- Az idei évre tervezett adóváltozások közül talán a legjelentősebb, hogy az áfa felső kulcsát 20-ról 25 százalékra növeli a kormány. Nem túl jelentős emelés ez egyszerre? Gondoljunk csak az infláció növelő hatására.
- Én személy szerint nagyon nem szeretem az adócsomag áfa-részét. Egyrészt infláció növelő hatása van, ami azonban csak egyszeri probléma. Kétségtelen, hogy az ebből finanszírozott járulékcsökkentés hosszabb távon javítja az ország növekedési kilátásait, azonban rövid távon tovább mélyítheti a recessziót. A mostani előrejelzések szerint idén hat százalékos visszaesés várható, ami miatt nem túl szerencsés olyan intézkedés meghozatala, amely tovább növelheti a recessziót. Hangsúlyozom, hogy ez az álláspontom inkább értékválasztás kérdése, és nem feltétlenül tudományos megállapítás.
Ami ennél fontosabb: az adócsomagot a kormány részéről úgy kommunikálták, hogy van egy kiigazítás része és van egy adóátrendezést tartalmazó, bevétel semleges része. A számok alapján azonban úgy látszik, hogy a kiigazítási rész önmagában nem elég a költségvetési hiány szinten tartására. Ezért az adóátrendezés valójában inkább adóemelés lesz, és emiatt a kormány ahhoz nyúl, amihez tud. Ezek közé tartozik az áfa kérdése is.
- Visszatérnék még egy kicsit az inflációs hatásokra. Ezek a felfelé mutató tendenciák egy kamatemelést is előrevetítenek?
- Nem feltétlenül, mert a Monetáris Tanács az infláció azon részére reagál, amely egy éven túl is kifejti hatását. Az áfa-emelést a Magyar Nemzeti Bank (MNB) egyszeri hatásnak és nem piaci eredetűnek fogja tekinteni. De azért a dolog nem ilyen egyszerű, mert az elmúlt években többször változtak a forgalmi adók kulcsai és a hatósági árak. Ma még nem lehet tudni, hogy ezek beépülhetnek-e a várakozásokba. De nyilvánvaló, hogy az MNB a folyamat elején nem ezzel fog számolni. Másrészt a recesszió miatt az adóemelkedések egy része nem fog eljutni a fogyasztóhoz.
- Az embernek az az érzése, hogy a Bajnai-csomag visszanyúlt a Konvergencia Program szellemiségéhez. 2006-ban is adóemelésekkel igyekeztek a költségvetési lyukakat betömni.
- A mostani csomag abból a szempontból jobb, mint a Konvergencia Program, hogy vannak benne kiadáscsökkentő lépések és néhány strukturális elem is. Ezek főleg a nyugdíjrendszerhez kapcsolódó intézkedések. Ennek ellenére kétségtelen, hogy az MSZP és az SZDSZ karaktere alapvetően nem változott, és az elmúlt három év nem hozott 180 fokos fordulatot a gondolkodásukban. A kormányt támogató pártok most sem fogják az ellenkezőjét csinálni a három évvel ezelőtti tetteiknek. Világos, hogy az MSZP jelentősen az inaktív rétegekre támaszkodik, jelenleg azonban éppen ezeknél a társadalmi csoportoknál kénytelenek visszavenni az elmúlt évek megalapozatlan adományaiból. De azért az is látszik, hogy megpróbálnak adót emelni, a középosztályt pedig jobban terhelik. A Bajnai-csomagnak van egy kényszer része, amelynél nem nagyon volt választás, míg a másik felében azok a preferenciák érvényesülnek, amelyek idáig is szerepet játszottak a gazdaságpolitika alakításában.
- Az adóemelés kapcsán említette, hogy az mélyítheti a recessziót, de a kiadáscsökkentésnek is lehet hasonló hatása. Nem lenne jobb semmit sem tenni?
- Mind az áfa-emelés, mind a kiadáscsökkentés tovább mélyítheti a recessziót. Hiszen az adóemelés további lassulást hozhat, mivel a jövedelmek csökkenése még inkább mérsékelheti a fogyasztást. Ilyen válságos időkben jó megoldás nincs - akármit is csinálunk, mindenképp érdemes kockázatokkal számolni. Ebből az ördögi körből úgy lehetett volna kikerülni, ha az IMF-megállapodás nem sikerül ennyire katasztrofálisan rosszra.
- Erre már sokan felhívták a figyelmet, és úgy tűnik, hogy valóban nagyon gyengére sikeredett az októberi megállapodás hazánk és a Nemzetközi Valutaalap között. Mit kellett volna másképp megfogalmazni a szerződésben?
- Sokkal jobb lett volna, ha októberben a hiánycélt nem egy fix számra állítják be, amit akkor is tartani kell, ha esik, ha fúj. Ehelyett eleve már egy ciklikusan változó hiánycélra kellett volna az egész stratégiát felépíteni - amennyiben azért romlik az egyensúly, mert a recesszió rosszabb lett, akkor semmit sem kellene csinálni a deficittel. Lehet, hogy ez a hajó már elment, nem tehetünk semmit.
De a jelenleg érvényben lévő IMF-megállapodás alapján minden kockázatos: a kiadáscsökkentés és az adóemelés is. Ezért jelenleg csak azt érdemes elemezni, milyen marginális hatása van az adóemelésnek és kiadáscsökkentésnek, és ezeknek az opcióknak milyen hosszabb távú következményei vannak.
- Elegek lesznek arra a Bajnai-csomag intézkedései, hogy a hiányt három százalékon tartsák?
- Jelenlegi ismereteim alapján sem az idei, sem a jövő évi hiánycélok nem teljesülnének csak a már bejelentett intézkedések mellett. Vagy el kell érni az IMF-nél a hiánycél módosítását, vagy újabb megszorító lépéseket kell hozni. Azt nehéz megbecsülni, hogy e nélkül meddig kúszhat fel hiány, de idén akár négy százalékig is felmehet.
- Vagyis 2010-nek úgy fordulhatunk neki, hogy emelkedő infláció, növekvő hiány és recesszió lesz.
- Úgy tűnik, hogy sajnos így lesz. Bár reméljük, hogy a recesszió nem tart örökké. De azért ennek a spirálnak könnyen megnézhetjük az alját, mielőtt felfelé indulunk.
- A forint árfolyamára miként hatnak majd ezek a folyamatok?
Rövid távon inkább a nemzetközi hatásokkal kell számolni, de ha megnyugszanak a kedélyek, akkor előtérbe kerülhetnek a hazai makrogazdasági folyamatok.
Varga M István
Menedzsment Fórum
