A vezető londoni gazdaságpolitikai hetilap pénteken megjelent kiadása szerint a jegybankok másik hibája az volt, hogy túl sokáig hagyták túl olcsón a pénzt, táplálva a hitelpiaci buborékot.
A folyóirat szerint az amerikai Federal Reserve-nek bőségesen lett volna alkalma riadót fújni, és a szövetségi szintű, fogyasztóvédelmi célú előírások szigorításával csillapíthatta volna a piaci lázat. Alan Greenspan azonban, aki a "buborékévekben" állt a Fed élén, nem látott nagy kockázatot robbanásszerűen növekedő ingatlanpiacban, és inkább a beavatkozástól ódzkodó ösztönére hallgatott, írja a The Economist.
A lap szerint az amerikai központi bank szerepét betöltő intézetnek három fő hiba róható fel. Az egyik az, hogy a 2001-es recesszió után túlzott mértékben és túl hosszú ideig lazította a pénzügypolitikai gyeplőt; tartva egy olyan deflációtól, mint amilyent Japán is átélt, a Fed 1 százalékra szállította le szövetségi napikamatcélját, és egy évig ott is tartotta.
A második hiba a túlságosan félénk szigorítás volt 2004 és 2006 között, a harmadik pedig az, hogy a Fed az idén visszasüllyesztette 2 százalékra alapkamatát, a pénzügypolitikát próbálva bevetni a pénzügyi szektorban eluralkodó pánik ellen.
Az első két hiba az ingatlanpiaci buborék felfúvódásához járult hozzá, a harmadik a nyersanyagpiaci árrobbanáshoz, áll a The Economist elemzésében.
A Financial Times pénteki számában Paul De Grauwe, a leuveni egyetem közgazdaságtan-professzora azt írta: a jelenlegi likviditási válság koordinációs kudarc eredménye. "A" bank nem akar hitelezni "B" banknak, nem feltétlenül azért, mert "B" bankot fizetésképtelennek tartja, hanem azért, mert attól fél, hogy más bankok sem hiteleznek "B" banknak, ami viszont már előidézheti "B" bank fizetésképtelenségét. Így a banki hitelezés azért áll le, mert a bankok várakozása szerint a banki hitelezés le fog állni, írja a közgazdász professzor.
De Grauwe szerint ebből csak egy kiút van: a nagy országok - az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, az euróövezet, esetleg Japán - kormányainak át kell venniük gazdaságuk bankrendszerét, vagy legalábbis a nagybankokat. A kormány az egyetlen olyan intézmény ugyanis, amely meg tudja oldani a likviditási válság központi okát, a koordinációs kudarcot: amint a bankok az állam kezében vannak, utasítani lehet őket arra, hogy bízzanak egymásban és hitelezzenek egymásnak.
Minél gyorsabban megteszik a kormányok ezt a lépést, annál jobb, áll a Financial Timesban közölt elemzésben.
