ÁtlagJózsi 30 éve átlagfizetést keresett, amit gyakorlatilag el is költött, és ezzel átlagos életszínvonalat valósított meg magának. Ma ÁtlagJózsi átlagfizetést keres, amit gyakorlatilag el is költ, és ebből átlagos életszínvonalon él. Ebből teljesen egyértelmű, hogy az átlagos életszínvonal fenntartásához szüksége költség pont annyival emelkedett, amennyivel az átlagbér, ez pedig hosszútávon egyenlő az EGY FŐRE JUTÓ (ez később fontos lesz) GDP növekedési ütemével! Igaz, hogy ma ÁtlagJózsi jobban él mint 30 vagy 300 éve, de attól még az átlagos életszínvonal (ami természetesen magasabb mint 30 vagy 300 éve) fenntartásához szükséges pénzösszeg ennyivel nőtt.
Ebből az is következik, hogy a vagyonunkat évente az egy főre jutó nominális GDP növekedési ütemével (ami, ha van gazdasági növekedés, magasabb mint az infláció!) kell növelnünk, hogy VALÓDI vásárlóerejét megtartsuk. De mennyivel tud nőni a vagyonunk? Ha reáleszközökbe fektetjük (és feltételezünk egy olyan kapitalista gazdaságot, ahol a reáleszközök, azaz gyárak, bányák, ingatlanok) elég jól leképezik a gazdaságot, akkor a reáleszközeink hozama a nominális GDP növekedési ütemével lesz egyenlő hosszabb távon.
De van egy nagyon nagy baj, és ez Japánban már jól látszik (és itt jön a lényeg, remélem még senki sem vesztette el a fonalat). Amíg a lakosság száma nő, addig a teljes GDP gyorsabban bővül, mint az egy főre jutó GDP (hiszen ha mindenki 10%-kal többet termel, de most 10%-kal többen dolgoznak mint régen, akkor 21%-kal többet termelünk, 21%-kal nagyobb a cégek profitja, 21%-kal nagyobb a cégek értéke). Viszont az elöregedő társadalmakban - és ilyen Európa szinte összes országa - az egy főre jutó GDP bővülése gyorsabb, mint a teljes GDP bővülése . Ez jól látható Japán példáján:
Az egy főre jutó GDP szépen bővül:
//www.tradingeconomics.com/japan/gdp-per-capita-ppp
de a lakosság fogyása miatt a GDP összességében nem:
https://fred.stlouisfed.org/series/JPNNGDP
Mi következik ebből?
A múltban lakosság bővülése miatt (is, de az egyéb tényezőkbe most nem mennék bele) a befektetések hozama magasabb volt, mint az életszínvonal fenntartásának VALÓS növekedési költségei, ezért is van az, hogy ha megnézzük a múltbeli részvénypiaci hozamokat, azt látjuk, hogy milyen kiemelkedőek voltak, és igazán nem kellett nagyon sokat takarékoskodni, hogy normális körülmények között nyugdíjba menjünk.
Ma azonban, az elöregedő társadalmakban a megélhetési költségek növekedési üteme (az egy főre jutó nominális GDP növekedési üteme) gyorsabban nő, mint a befektetésektől várható hozam (a teljes nominális GDP növekedési üteme). Ez azt jelenti, hogy megtakarításaink várható hozama jóval kisebb lesz, mint az a múltbeli adatokból következne, sőt, a félretett pénzünk VALÓDI értéke várhatóan csökkenni fog. Ez pedig azt jelenti, hogy csak az fog gazdagon nyugdíjba menni, aki nagyon sokat tud félretenni, vagy megnyeri a lottóötöst. Viszont a múltbeli tőkepiaci hozamokra senki se számítson, azok töredékével kell beérnünk, miközben az élet tovább fog drágulni.
