A bíró közölte: a másodfokú határozat a felperes pénzintézet piaci kölcsön szabad felhasználású jelzáloghitelre euró elnevezésű, valamint piaci kölcsön szabad felhasználású jelzáloghitelre svájci frank elnevezésű termékei vonatkozásában a pert megszünteti, az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezi. Az elsőfokú határozatot egyebekben helybenhagyja a Fővárosi Ítélőtábla.
Az ítélőtábla a felperessel azonos véleményen volt azt illetően, hogy a szerződés jellegének megállapítása során nem az elnevezésének, illetőleg az adós magatartásának van jelentősége, hanem annak, hogy a szerződés ténylegesen tartalmaz-e effektivitási kikötést. Ennek minősül az a szerződéses rendelkezés, amely szerint a tartozást ténylegesen valamely, a fizetés helyének pénznemétől eltérő pénznemben kell leróni – mondta a bíró.
Azt a kikötést, amely szerint az adós tetszőlegesen forintban vagy devizában egyaránt törleszthet, effektivitási kikötésként kellett figyelembe venni, ezáltal az azt tartalmazó szerződés nem devizaalapú, hanem devizaalapúnak nem minősülő, a forinthitelhez közelebb álló hiteltípus, amint azt már egyértelművé is tette a 2014. évi XL-es törvény általános indoklása – mutatott rá a bíró, hozzátéve: irreleváns az adós döntése, annak vizsgálatára jelen eljárásban nincs mód.
Nem a választás eredménye, hanem a lehetősége bír relevanciával annak eldöntésekor, hogy a szerződés a törvény tárgyi hatálya alá tartozik-e vagy sem – tette hozzá. A Fővárosi Ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bíróság azon megállapításával, hogy önmagában a magatartási kódexnek és a pénzintézet árazási elveinek való megfelelés nem zárja ki a szerződéses feltételek tisztességtelenségének bíróság általi vizsgálatát.
A bíró kiemelte: a felperes az egyoldalú szerződésmódosítást engedő kikötéseit a különböző okiratokban, bonyolult utalószabályok alkalmazásával rögzítette, ami nyilvánvalóan nem felel meg az átláthatóság elvének.
Az érdemben vizsgálható termékek egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő kikötéseinek egyikénél sem érvényesült az átláthatóság elve – mutatott rá a bíró az indoklásban, hozzátéve: mivel az elvek konjunktívak, bármelyik sérelme azt eredményezi, hogy a díjemelés tisztességtelen.
MTI
