teljes lerobbanásra számítani szerintem semmi ok nincsen., a jó öreg zwickau-i kéthengeres visz minket előre ...
