Körbenézek, rengeteg oklevél, elismerés a falon. Melyik a kedvenc?
Az év bankára díj. Negyvenhárom bankvezető választ maga közül évente egyet, ez jelenti nekem a legtöbbet.
Miért kap ilyet az ember?
Valószínűleg azért, mert aktív szerepvállalás jellemzi a Volksbankot a vállalkozások pénzügyi világában, illetve a bankszakma elismerte a kis- és közepes bankok növekvő szerepét a bankpiacon.
A szobában Jusztícia is megtalálható szobor formájában, mely valószínűleg összefüggésben áll azzal, hogy Ön a pénzügyi tanulmányok után a jogi egyetemet is elvégezte. Ez egyfajta önkeresés volt, vagy ki akarta egészíteni akkori tudását.
Utóbbi. A banki munka nagyon komplex, sokoldalú, egy bankvezetőnek értenie kell a pénzügyhöz, számvitelhez, marketinghez, és a joghoz is. A jogi eszközrendszer ismerete nagy segítséget nyújt a kockázatkezelésben.
Ilyen tudatosan készült már pályafutása elején a bankvezetői pozícióra?
Nem voltam ennyire tudatos, de ahogy telt az idő, és egyre többet tanultam a szakmámból, egyre inkább érzékeltem, hogy mennyi mindent nem tudok. Munka mellett végeztem el a jogot.
Azóta, hogy még jobban belemerült a szakmába, még milyen területen fejlesztené a tudását?
Most, negyvenkét évesen nem ülnék be újra egy egyetemre, de például a menedzsment irodalmat folyamatosan olvasom, etéren fejlesztem magam, mivel mindig megjelenik egy-egy újabb könyv. A legtöbb dolgot nyilván menet közben tanulja meg az ember, de azért vannak olyan „best practise-ek”, amiket ismerni kell egy vállalatvezetőnek.
Ön viszonylag fiatalon került vezetőhelyettesi pozícióba, minek köszönhető a gyors karriersiker?
Sikerült Németországban szakmai tapasztalatot szereznem, melyet itthon, a rendszerváltás során, amikor kialakult a kétszintű bankrendszer jól lehetett kamatoztatni. Kevés volt a képzett szakember, aki a külföldi banki gyakorlatot is megismerhetette. A bankprivatizáció után sok volt a külföldi bankvezető, akik át akarták adni tudásukat a magyaroknak, így valóban fiatalon lettem vezetőhelyettes. Ennyiben szerencsém volt, hogy első generációs kereskedelmi bankos lehettem.
Nem fél attól, hogy hamar kiég, így, hogy negyven alatt megvolt álmai állása?
Hát, most ebben a gazdaságtörténelmi időszakban, amikor annyi minden történik, amit meg kell oldani nem igazán tartok ettől. Ráadásul nagyon elkötelezett vagyok a szakmámmal kapcsolatban, minden napomat úgy élem, mint kezdetekkor, és mindig azzal szembesülök, hogy még nagyon sok felfedezendő, megoldandó dolog vár rám. Különösen a mostani időszak jelent kihívást a gazdasági életben dolgozó vezetőknek és szakembereknek.
Hogyan élte meg az elmúlt egy hónapot, mivel védekezett a stressz ellen?
Amikor egy ennyire megdöbbentő, előre láthatatlan dolog történik, ami felforgatja a világot, az egyetlen, amivel védekezhetek az a magánéletem kiegyensúlyozottsága. Napközben minden idegszálammal a munkámra koncentrálok, de arra nagyon ügyelek, hogy kisbabánk fürdetésére hazaérjek.
Lehet úgy fürdetni, hogy hirtelen kikapcsol az ember agya, és eszébe sem jut a forint árfolyam, és a Bux index?
Lehet, és szükséges is, nem szabad huszonnégy órában szakmázni.
Mikor tudatosult Önben, hogy nagy a baj, és gazdaságtörténelmi pillanatot élünk?
Amikor csődbement a Lehmann Brothers. Sosem láttam még ilyet, nem gondoltam, hogy ez előfordulhat, ezekről a hatalmas cégekről azt tartottuk eddig, hogy „too big to fall.” Döbbenet volt.
Mire gondolt először, mint bankvezér, mit kell először tennie?
Mindenképp fontos volt felkészíteni a munkatársainkat, és ügyfeleinket, hogy ez a helyzet arra vezethető vissza, hogy az amerikai pénz- és tőkepiacokon komoly spekulációs pozíciók épültek ki, amelyek a piaci likviditás szűkülése miatt kezelhetetlenné váltak. Legalább olyan veszélyes helyzet ez, mint amikor egy kémiai laboratóriumban robbanás következik be. Tudatosítani kellett az emberekben, hogy a magyar bankok nem fektettek be ilyen pozíciókba.
Hogyan reagált a lakosság, mennyire látták át az ügyfelek ezt a helyzetet?
Teljesen természetes volt a reakció, sok telefont kaptunk, elsősorban azt szerették volna tudni az ügyfelek, hogy mi történik, és mire számíthatnak. Tanácsot kértek tőlünk, lehetett értelmes kommunikációt folytatni, és nőtt is a betétállományunk.
Ön hogy értékelte az IMF támogatást, és a kormány reakcióját?
A spekulációs támadásokat figyelembe véve, a kormány megtette a szükséges lépéseket, természetesen ezeket további intézkedéseknek kell követnie. Az IMF lehetőséget ad a válság kezeléséhez, csak nagyon jól és okosan kell kihasználni. Mindenesetre ez csak egy rövid távú megoldás. Ez egy történelmi pillanat, most a változás kényszere alatt jó irányt vehet az ország a strukturális hosszú távú rendezés irányába, de ehhez összefogás kell.
Demján Sándor tizenöt nehéz évre számít…
Én nem vagyok ennyire pesszimista, de tény, hogy bizonyos dolgoknak változniuk kell, hogy a magyar gazdaság a megfelelő növekedési pályára álljon. A nagy változások nyomás alatt történnek, így ez egy megfelelő pillanat lehet. A szociális és egyéb állami kiadások csökkentése az első lépés, ezt látjuk a költségvetés tervezetében. Ezt, amint lehetőség nyílik, egy adó- és járulékmérséklésnek kell követnie, mert a magas elvonások megszüntetésével növekedésösztönzést kell, hogy kapjon az ország gazdasága, hiszen az EU az adórendszerek versenye is. Az egyharmaddal magasabb adó és járulékterhek más közép-európai országhoz képest, és az, hogy hatmillió munkaképes emberből csak kétmillió adózik, óriási versenyhátrányt jelent. Nagyon sokan érdekeltek az állami újraelosztásban, és ez alacsony szinten tartja az öngondoskodás mértékét. A forint elleni spekulációra pedig az euró-zónához való mielőbbi csatlakozás jelenti a megoldást.
Mit tehet egy bank a lakosság gazdasági gondolkozásának megváltoztatása érdekében?
Banki szinten ösztönözhetjük az embereket a megtakarításra, öngondoskodásra, a bankrendszer katalizátorként működhet közre ebben. De ezt önmagában a bankrendszer nem tudja megoldani!
Ha most kezdődne a pénzügyi válság, a jelenlegi ismereteinek birtokában másképp csinálna valamit? Mi a tanulság az Ön számára?
Én ahhoz nagyon kis pont vagyok a világban, hogy bármit is változtatni tudjak, ami történt, annak Magyarország szenvedő alanya, de nem előidézője volt. A bankrendszerek működésére vonatkozólag persze már most lehet érdekes következtetéseket levonni. Például azt, hogy az ügyfél nemfizetési kockázata mellett ugyanolyan, ha nem nagyobb súllyal fognak szerepelni a jövőben a piaci, likviditási és az úgy nevezett szisztematikus kockázatok.
Mire számít?
Hullámzásra számítok a továbbiakban is. A pénzügyi válság a reálgazdaság egyes szegmenseiben okozhat recesszió-közeli állapotot, a bankokba pedig visszatérnek a hagyományos termékek. Bár itthon eddig is ezeket árultuk. A banki működésben felértékelődik az, aki személyesebb kapcsolatot ápol ügyfeleivel „ a know your customer” ismerd az ügyfeledet elve még hangsúlyosabb lesz. A Volksbanknál, ahogyan eddig tettük, továbbra is ebben a klasszikus, konzervatív banki szellemben dolgozunk.
Gábor Fanni
Menedzsment Fórum
