2008. november 10. 06:49

Dr. Balázs László, a Volksbank vezérigazgatója, 2008-ban az Év Bankára, első generációs kereskedelmi bankos, és nem mellesleg fiatal, kisgyermekes apuka. Erről és a gazdasági válságról kérdezte őt az mfor.hu.

Az Év Bankára

Körbenézek, rengeteg oklevél, elismerés a falon. Melyik a kedvenc?

Az év bankára díj. Negyvenhárom bankvezető választ maga közül évente egyet, ez jelenti nekem a legtöbbet.

Miért kap ilyet az ember?

Valószínűleg azért, mert aktív szerepvállalás jellemzi a Volksbankot a vállalkozások pénzügyi világában, illetve a bankszakma elismerte a kis- és közepes bankok növekvő szerepét a bankpiacon.

A szobában Jusztícia is megtalálható szobor formájában, mely valószínűleg összefüggésben áll azzal, hogy Ön a pénzügyi tanulmányok után a jogi egyetemet is elvégezte. Ez egyfajta önkeresés volt, vagy ki akarta egészíteni akkori tudását.

Utóbbi. A banki munka nagyon komplex, sokoldalú, egy bankvezetőnek értenie kell a pénzügyhöz, számvitelhez, marketinghez, és a joghoz is. A jogi eszközrendszer ismerete nagy segítséget nyújt a kockázatkezelésben.

Ilyen tudatosan készült már pályafutása elején a bankvezetői pozícióra?

Nem voltam ennyire tudatos, de ahogy telt az idő, és egyre többet tanultam a szakmámból, egyre inkább érzékeltem, hogy mennyi mindent nem tudok. Munka mellett végeztem el a jogot.

Azóta, hogy még jobban belemerült a szakmába, még milyen területen fejlesztené a tudását?

Most, negyvenkét évesen nem ülnék be újra egy egyetemre, de például a menedzsment irodalmat folyamatosan olvasom, etéren fejlesztem magam, mivel mindig megjelenik egy-egy újabb könyv. A legtöbb dolgot nyilván menet közben tanulja meg az ember, de azért vannak olyan „best practise-ek”, amiket ismerni kell egy vállalatvezetőnek.

Ön viszonylag fiatalon került vezetőhelyettesi pozícióba, minek köszönhető a gyors karriersiker?

Sikerült Németországban szakmai tapasztalatot szereznem, melyet itthon, a rendszerváltás során, amikor kialakult a kétszintű bankrendszer jól lehetett kamatoztatni. Kevés volt a képzett szakember, aki a külföldi banki gyakorlatot is megismerhetette. A bankprivatizáció után sok volt a külföldi bankvezető, akik át akarták adni tudásukat a magyaroknak, így valóban fiatalon lettem vezetőhelyettes. Ennyiben szerencsém volt, hogy első generációs kereskedelmi bankos lehettem.

Nem fél attól, hogy hamar kiég, így, hogy negyven alatt megvolt álmai állása?

Hát, most ebben a gazdaságtörténelmi időszakban, amikor annyi minden történik, amit meg kell oldani nem igazán tartok ettől. Ráadásul nagyon elkötelezett vagyok a szakmámmal kapcsolatban, minden napomat úgy élem, mint kezdetekkor, és mindig azzal szembesülök, hogy még nagyon sok felfedezendő, megoldandó dolog vár rám.  Különösen a mostani időszak jelent kihívást a gazdasági életben dolgozó vezetőknek és szakembereknek.

Hogyan élte meg az elmúlt egy hónapot, mivel védekezett a stressz ellen?

Amikor egy ennyire megdöbbentő, előre láthatatlan dolog történik, ami felforgatja a világot, az egyetlen, amivel védekezhetek az a magánéletem kiegyensúlyozottsága. Napközben minden idegszálammal a munkámra koncentrálok, de arra nagyon ügyelek, hogy kisbabánk fürdetésére hazaérjek.

Lehet úgy fürdetni, hogy hirtelen kikapcsol az ember agya, és eszébe sem jut a forint árfolyam, és a Bux index?

Lehet, és szükséges is, nem szabad huszonnégy órában szakmázni.

Mikor tudatosult Önben, hogy nagy a baj, és gazdaságtörténelmi pillanatot élünk?

Amikor csődbement a Lehmann Brothers. Sosem láttam még ilyet, nem gondoltam, hogy ez előfordulhat, ezekről a hatalmas cégekről azt tartottuk eddig, hogy „too big to fall.” Döbbenet volt.

Felcsúti Péter adja át a díjat

Mire gondolt először, mint bankvezér, mit kell először tennie?

Mindenképp fontos volt felkészíteni a munkatársainkat, és ügyfeleinket, hogy ez a helyzet arra vezethető vissza, hogy az amerikai pénz- és tőkepiacokon komoly spekulációs pozíciók épültek ki, amelyek a piaci likviditás szűkülése miatt kezelhetetlenné váltak. Legalább olyan veszélyes helyzet ez, mint amikor egy kémiai laboratóriumban robbanás következik be. Tudatosítani kellett az emberekben, hogy a magyar bankok nem fektettek be ilyen pozíciókba.

Hogyan reagált a lakosság, mennyire látták át az ügyfelek ezt a helyzetet?

Teljesen természetes volt a reakció, sok telefont kaptunk, elsősorban azt szerették volna tudni az ügyfelek, hogy mi történik, és mire számíthatnak. Tanácsot kértek tőlünk, lehetett értelmes kommunikációt folytatni, és nőtt is a betétállományunk.

Ön hogy értékelte az IMF támogatást, és a kormány reakcióját?

A spekulációs támadásokat figyelembe véve, a kormány megtette a szükséges lépéseket, természetesen ezeket további intézkedéseknek kell követnie. Az IMF lehetőséget ad a válság kezeléséhez, csak nagyon jól és okosan kell kihasználni. Mindenesetre ez csak egy rövid távú megoldás. Ez egy történelmi pillanat, most a változás kényszere alatt jó irányt vehet az ország a strukturális hosszú távú rendezés irányába, de ehhez összefogás kell.

Demján Sándor tizenöt nehéz évre számít…

Én nem vagyok ennyire pesszimista, de tény, hogy bizonyos dolgoknak változniuk kell, hogy a magyar gazdaság a megfelelő növekedési pályára álljon. A nagy változások nyomás alatt történnek, így ez egy megfelelő pillanat lehet. A szociális és egyéb állami kiadások csökkentése az első lépés, ezt látjuk a költségvetés tervezetében. Ezt, amint lehetőség nyílik, egy adó- és járulékmérséklésnek kell követnie, mert a magas elvonások megszüntetésével növekedésösztönzést kell, hogy kapjon az ország gazdasága, hiszen az EU az adórendszerek versenye is. Az egyharmaddal magasabb adó és járulékterhek más közép-európai országhoz képest, és az, hogy hatmillió munkaképes emberből csak kétmillió adózik, óriási versenyhátrányt jelent. Nagyon sokan érdekeltek az állami újraelosztásban, és ez alacsony szinten tartja az öngondoskodás mértékét. A forint elleni spekulációra pedig az euró-zónához való mielőbbi csatlakozás jelenti a megoldást.

Mit tehet egy bank a lakosság gazdasági gondolkozásának megváltoztatása érdekében?

Banki szinten ösztönözhetjük az embereket a megtakarításra, öngondoskodásra, a bankrendszer katalizátorként működhet közre ebben. De ezt önmagában a bankrendszer nem tudja megoldani!

Ha most kezdődne a pénzügyi válság, a jelenlegi ismereteinek birtokában másképp csinálna valamit? Mi a tanulság az Ön számára?

Én ahhoz nagyon kis pont vagyok a világban, hogy bármit is változtatni tudjak, ami történt, annak Magyarország szenvedő alanya, de nem előidézője volt. A bankrendszerek működésére vonatkozólag persze már most lehet érdekes következtetéseket levonni. Például azt, hogy az ügyfél nemfizetési kockázata mellett ugyanolyan, ha nem nagyobb súllyal fognak szerepelni a jövőben a piaci, likviditási és az úgy nevezett szisztematikus kockázatok.

Mire számít?

Hullámzásra számítok a továbbiakban is. A pénzügyi válság a reálgazdaság egyes szegmenseiben okozhat recesszió-közeli állapotot, a bankokba pedig visszatérnek a hagyományos termékek. Bár itthon eddig is ezeket árultuk. A banki működésben felértékelődik az, aki személyesebb kapcsolatot ápol ügyfeleivel „ a know your customer” ismerd az ügyfeledet elve még hangsúlyosabb lesz. A Volksbanknál, ahogyan eddig tettük, továbbra is ebben a klasszikus, konzervatív banki szellemben dolgozunk.

Gábor Fanni
Menedzsment Fórum