Cseh külügyi tisztviselők november elején közzétett nyilatkozata ismételten megerősítette, hogy a Krím félsziget annektálása és a kelet-ukrajnai szeparatisták támogatása miatt Oroszország ellen életbe léptetett szankciók feloldásának feltétételeit a Minszki Egyezmény teljesítéséhez kell kötni. Ez természetesen nem keltene nagy feltűnést, ha az aláírók listáján nem szerepelne a cseh elnök, Miloš Zeman, illetve a cseh szenátus elnöke, Milan Štěch akik korábban megkérdőjelezték a szankciós rendszer hatását (a két elnök nyilatkozata itt olvasható).
A politikusok álláspontja szerint a szankciók negatív hatást gyakorolnak a cseh gazdaságra, továbbá károsak a cseh-orosz kereskedelmi kapcsolatokra is. Persze önmagában ez sem meglepő megállapítás.A nyilatkozatok relevanciájának megállapításához a cseh és orosz gazdaság összefüggéseinek vizsgálatára is szükség van. Ezen felül nem árt tisztázni a kérdést, miszerint a kétoldalú kereskedelmi visszaesés kizárólagosan csak a szankcióknak tudható-e be vagy inkább az orosz gazdaság gyengülésének.
A cseh-orosz kereskedelem volumene a ‘90-es években érte el a mélypontját, majd a 2000-es évek elejétől ismét virágzott. Ezt jól mutatja, hogy az Oroszországba áramló kivitel közel tízszeresére nőtt 2003 és 2013 között. A folyamatot nagyban erősítette az orosz gazdasági növekedés, mely elsősorban a nyersanyagforrások piacán bekövetkezett áremelkedésnek volt köszönhető. 2012-ben az Oroszországba irányuló cseh export 3,8%-át tette ki a teljes exportnak, így jelentősebb volt, mint pl. az olaszországi kivitel.
A fent bemutatott fejleményeknek köszönhetően a 2012-2020-as periódusra előirányzott kormányzati exportstratégia Oroszországot is azon 12 prioritást élvező piac között említi, melyekre a kormánynak és az exportőröknek fókuszálnia érdemes. A FÁK kereskedelemért és iparért felelős kamara igazgatója, František Masopust szerint ezt a lépést egy igen erőteljes jelzésként tekinthetik a cseh kereskedők. Véleménye szerint az újabb és újabb, az orosz gazdaságot sújtó szankciók nélkül és a gazdasági gyengülés megszűnésével a kereskedelmi kapcsolatok fejlődése tovább folytatódhatna.
2014 második felétől már érzékelhető volt a visszaesés a kétoldalú kereskedelemi kapcsolatokban, mely 2015-re jelentősen tovább romlott. A cseh gazdaság számára legfontosabb exportpiacokat felsorakoztató listán 2016-ban közel 2%-os részesedésével Oroszország a tizenharmadik helyre esett vissza. 2014 szeptemberében a 3%-os részesedése még a nyolcadik helyet jelentette.
Az elmúlt három év tapasztalatait azonban érdemes részletesebben is megvizsgálni. A két ország közötti összkereskedelem aránya 2012-ről 2015-ra több mint 46%-kal csökkent, azaz 13 970 millió dollárról 7 464 millió dollárra esett vissza. 2016-ban pedig ez a negatív trend tovább folytatódott és - többnyire az alacsony gáz és olajáraknak köszönhetően - az elmúlt évtizedekben először cseh kereskedelmi többletet mutatott mérleg. Mint azt a külkereskedelem fejlődését bemutató grafikon is bizonyítja, a 2012-es év történelmileg kiemelkedőnek bizonyult. Az Oroszországba irányuló cseh export minden nehézsége ellenére a 2015-ös év még mindig magasabb forgalommal zárult, mint a 2005-2010-es periódusban bármikor.
Az eddig említett tények alapján azonban nehéz mérni, számokra lefordítani a szankciók (és az azokra adott válasz-szankciók) valódi hatását, továbbá elkülöníteni a cseh gazdaságot érő többi hatástól (pl.: az orosz gazdaság strukturális problémáitól vagy a valuta leértékelődésétől), amelyek együttesen szintén meglehetősen nagy hatást gyakorolnak a cseh-orosz kereskedelem állapotára. Megnehezíti a vizsgálatot, hogy ezek a körülmények kapcsolatban vannak egymással, megváltoztatják, sokszorosítják egymás hatását. Vladimír Dlouhý, a Cseh Kereskedelmi Kamara elnöke osztja azt a nézetet, miszerint az orosz gazdaság akkor is nehézségekkel nézne szembe, ha nem játszana közre a politikai konfliktus vagy a büntető szankciók. Tehát az orosz rendszer hiányosságaira inkább csak rávilágítottak a kiszabott szankciók. Ez azonban azt is jelenti, hogy a cseh politikusok szórványos felhívásai a szankciók eltörlésére nem hatnak meggyőzően.
A szankciók hatásairól a pontos következtetések levonását tovább bonyolítja a Németországon, Olaszországon és egyéb, a cseh gazdasággal szoros kapcsolatban álló gazdaságokon átfolyó újra-exportálás. Figyelembe véve a német-orosz kereskedelem szintjét, illetve a cseh gazdaság kitettségét a német piacoknak (a Németországba irányuló export közel 30%-át adja a teljes kivitelnek), kijelenthető, hogy az Oroszországgal romló gazdasági kapcsolat meghatározóbb, mint azt általában feltételezik. Az újra-exportálásra vonatkozó pontos számadatok nélkül az Oroszországgal folytatott gazdasági kapcsolatok visszaesésére irányuló hivatalos elemzések nem lehetnek pontosak, véglegesek.
A szankcióknak azonban vannak közvetett hatásai is, melyek kevésbé ismertek. Az elmúlt két év számos eseménye sarkallta arra Oroszországot, hogy belekezdjen az orosz ipari stratégia megreformálásába, melyet régóta halogat. A prioritás a modernizáció és a gazdaság diverzifikálása. Ezek a kezdeményezések támogatni kívánják az önellátást, és ezáltal az importtól való függetlenebbé válást, mely érezhető változásokat hozhat az elkövetkezendő években a cseh-orosz kereskedelmi kapcsolatokban is. Ennek köszönhetően a gazdasági kapcsolat fejlődése várhatóan kiszámíthatatlanabbá és bizonytalanabbá válik majd.
Ez a bejegyzés a “The development of economic relations between V4 and Russia: Before and After Ukraine” IVF projekt keretében készült. A kutatás során négy visegrádi ország kutatóintézetei azonos szempontrendszer mellett elemzik az Oroszországgal kapcsolatos szankciók hatásait és hazai visszhangját, politikai recepcióját. A projektben magyar részről a Világgazdasági Intézet a CEID-del partnerségben vesz részt.
MTA KRT VGI
