A legtöbben - a rövid emlékezet okán - leginkább az 1998-as eseményekkel hasonlítják a mostaniakat, pedig véleményem szerint sokkal inkább 1985-86 az analógia. Erről az elmúlt évben többször is írtam, de érdemes még egyszer röviden átnézni mi történt:
A nagy árupiaci felfutást követően (70-es évek, amikor az olaj 3-ról 30 dollárra ment, ennek analógiája a 2000-es évek, amikor az olaj 10-20 dollárról 150-ig emelkedett) a 80-as években gazdasági növekedés kezdődött, miután az infláció démonát leküzdötték a jegybankok. A magas olajárak számtalan "nem-konvencionális" termelőt hoztak be a piacra, ekkor volt az Északi-tengeri olajboom (most ennek analógiája az amerikai palaolaj/gáz-boom). Ám egy idő után Szaúd-Arábia megelégelte, hogy piaci részesedést veszt, és elhatározta, hogy kiszorítja drágán termelő vetélytársait a piacról (most is). Az olaj ára pár hónap alatt 25 dollárról 10 dollárig szakadt, gyakorlatilag megállíthatatlanul, korrekció nélkül (most is). Ezek után új sávba állt be, 10-20 dollár között mozgott 15 éven át! (most is?)
Nagyon fontos, hogy míg 1998-ban az ázsiai KERESLET összeomlása, addig 1985-ben , és most is a KÍNÁLAT megugrása, és a termelők közötti piaci verseny hozta el az áresést. Nem is csoda, hogy ebből az olajárösszeomlásból a nettó importőrök erősen profitáltak akkor is - és így lesz most is. Az 1985 végén még 4%-ot közelítő amerikai infláció 1986 végére 1%-ra esett, de ez csak átmeneti volt, hamarosan visszapattant 4%-ra. A gazdaság pedig szépen nőtt a következő években, 3-4%-kal. Ez várható 2015-16-ban is: először mélybe eső infláció, ami nagyon gyorsan vissza fog pattanni 2%-ra vagy akár a fölé is az USA-ban, kellemes növekedés mellett. Európa hasonló utat fog bejárni.
A nagy vesztes akkor Szovjetunió volt, ahol az olajbevételek hiányában nem tudták támogatni csatlósaikat és, még élelmiszer sem volt elég a lakosságnak. (az akkori struktúra úgy nézett ki: olajexport vs. kajaimport). Az olajárak összeomlása a szocializmus végét hozta el. Most annyival jobb a helyzetük, hogy tudnak elég kaját termelni, tehát éhen akkor sem halnak, ha tartósan alacsony lesz az olajár, legfeljebb nem lesz olasz sajt, meg görög szőlő, nabumm, van nekik céklájuk, meg káposztájuk elég. Viszont biztos, hogy nagy recesszió lesz, azt pedig az idő majd eldönti, hogy ebből lesz-e ugyanúgy rendszerváltás, mint anno.
A nagy veszély nem az orosz recesszió, hanem az, hogy az orosz, ukrán és egyéb nyersanyagtermelő országok kötvénypiacain elszenvedett veszteségek miatt nagy tőkekivonás kezdődik meg a feltörekvő országokra szakosodott alapokból, és emiatt kényszereladások lesznek, amely megdobná ezeknek az országoknak a finanszírozási költségét. Ez persze előreláthatatlan, de most ezen lehet főleg aggódni. Ismert kifejezés volt a 70-es-80-as években a petrodollár, az olajtermelők ugyanis a hozzájuk áramló végtelen pénzzel nem nagyon tudtak mit kezdeni, és - főleg amerikai bankokon keresztül - kihitelezték őket egy csomó olyan országnak, elsősorban Latam-országoknak, de hazánknak is, akik elköltötték fogyasztásra, aztán meg nem tudták persze visszafizetni, lett is belőle rendesen válság, meg restrukturálás. Most a petrodollárok helyett/mellett a QE-dollárok voltak azok, amelyek a feltörekvő piacokra áramlottak, és elsősorban nem állami (szuverén) hitelezés lett belőlük, hanem vállalati. Valószínűleg számtalan feltörekvő piaci vállalat ül olyan dollárkötelezettségeken (nagy részt kötvény), amit - pláne a dollár erősödése mellett - igencsak nehéz lesz visszafizetni! Ebből még nagy baj lehet...
A pillanatnyi lényeg viszont az, hogy az olajárak esése véleményem szerint nagyon jó a fejlett világnak, az olajdiktatúrákban viszont meleg lehet a helyzet. Az 1998-2008/11 közötti árupiaci szuperciklus véget ért, megvolt a felszálló ág, és immáron a leszálló ág is mindenben. Ha a történelem jól mutatja az utat, akkor a következő évtizedben a most újonnan definiált, alacsonyabb ársávokban fog folyni a kereskedés a vassal, rézzel, olajjal, és egyéb árucikkekkel. Nem kell velük foglalkozni. 10 év emelkedés, 5 év esés, 20 év sárban dagonyázás, így szokták csinálni...
mfor.hu
