A kérdés persze valószínűleg ennél sokkal bonyolultabb, azonban a 2002-2007 közötti időszakban mind Európában (különösen a periférián volt ez látványosan igaz), mind pedig USA-ban azt láttuk, hogy a túlzottan olcsó pénz miatt hatalmas hitelbuborékok alakultak ki, amelyeket megint extrém módszerekkel kellett kezelni (pl. QE) hogy ne legyen totális összeomlás belőle.
A legtöbb jegybankár és gazdaságpolitikus belátta, hogy hibákat követtek el - például azzal, hogy csak a szűk inflációs mutatókra fókuszáltak és nem vették figyelembe az eszközárakat, a makrostabilitást, a pénzügyi rendszer potenciálisan destabilizáló szerepét. (Ennek magyar lecsapódása volt az MNB által alkalmazott inflációkövető ortodoxia). Alan Greenspan a 80-as évek közepétől a 2000-es évek elejéig ennek a rendszernek a kiépítését vezette. Bár kétségtelen tény, hogy kiemelkedő eredményeket (is) ért el, ám pont a jegybankárok saját tökéletességébe vetett hit vezetett oda, hogy mandátumukat egy szűk területre (inflációs mutatók finomhangolása) szűkítették le, és nem vették figyelembe a változó valóságot. A tévedés persze természetes emberi tulajdonság, és nincs is vele baj, ám fontos, hogy elismerjük ha tévedünk. Nos, ez az, amire Greenspan nem hajlandó, és ezért támadja Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász, akinek a kérdésben szerintem igaza van:
//krugman.blogs.nytimes.com/2013/10/20/the-worst-ex-central-banker-in-the-world/?_r=1&
A gazdaságpolitika fókusza a válság óta megváltozott, és várhatóan ez így is marad. Vannak dolgok amiket köbe vésettnek hittünk, de ma már nem érvényesek.
Egyébként ugyanez igaz a befektetések pszichológiájára is: nem baj ha tévedünk, sokszor elő fog fordulni. A baj az, ha nem ismerjük fel és el, hogy rosszul gondoltuk a dolgokat. Ha nem próbálunk meg tanulni saját hibáinkból az a legnagyobb bűn. És nem csak a jegybankároknál vagy befektetőknél...
***
Egy unortodoxnak mondott, de teljesen racionálisnak tűnő javaslat a devizahiteles probléma kezelésére:
Ami eddig történt a témakörben, az egy lose-lose megoldás volt. Vesztettek a bankok, buktak az emberek, a kormányzatnak kiesett egy csomó adóbevétele, és visszaesett a gazdasági növekedés is, ami fokozta a veszteségeket, és vissza a kör elejére. Direkt sem nagyon lehetett volna butábban csinálni az egészet. Olyan megoldás kellene, ami jó az embereknek, jó a bankoknak és segít visszatalálni a növekedés útjára. A cikkben leírt ötlet nem tűnik rossznak. Lehet, hogy nem ártana meghallgatni a konstruktívabb, hozzáértő szakemberek véleményét is a témában a parlamenti ciklontörvénykezés helyett...
