A közép-kelet-európai és az egykori szovjet térség átalakulásának finanszírozására 1991-ben alapított EBRD elnöki tisztségébe most először kerül brit jelölt, Sir Suma Chakrabarti, a brit igazságügy-minisztérium államtitkára személyében. Sir Suma 1959-ben született Indiában, és hosszú időre visszanyúló brit kormányzati-államigazgatási tevékenysége előtt dolgozott a Világbanknál és a Nemzetközi Valutaalapnál (IMF) is. Mirow négyéves megbízatása július 3-án jár le, brit utódja akkor váltja. A korábbi EBRD-elnökválasztási években a bank éves közgyűlésének idejére rendszerint már megszületett az egyezség a részvényesek között a bank új vezetőjének személyéről, a döntés most azonban - nem utolsósorban a franciaországi elnökválasztások miatt - a londoni közgyűlésre maradt.
Az EBRD-t eddigi két évtizedes fennállása során német és francia elnökök vezették. Az EBRD elnökének kiválasztása általában bonyolult, politikával jelentős részben átszőtt folyamat. Íratlan egyezség, hogy a részvények 60 százalékát birtokló EU jelöli az EBRD elnökét, az első alelnöki posztra pedig amerikai jelölt kerül. Arról is állítólag hallgatólagos megállapodás volt eddig érvényben, hogy - cserébe azért, mert az EBRD székhelye annak idején Londonba került - Nagy-Britannia nem törekszik brit jelölt elnökké választására. Ez a többszörös egyezség látszik most borulni azzal, hogy London az idén mégis állított jelöltet - aki a részvényesek péntek esti titkos szavazásán meg is kapta a szükséges többséget. David Cameron konzervatív párti brit miniszterelnök személyesen kampányolt Chakrabarti megválasztásáért, George Osborne brit pénzügyminiszter pedig a részvényesi szavazás eredményének ismertté válása után, péntek este kijelentette: Sir Suma azért kapta meg a voksok többségét, mert "ő volt a legjobb jelölt a tisztségre".
Osborne - aki alig néhány órával az elnökválasztás előtt Mirow-val együtt nyitotta meg az idei EBRD-közgyűlést, és megnyitó beszédében felsőfokú jelzőkkel dicsérte a német EBRD-elnök által elért eredményeket - hozzátette: az, hogy brit jelölt kerülhetett egy ilyen fontos európai intézmény élére, "mutatja Nagy-Britannia európai és globális befolyásának erejét és támogatottságát". A Financial Times értesülései szerint mindazonáltal Párizs "szószegéssel" vádolta a brit kormányt, amiért az a hagyományokkal szakítva ezúttal jelöltet állított az EBRD-elnöki tisztségre. London ugyanakkor cáfolta, hogy valaha is létezett volna olyan informális egyezség, amelynek alapján brit jelölt nem kerülhet az EBRD élére.
Thomas Mirow, az eddigi elnök újjáválasztási esélyeit az is jelentősen rontotta, hogy Berlin - állítólag azért, mert magas euróövezeti tisztségekre, például az euróövezeti tagországok pénzügyminiszteri tanácsa, az Eurogroup élére szán német jelöltet - ezúttal "kihátrált" mögüle, és Párizzsal együtt a francia jelöltet, Philippe de Fontaine Vive-t, az Európai Beruházási Bank (EIB) alelnökét támogatta. A német, a francia és brit jelölt mellett az idén versenybe szállt az EBRD-elnöki tisztségért Jan-Krzysztof Bielecki volt lengyel kormányfő és Bozidar Djelic egykori szerb pénzügyminiszter is. Nekik gyakorlatilag nem volt esélyük, mivel olyan íratlan etikai szabály viszont valóban létezik, amelynek alapján EBRD-finanszírozásban részesülő országból nem választanak elnököt a bank élére.
Az EBRD élén eddig két német és három francia elnök állt. Az előző német EBRD-elnök Horst Köhler volt, aki később Németország államfője lett. A most leköszönő Thomas Mirow 2008-ban a pénzügyminiszter-helyettesi tisztségét hagyta ott az EBRD-elnöki megbízatásért.
MTI
