Ráadásul mindezt úgy, hogy Kína miatt 3 éve a világ összes közgazdásza aggódik, a nyersanyagok árának csökkenése a kínai kereslet lassulását mutatja, és a világgazdaság növekedési kilátásait is most rontja minden elemzőház.
A helyzet az, hogy a részvénypiaci boomhoz gyakran sokkal jobb egy lassú növekedés, mint a vad szárnyalás. A gazdasági szárnyalás (miatti túlfűtöttség) ugyanis mindig magában hordozza azt, hogy jönnek a gonosz gazdaságpolitikusok (elsősorban jegybankárok) és behúzzák a kéziféket, abbahagyják a pia osztogatását, és mindenkit hazaküldenek a házibuliból, mielőtt elkezdődhetne a behányós szakasz. Kína elképesztő hitelexpanziója miatt jogos volt aggódni az elmúlt 2-3 évben, de a kínai vezetés láthatóan érzékeli a problémákat, és megpróbálják elérni a "soft landing"-et, azaz, hogy a gazdaság úgy lassuljon be, hogy közben azért ne csússzon recesszióba. Nincs könnyű feladatuk, mert Kína valós gazdasági növekedési potenciálja nem nagyon lehet több 4-5%-nál (de örülnénk Magyarországon ennek!), ahogyan elérik lassan a "middle income" kategóriát - szemben a korábbi 10%-kal. A következő években húzd meg-ereszd meg lesz az országban: amikor lassulást érzékelnek a helyi gazdaságpolitikusok, akkor majd stimulálgatnak, amikor viszont beindulna a vadulás akkor visszafogják a gazdaságot, így fog szerintem kijönni az éves 5% növekedés. Ráadásul úgy tűnik még strukutrális reformokra is hajlandóak, ami rövid távon kellemetlen, de hosszú távon nagyon jó. Lesz tehát valószínűleg egy (kínai mércével mért) szolid növekedés, lesznek reformok, és ehhez az igazi bónusz, hogy az ország részvénypiaca nagyon olcsó, ami abból is látszik, hogy az index a 2007-es csúcsának 40%-án áll csak, és a 2009-es mélyponttól is csak 30%-ot emelkedett. Vagy egyszerűbben: az eufória és összeomlás közötti úton (1750-6000 pont) ott jár, mintha az S&P 500 index 800 ponton lenne (a jelenlegi 2000-el szemben), vagy a világ szerencsétlenje BUX index 13000-n lenne (azért ő is 17000 felett van). Sok egyéb mutató alapján is azt mondhatjuk, hogy a kínai részvények olcsók.
Nem tudjuk, hogy sikerül-e levezényelni a soft landing-et a kínai kommunista államkapitalista párt vezetőinek, de ha igen, akkor nagyon könnyen duplázódhatnak a részvényárak. És ami érdekes, hogy a piac is kezdi ezt gondolni...
