Több mint 4200 milliárdot kellene előteremteni
"Magyarország a Nemzetközi Valutaalap hitele nélkül is képes lesz finanszírozni magát 2013-ban" - jelentette ki egy keddi rendezvényen Orbán Viktor. A kormányfő hozzátette: az EU/IMF megállapodás ugyanakkor megkönnyítené hazánk dolgát, hiszen csökkenthetné a finanszírozási költségeket. A fentiekből ismét azt a következtetést lehet levonni, hogy a kormány nem akar minden áron megállapodni, bizonyos dolgokból nem hajlandó engedni.
Az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) honlapján található összegzés szerint 2013-ban 3418 milliárd forintnyi adóssága jár le a központi költségvetésnek, ennyit kell megújítani. Ezen belül a legtöbbet, 1054,5 milliárd forintot a lejáró devizahitelek után kell kifizetni, melynek nagy része a 2008-ben felvett IMF-hitelhez kapcsolódik. 1005,9 milliárd forintot tesz ki a nyilvános kibocsátású, forintban denominált államkötvények törlesztése, 416,9 milliárdot pedig a devizakötvényeink után kell kifizetni. Persze ez az összeg még valamennyivel növekedni fog, hiszen az idei év második felében kibocsátandó 3 és 12 hónapos diszkont kincstárjegyek egy része a jövő évi lejáratokat fogja gyarapítani.
A fenti összeghez jön még a költségvetés hiánya, és máris kiszámolható, mennyi a teljes finanszírozási szükségletünk. A büdzsé eredeti tervezetében még 677,277 milliárdos hiány szerepet a jövő évre, azonban a nemzetgazdasági miniszter múlt pénteken bejelentette, hogy az eddig tervezett 2,2 százalék helyett 2,7 százalékos lesz a hiánycél. Így egyelőre nem tudni, pontosan mekkora deficittel számol a kormány, de a fél százalékos emelés nagyságrendileg 140 milliárd forintot jelent, vagyis mintegy 810 milliárdos lehet a teljes hiány. Az ezzel kapcsolatos módosító javaslatot szerda délutánig nem nyújtották be a parlamentnek.
A megújítandó adósság és a költségvetési hiány tehát összesen 4200 milliárd forint körüli finanszírozási igényt generál 2013-ban, ezt kell valahonnan előteremtenie a kormánynak. Ez nagyjából 200 milliárddal több, mint az idei finanszírozási igény.
2013 és 2014 lesz a legrázósabb
Az ÁKK lejárati szerkezetre vonatkozó adataiból az látszik, hogy ha a 2013-as és 2014-es éveket sikerül túlélni, akkor enyhülhet a nyomás a finanszírozáson, hiszen az azt követő években lényegesen kisebb lejáratok jönnek.
2014-ben mostani állás szerint csökken majd a finanszírozási szükséglet, hiszen a jövő évi 3418 milliárd forint után 3112,6 milliárd lesz a lejáró adósság, ráadásul a kormány csökkenő költségvetési hiánnyal számol. Azonban azt nem szabad elfelejteni, hogy a jövőre kibocsátandó állampapírok egy része 2014-ben jár le, ami növeli majd a finanszírozási igényt. Ha csak a devizafinanszírozást nézzük, akkor a két év múlva esedékes 1625,7 milliárdos szükséglet lesz a legjelentősebb, ez mintegy 700 milliárddal magasabb, mint az idei.
Honnan lehet előteremteni 4200 milliárd forintot?
Első hallásra hihetetlen összeg a 4200 milliárd forint, amennyit be kellene vonnunk jövőre a piacról, azonban a magyar kötvénypiac lehetőségeihez mérten ez nem túl nagy összeg. Most próbáljuk sorra venni azt, honnan lehet forrás a 2013-as finanszírozásra. Elsőként a kormány jegybanki betéteit lehet kiemelni: augusztus végén 1647 milliárd forint volt az MNB-ben ezen a jogcímen, ezt bármikor felhasználhatja a lejáró adósság törlesztésére vagy a költségvetési hiány fedezésére a kormányzat.
A másik jelentős pénzforrás a kötvénypiac lehet, ahol a lejáró adósságot meg tudjuk újítani. Idén év elejéről október 9-ig az ÁKK összesen 4555 milliárd forint értékben adott el állampapírokat aukciókon, ehhez jöttek még az úgynevezett nem kompetitív értékesítések, melyek 190 milliárdot tettek ki. Vagyis bő kilenc hónap alatt már több kötvényt sikerült kibocsátanunk, mint a teljes jövő évi finanszírozási szükséglet. Nem véletlen, hogy néhány hete már az adósságkezelő is bejelentette, hogy az idei évre tervezett kibocsátás 95 százaléka teljesült szeptember közepéig. És akkor hozzátehetjük, hogy az idén egyáltalán nem bocsátottunk ki devizakötvényt, ha jövőre a kormány rászánja magát, hogy IMF-megállapodás nélkül is kilépjen a piacra ilyen papírral, akkor az tovább növelheti a bevonásra kerülő összeget.
A fenti sikerhez hozzájárult, hogy gyakorlatilag az év eleje óta egy-két kivételtől eltekintve rendre a terv felett tudott értékesíteni az ÁKK, a pluszpénz pedig a kormány jegybanki betétállományát hizlalta. Vagyis ha nem romlik érdemben a külső környezet, a nemzetközi hangulat, és jövőre is sikerül hasonló sikereket elérni a kötvénypiacon, akkor elvileg gond nélkül megoldható hazánk finanszírozása újabb IMF-hitel nélkül is.
Éppen a fent leírt dolgok jelentik egyébként a kormány vélt stratégiájának kockázatát is: ha jelentősen romlik a nemzetközi hangulat és a befektetők elfordulnak a kockázatosabb eszközöktől, például a magyar állampapíroktól, akkor sietős lehet a megállapodás aláírása, hogy be legyen biztosítva a finanszírozásunk. Ezt a célt szolgálhatja a kormány jelenlegi kommunikációs játéka az IMF-fel, egész egyszerűen nem akarnak egyértelműen nemet mondani, hátha szükség lesz a Valutaalap pénzére, ugyanakkor igent sem akarnak mondani, mert azzal meg lenne kötve a gazdaságpolitika keze. Ha már a kormány rendre azt hangoztatja, hogy hazánknak nem hitel, csak védőháló kell, akkor ennek analógiáján úgy is fogalmazhatunk, hogy nem az IMF-megállapodás védőhálójára, hanem a tárgyalások védőhálójára hajt a kormány, vagyis azzal, hogy fenntartják a megegyezés lehetőségét elérik azt, hogy kedvező legyen hazánk megítélése, és csökkenjenek a hozamaink.
A felvázolt lehetséges stratégia másik gyenge pontja az, hogy akár változatlan környezetben sem biztos, hogy jövőre az ideihez hasonló kereslet lesz a magyar kötvényekre. Idén a jelentős túljegyzések nem kis részben annak voltak köszönhetők, hogy tavasszal akár 8-10 százalékos hozamon is meg lehetett venni a papírjainkat. Kérdés, hogy az esetleges további csökkenéssel 5-6 százalékon ugyanolyan vonzók lesznek-e a magyar kötvények.
Beke Károly
mfor.hu
