A múlt héten látott napvilágot egy olyan cikk, melyben a szerzők bevallottan egy kis pénzügyi összeesküvés-elméletet vázoltak fel. Kétségtelen, hogy elég látványosan, szinte fillérre pontosan olyan árfolyamot határozott meg az államadósság számításához a kormány a 2014-es költségvetésben, amely aztán év végén be is következett. A büdzsében szereplő 296,9 forintos euróár és az MNB hivatalos év végi záróárfolyama között mindössze egy fillér van, mivel ez utóbbi 296,91-es értéket jelent.
Az összeesküvést felvázoló írás szerint ez pedig akár azért is történhetett, mert a jegybank az árfolyam beállításával segítette a kormányt az adósság elleni harcban. A 2013-as pénzforgalmi hiány, és a GDP nominális (reál-GDP + deflátor) növekedésével kalkulálva ugyanis nagyon neccesen lett volna csökkenő az adósságrátánk. Ezért a cikk szerint nemcsak az mfor.hu által is többször felvázolt pénzügyi tartalékok leépítéséhez nyúlt a kormány, de a jegybank segítségével az árfolyamokat is olyan szintre állította volna be, amivel elérhető a csökkenő adósságráta.
Ez utóbbi viszont sántít. Ahogy arra az írás is rámutat, a költségvetési törvényben azért kell meghatározni az előző év árfolyamát, hogy a két egymást követő év adósságát ugyanazzal az értékkel számolva összehasonlíthatóvá tegyék. Ez érhető, hiszen az államadósság körülbelül 40 százalékát kitevő devizaadósságot nagyon nem mindegy, hogy milyen árfolyamon számoljuk el. Vagyis a meghatározott értéken kell az összehasonlításra kerülő két év államadósságát meghatározni, így aztán édes mindegy, hogy mi a forint 2013-as záróértéke.
Másrészről, ha a valós árfolyamokkal számolunk, vagyis a maastrichti névértéken vett bruttó, konszolidált adósságot kalkuláljuk, akkor az az árfolyam-eltérítés, ami az összeesküvés alapja, eltörpül az adósságmutatóban. December végén ugyanis 30 milliárd euró volt (az ÁKK adatai és a jegybanki záróárfolyam alapján egészen pontosan 29,992) a devizaadósság. Az összeesküvésben vázolt év végi forinteltérítés pedig körülbelül 3 egységet tett ki a 300 körüli bázishoz viszonyítva. Vagyis a 30 milliárd eurós devizaadósság forintban történő elszámolása 90 milliárdos csökkenést eredményezett az alacsonyabb árfolyamérték miatt. Ez pedig eltörpül a szeptember végi 23 089 milliárdos konszolidált államadóssághoz képest, és a 2013-as várható 29 200 milliárdos GDP-re vetítve 0,3 százalékot tesz ki.
Persze az is igaz, hogy politikai okok miatt nagyon nem mindegy, hogy a végső számok alapján akár egy tizeddel is csökkenő adósságrátát tud-e kimutatni 2013-ra a kormány. Ezzel a kabinet tagjai is tisztában voltak, hiszen úgy alakították a tavalyi novemberi, decemberi finanszírozást, hogy a költségvetés forrásigényét, illetve a lejáró adósságot nem újabb állampapírok kibocsátásával, hanem a pénzügyi tartalékok apasztásával érték el. (lásd: Kisöpörve: szinte üres lehetett a kincstár január első felében) Így a nominális adósság is csökkent, és a pénzügyi tartalékok is több éves mélypontra jutottak. Januárban aztán rákapcsolt az adósságkezelő és annyi forintos adósságpapírt bocsátott ki, mint még soha.
Az "év végi visszafogás", majd a januári "belehúzás" jól látszik az ÁKK által közölt, a központi költségvetés adósságára vonatkozó előzetes adatokból is. A decemberi 78 százalékos GDP-arányos költségvetési adósságráta - ez kisebb, mint a teljes államháztartásra számított - december végéig 75,3 százalékra süllyedt, majd januárban ismét 77,9 százalékig emelkedett vissza. Mindezt úgy, hogy január 29-én egy egymilliárd eurós (308 milliárd forint) devizakötvény járt le, ami pedig értelemszerűen csökkentette az adósságot.
A 2,6-2,7 százalékpontos decemberi eleji-december végi-január végi "adósságbeállítási játék" összeesküvés-elmélet szerinti "árfolyameltérítés” hatása mindössze 0,3 százalékpontos lehetett a maastrichti adósságrátában. Az alaptörvény rendelkezéseinek megfelelően számolt költségvetési adósságrátában pedig semmi.
mfor.hu
