Amikor a jegybanki kamatok a nulla közelébe kerülnek, akkor a klasszikus monetáris politikai eszköztárral, azaz a kamatok szabályozásával már nem lehet befolyásolni a pénzpiacokat - mondta Vonnák Balázs. Az MNB közgazdasági tanácsadója szerint a Fed és az EKB lényegében hasonló, nem ortodox eszközöket alkalmazott azután, hogy a dollár- illetve az eurókamat "padlót fogott". A bankoknál lévő állampapírokat vásárolta fel a két központi bank, illetve közvetlen hitelt nyújtott a bankoknak (vállalatoknak).
Az Egyesült Államokban és az Európai Unióban is ez a beavatkozás az állampapírpiacba - a mennyiségi enyhítés - mérsékelte a pénzpiaci zavarokat és enyhítette a gazdasági visszaesést - magyarázta az előadó.
Ugyanakkor a feltörekvő országokban, így Magyarországon is, ahol a jegybanki kamat magas maradt, ezzel az eszközzel csak nagyon korlátozottan lehet beavatkozni a pénzpiacba, mivel nagy az árfolyamgyengülés kockázata és a jegybanki hitelesség is csorbát szenvedhet - tette hozzá Vonnák Balázs.
A tartósan magas magyar kamatszint nemcsak az elmúlt évtized laza költségvetési politikájából, és az ezzel együtt járó állami hiteligényből fakadt, hanem a háztartások folyamatosan növekvő hitelfelvételéből is - hangsúlyozta Suppan Gergely. A TakarékBank vezető elemzőjének leegyszerűsített képlete az: ha az állam és a háztartások hiteligénye egyszerre nő, akkor a pénz ára, azaz a kamatok is nőnek. Mivel belső megtakarítás nem volt, az ország külső adóssága lett egyre nagyobb - vezette tovább a folyamatot az elemző.
Amíg Csehországban a hitel/betét arány 80 százalék volt az elmúlt években, addig Magyarországon 2009-ben 150 százalékot, még 2012 elején is 125 százalékot ért el, s talán nem véletlen, hogy a cseh kamat egy százalék alatt van, míg a magyar 7 százalék - mutatott rá Suppan Gergely egy lényeges összefüggésre. A TakarékBank vezető elemzője szerint akkor lehet hosszabb távon csökkenteni a jegybanki kamatot, ha mind az állam, mind a háztartások adóssága folyamatosan csökken, azaz megtörténik a mérlegkiigazítás.
MTI
