Az akkor még a Budapesti Árutőzsdén spekulálók közül (ebben az időszakban nem volt devizaliberalizáció, nem lehetett magyar állampolgároknak devizát venni, csak korlátolt mennyiségben, de a BÁT-on lehetett a devizaárakra spekulálni, méghozzá nagy tőkeáttéttellel) bizonyára vannak néhányan akik emlékeznek a nagy jen összeomlásra, amikor a 80-ról induló dollár-jen kereszt szinte minden nap ment felfelé (számtalan piramisépítő spekulánst téve hetek alatt gazdaggá, akiknek nagy része persze néhány hónapon belül az első minikorrekcióban mindenét elbukta). A 120-as szint eléréséig nem is volt 2 egymást követő olyan hónap, hogy a kereszt essen, párhetes korrekciók után mindig felfelé vette az irányt. A mozgás 3 éven át tartott, egészen az 1998 nyarán elért 147-es szintig. Vajon most is ismétli a történelem önmagát?
Röviden: azt gondolom igen. Hosszabban: most úgy vélem nem lesz ilyen egyszerű a menet, de ha elindul, nagyot fog szólni.
A japán jen gyengülése csak és kizárólagosan a várakozásoknak köszönhető, a japán jegybank még semmit sem tett, és a baj az, hogy nagyon sokat jelenlegi eszközrendszerével nem is tud tenni. Ahhoz, hogy a japán gazdaságot kirángassák a két évtizede tartó deflációs-recesszió időszakból, a hatalmas államadósság (GDP-arányosan is nagyobb mint a görög valaha volt!!!) totális elinflálására, és a jen teljes összeomlására van szükség. Kérdés, hogy az ezzel járó feszültségeket (bel- és külpolitikai) mikor meri bevállalni a japán politika. Nyilván csak akkor, ha már nagyon fáj, és talán elértük ezt a pontot, bár nem vagyok benne biztos.
A probléma az, hogy hosszú évek depressziója után a japán gazdaságot valószínűleg csak (elektro)sokkal lehet feléleszteni Csipkerózsika-álmából. Az egyetlen megoldás a korábbinál is nagyobb költségvetési deficit melletti hatalmas költekezés (pedig már most sem gyengék: a japán kormányzat bevétele kevesebb, mint a költségvetés hiánya!), ami berobbantja a gazdaságot, miközben az exportszektort a jen gyengülése tehetné helyre - ezt teljesen bankópréssel fedeznék. Ez a korábbinál bátrabb hozzáállást feltételez, és nem egyértelmű, hogy amikor tettekre kerül majd a sor, akkor a BoJ és a kormány erre hajlandó lesz.
Korábban úgy gondoltam, hogy a hatalmas (és mára egyértelműen visszafizethetetlen) államadósság miatt előbb-utóbb a japán kötvények hozama felrobban, amikor már láthatóan finanszírozhatatlan az adósság (már most is az), de az elmúlt években eluralkodó jegybanki unortodoxiák láttán egyértelmű, hogy kellő elszántság mellett nem csak a rövid, de a hosszú hozamokat is ott tarthatja egy jegybank, ahol csak akarja - ha vállalja ennek a következményeit. Egyszerűen csak annyit kell tennie, hogy frissen nyomtatott pénzből felvásárolja akár a teljes államadósságot. Természetesen ez inflációhoz, jó eséllyel hiperinflációhoz vezet, de a mostmár bőven 200% feletti GDP-arányos államadósság mellett nincs is más lehetősége Japánnak, mint az adósság teljes, és totális elinflálása, ez pedig nyilvánvalóan a jen összeomlásával jár. Az egyetlen kérdés, hogy ezt mennyire türelmesen szemlélik versenytársaik, pl. a kínaiak, koreaiak, stb. Az európai gazdaságpolitikusoknak már most nem tetszik a mozgás, pedig ha a japánok tényleg megvalósítják az egyetlen kiutat, akkor nem 120 lesz az euró jen, hanem 220 vagy 320.
A nagy kérdés most az, hogy mikor tesznek valami konkrétumot. Az első lépést meglépték, a BoJ függetlenségét elkezdték megnyirbálni, márpedig minden elinfláláshoz szükséges a kormányzatnak alávetett és azt hűségesen kiszolgáló jegybank. Ugyanakkor ezen kívül egyelőre csak fogadkozás volt, tettek nem. Valószínűleg a piaci szereplők egy idő után megunják a tettekre várakozást, és kivárják, hogy mi történik. Ha valóban beindul a pénzgyár - mint ahogy még nem indult meg - akkor a jen tényleg olyan lejtőre kerül, amihez képest az elmúlt hetek mozgása csak gyenge előjáték volt, de ha nem, akkor visszaesik az ország abban a recessziós-deflációs spirálba, amiben 20 éve van...
(egy barátom megkért, hogy két-három rövid mondatban foglaljam már össze a Japán helyzetet. Íme: A lakosság nem költ, begubózott, a cégek dettó, és a gazdaság fenntartása végett az állam költekezik, évek óta lehetőségein felül - különben minden évben recesszió lenne. Ugyanakkor az így felépült államadósságot már nem lehet kifizetni, reálértékben semmiképp. Így az egyetlen megoldás az infláció)
