A Goldman Sachs tanulmánya szerint ez világszerte ismét befektetői kockázatkerülési hullámokhoz vezethet.
A GS elemzői szerint a 400 milliós lakosságú közel-keleti és észak-afrikai régió esetleges mély és elhúzódó válsága "kiszámíthatatlan politikai következményekkel" járhat, és szélsőséges esetben a világi irányzatú rendszerek összeomlását okozhatja. Egy ilyen fejlemény konszolidálhatja "a politikai iszlám hatalmi bázisát" a térségben, sőt akár világszerte.
A ház a tanulmányban kiemeli, hogy a térségben van a világ bizonyított földgázkészleteinek 48 százaléka, és az ismert globális kőolajkincs 61 százaléka. A régió adja a globális földgáz- és nyersolajtermelés 18, illetve 36 százalékát.
A ház szerint mindez gyorsíthatja az olajárak emelkedését, és komoly veszélybe sodorhatja a világgazdaság kilábalását.
A Goldman Sachs tanulmánya a térségi feszültségek okai között említi, hogy a régiós országok zöme nem tudta teljes mértékben kihasználni a globalizáció kínálta előnyöket az elmúlt két évtizedben.
A legfőbb haszonélvező az Öböl-menti Együttműködési Tanács (GCC) olajtermelő országcsoportja, amely jelenleg a világ 15. legnagyobb gazdasága, 25 ezer dollárnak megfelelő éves fejenkénti átlagjövedelemmel. A kisebb GCC-tagországokban "rendkívüli mértékű a prosperitás", ezekben 50-80 ezer dollár a fejenkénti éves jövedelem.
A tanulmány szerint a GCC-csoport határain túli térségi országokban, Egyiptomban, Algériában, Marokkóban, Tunéziában, Líbiában, Iránban és Szíriában azonban az elmúlt két évtizedben semmiféle jövedelmi felzárkózás nem volt, ezekben az államokban a fejenkénti jövedelmek 1990 óta megragadtak a hét vezető ipari hatalom (G7) jövedelmi átlagának 5-10 százalékán. Mindössze Libanonban volt érzékelhető előrelépés: itt a fejenkénti jövedelmek a G7-átlag 25 százalékára emelkedtek a húsz éve mért 5 százalékról.
Az egyiptomi fejlemények politikai kockázatait tárgyalva a Goldman Sachs elemzői valószínűtlennek nevezték, hogy a történtek után - és tekintettel előrehaladott korára - Hoszni Mubarak államfő újabb elnöki periódusra jelöltetné magát, de lehetséges utóda, Omar Szulejmán most kinevezett alelnök számára - kormányzati, titkosszolgálati és hadseregbeli múltja miatt - szintén nehéznek bizonyulhat a tömegtámogatás megszerzése a választásokon.
Azonban meglehetősen bonyolult a szekuláris ellenzék helyzete is, mivel nincs olyan egyértelmű vezető, aki képes lenne egyesíteni ezt a tábort, biztosítani a hadsereg mindennél fontosabb támogatását, és sikerrel felsorakoztatni ezt az erőt az általános választásokra.
Ha ezt a problémát a következő hónapokban nem sikerült megoldani, akkor a világi irányultságú ellenzék megosztva indul a választásokon, és így sokkal gyengébb pozícióban lesz ahhoz, hogy szembeszálljon a Muzulmán Testvériséggel és egyéb iszlám szervezetekkel - áll az elemzésben.
MTI
