Magyarország: kockázatemelő kockázatcsökkentés
Ha az elmúlt 20 évet vizsgáljuk, látható, hogy Magyarország számára meglehetősen optimista célkitűzés az 50 százalékos államadósság elérése, hiszen még a maastrichti 60 százalékot sem tudtuk sokáig tartani - fejtette ki Kovács Mátyás, a Raiffeisen Bank elemzője. 1995-ben a Bokros-csomag hatására sikerült meredeken csökkenteni az adósságot, ami hozzájárult ahhoz, hogy a 60 százalék közelébe kerüljünk, ám most nincs az állam kezében olyan eszköz, amivel ez megismételhető lenne. Akkoriban ugyanis nagyon sokat számított a közművek államosítása.
"A kormány jelenlegi gazdaságpolitikája gyakorlatilag kontraproduktív: egyik kezével nyomja le az adósságot, másik oldalról viszont a forint gyengülése emeli az adósságot, melynek megközelítőleg a fele devizaadósság. Amit nyer a réven, elveszti a vámon” – foglalta össze a szakember a helyzet lényegét. „Érdekes megnézni hazánk és Románia kockázati felárának differenciáját a második Orbán-kormány hivatalba lépése óta. Tavaly nyár elején keleti szomszédunk lényegesen kockázatosabb ország volt. Ezt követően nyáron a Szijjártó-Kósa nyilatkozatok okoztak egy kis kilengést, amikor hátrányba kerültünk ebből a szempontból, de hamar helyre állt az eredeti felállás, ez azonban nem tartott sokáig” – magyarázta Kovács. 2010 augusztusában ugyanis, amikor a kormány meghirdette a gazdasági szabadságharcot, elkezdtük elveszíteni az előnyünket Romániával szemben. 2011 márciusában azonban a befektetők bizakodni kezdtek, és stabilizálódott a CDS-felárunk, amikor is a Széll Kálmán Terv meghirdetésre került, bár kockázatosnak tartották a megvalósulását, mégis jónak gondolták, hiszen nem csak egyszeri tételek, intézkedések vannak benne, hanem átalakításra irányító elképzeléseket is tartalmaz. Nyár végén a kormány bejelentette a végtörlesztést, árfolyamgátat, ami szintén alávetette a befektetők bizalmát, és ismét sokkal kockázatosabbak lettünk, mint Románia.
„A Széll Kálmán Tervet korábban ugyan jól fogadták a piacok, a gazdasági szabadságharcot már mindenki maga értékelheti. A piac már megtette: 1996 óta újra bóvli kategóriába kerültük, a forint és a CDS-felár történelmi mélypontot ért el” – összegezte a bank elemzője. Véleménye szerint jövőre mindenképpen rosszabbul fogunk élni: 2 százalékos recesszió, csökkenő reálbérek, emelkedő munkanélküliség és csökkenő beruházások jellemzi majd 2012-t.
A görög dilemma
Az elemző szerint a következő év szempontjából a figyelem egy része a görög válságra helyeződik, már csak azért is, mert a görög kötvényekkel rendelkezőknek 2012 első félévében legkésőbb egy 50-75 százalékos veszteséget kell leírniuk. Jelenleg a görög GDP-arányos államadósság 160 százalék, amit legalább egy 80 százalékos szintre kellene levinni ahhoz, hogy a fenntarthatóság meglegyen.
A helyzet megoldásának egyik lehetősége az lenne, ha a görögök kapnának az EFSF-től 150 milliárd eurót, ekkor ugyanis az összes kötvényt felvásárolhatnák a piacról, így ezek után már csak az Európai Pénzügyi és Stabilitási Eszköznek tartoznának. Ezzel a lépéssel megállítható lenne a nagy veszélyt jelentő adósságfertőzés, bár a szakember szerint mindenképpen úgy kellene ezt levezényelni, hogy ez más bajban lévő országok számára ne legyen követendő példa, az ugyanis csak még nagyobb problémát okozna Európában. Ez a megoldás egyébként azzal járna, hogy a görög kormánynak magas fokú privatizációs tevékenység mellett le kellene mondania a költségvetési szuverenitásáról.
Három problémaforrás lesz 2012-ben
Első problémát a bekövetkező kétsebességes recesszió jelenti, vagyis az, hogy az Unió két részre szakad. Az egyik csoportba a stagnáló növekedést elérő országok lesznek, mint például Németország, Finnország, vagy Hollandia, a másik csoporthoz pedig a perifériális recesszióba süllyedő államok: Görögország, Portugália, ahol jövőre 4-5 százalékos gazdasági visszaeséssel lehet számolni – részletezte Kovács.
Következő kritikus pontja a jövőnek az adósságfertőzés, amelynek két útja lehet. Egyrészt a perifériális országok erős hatása más országokra, ahogy már most is megmutatkoztak ennek következtében Franciaország, vagy Belgium problémái. A másik módja az adósságfertőzések a bankok és az egyes államok kapcsolatára épül, ahol is az utóbbi fertőzi meg a kereskedelmi bankokat. Ennek kivédésére három lehetőség kínálkozna az elemző szerint. Vagy részvénykibocsátás útján juthatnának tőkéhez a bankok, vagy az államtól kapnak segítséget, vagy pedig az európai stabilitási alapból.
2012 harmadik kulcsfontosságú pontjai a politikai választások lehetnek, melyek gátolhatják az Unión belüli problémák megoldását annak ellenére, hogy a görögök, az olaszok és a spanyolok is ehhez a lépéshez folyamodtak a megfelelő útra való térés érdekében.
Ki viselje majd a veszteségeket?
Ebből a szempontból egy átláthatatlan ábrán lehetne bemutatni az egyes véleményeket, bár ami a legfeltűnőbb lenne, hogy a legtöbb szál az Európai Központi Bankhoz vezet. A legtöbben ugyanis azt várnák az EKB-tól, hogy a FED példáját kövesse, vagyis vásárolja fel a problémás országok kötvényeit. Ez azonban pénzromláshoz vezetne, emelkedne az infláció, aminek a hatása az európai adófizetőkön csapódna le. A németek ezzel szemben úgy vélik, hogy a veszteségeket az európai kereskedelmi bankoknak és a bajba jutott országoknak kellene viselni, ami érthető is, hiszen a német állam elenyésző veszteséget realizálhatna a perifériális országok problémái miatt. A náluk jobban érintett franciák szerint viszont az EKB-nak és az európai adófizetőknek kell megfizetnie a veszteséget. A szakember azonban úgy látja, hogy gyors megoldás nem várható, 2012-ben pedig az euró további gyengülésére kell számítani a vezető devizákkal szemben, a dollár pedig továbbra is erős maradhat.
1-2 százalékos növekedés Amerikában
„Amerikában az adósságküszöb jelenti a legfőbb problémát, amiről a szuperbizottság, vagyis a demokraták és a republikánusok először nyáron szeretettek volna közös álláspontra jutni” – vázolta fel az előzményeket a Raiffeisen elemzője. Ezt illetően a legutolsó tárgyalások nemrég értek véget, szintén eredménytelenül, a piacokat viszont az nyugalomban tartja, hogy létezik egy megállapodás, mely szerint, ha nem sikerül döntésre jutni, akkor egy 10 éves, 1200 milliárd dolláros kiigazítási program léphet életbe, melyet elsősorban a védelmi és a szociális kiadásokból vonnának le. A helyzet ellenére vagy épp ezért jövőre 1-2 százalékos gazdasági növekedést realizálhat az USA.
Székely Sarolta
mfor.hu
