Péntek este másodszor fut neki az amerikai törvényhozás annak a 700 milliárdos mentőprogramnak, mely a Bush-adminisztráció – különös hangsúllyal Henry Paulson pénzügyminiszter – és a Fed közös akciója.
Nagy a nyomás a döntéshozókon
Mint ismert, a Kongresszus hétfőn már szavazásra bocsátotta a javaslatot, ám akkor – sokak meglepetésére – elvérzett a kezdeményezés. Bush és Paulson számára különösen kellemetlen volt, hogy jórészt épp párttársaik, a republikánus képviselők ellenállásán bukott el a csomag. Erre reagálva az amerikai tőzsdeindexek rég nem látott zuhanásba kezdtek, a Dow Jones például történetének legnagyobb pontértékű (százalékosan pedig a 11. legsúlyosabb) esését könyvelhette el.
Azóta a kormányzat részéről komoly nyomás nehezedik a döntéshozókra. Bush felhívta például a figyelmet arra, hogy ha a Kongresszus nem tesz semmit a bankrendszer megmentése érdekében, akkor hosszú és fájdalmas recesszió köszönthet az Egyesült Államokra.
Minden bizonnyal ez is közrejátszott abban, hogy a Szenátuson gond nélkül átment a javaslat. Ugyan a korábbi szavazás előtt is mindenki azt gondolta, hogy nem lesz gond, ám most még több politikai és gazdasági szakértő van azon az állásponton, hogy másodszorra már megszavazzák a mentőcsomagot.
Ugyanakkor a közgazdászok arra figyelmeztetnek, hogy ha jóvá is hagyják a mentőcsomagot, a jövőre vonatkozólag sok optimizmusra nincs ok. A tőzsdéken talán megnyugodnak a kedélyek, de a pénzpiacok rendkívül idegesek, a bizalmatlanság talán soha nem látott mértékű. Senki nem tudja, ki az, akiben bízhat, mely pénzintézetnek merjen kölcsönözni a bankközi piacon, ki rendelkezik szabad forrással. Így sokan csak extrafelárral jutnak pénzhez, a likviditás hiánya pedig tovább mélyíti a válságot.
Európába is begyűrűzött a válság
Részben a fenti okok miatt menet közben szétterjedtek a problémák, és immár nem csak az amerikai pénzügyi intézményeknek, hanem az európai bankoknak is óriási nehézségekkel kell szembenézniük. Az "első dominó" egy - európai szinten kisebb - izlandi bank, a Glitnir volt, ám ezt követően az események felgyorsultak, és szinte minden napra jutott egy megmentendő bank.
A német állam az ország második legnagyobb jelzálogbankjának, a Hypo Real Estatenek adott 35 milliárd eurót, belga, francia és luxemburgi összefogással menekült meg a Dexia, a brittek pedig államosították a Bradford & Bingley-t. Míg a Benelux-államok a Fortisnak dobtak mentőövet, addig a 27 millió francia megtakarított pénzét kezelő Caisse d'Épargne is állami tőkeinjekcióval állhat talpra.
Ráadásul immár nem újabb amerikai bankcsődökre kell számítani, hanem az európai pénzügyi rendszer megroppanására. Jelenleg ugyanis egy felmérés szerint a még talpon lévő tengerentúli bankoknál már megoldott a hitelek fedezete, hiszen egy dollárnyi fedezetre már csak 96 cent hitel jut. Ezzel szemben az öreg kontinensen 1,4 euró hitel mögött áll egy eurónyi fedezet. Így itt sok a sebezhető bank, amelyek ha nem tudnak friss forrásokat bevonni - márpedig jelenleg úgy tűnik, hogy ez nagyon nehéz lesz -, akkor könnyen beborulhatnak.
Európai mentőcsomag jöhet
Elemzők szerint néhány európai banknak, köztük a brit, az ír és a spanyol intézeteknek van komoly félnivalójuk. Ugyanakkor csütörtökön egy olasz pénzintézet, a Magyarországon is jelenlévő Unicredittel kapcsolatban jelent meg a Bloombergen olyan információ, hogy forrásbevonásra van szüksége. Nem véletlen, hogy felröppent egy olyan hír is, miszerint a színfalak mögött az európai pénzügyi rendszer vezetői egy 300 milliárd eurós mentőcsomag kidolgozását kezdték meg.
Ha az amerikai és az európai bankrendszer a mentőcsomagoknak köszönhetően esetleg meg is ússza komolyabb összeomlás nélkül, a reálgazdasági folyamatok egyelőre kiszámíthatatlanok. A hitelekre ugyanis a pénzügyi rendszeren túl a termelő és a szolgáltató szférában is szükség van a normál üzletmenet folytatásához, ám ezek a vállalatok is jóval nehezebben juthatnak friss forrásokhoz. Ez pedig az új beruházások mellett a napi üzletmenetre is kihathat, így végső soron a teljes gazdaságon "végig fog futni" a válság, figyelmeztetnek a bankrendszeren túl tekintő közgazdászok.
Mindennek kézzel fogható jelei is vannak, elég az amerikai munkanélküliség növekedésére, valamint az ipari megrendelések- és a lakossági fogyasztás visszaesésére gondolni. Elemzők arra hívják fel a figyelmet, hogy a világ ipari termelése drámai mértékben esik vissza, ez pedig az egész világgazdaságot recesszióba húzhatja. A legújabb globális ipari beszerzőmenedzser-index (PMI) tanúsága szerint a csökkenés csak fokozódik, elemzők pedig úgy vélik, hogy az európai cégek számára majd csak most jön a neheze.
Itthon nem kell félni
Mindez természetesen Magyarországra is hatni fog, bár nálunk az illetékesek nem győzik hangsúlyozni, hogy viszonylagos fejletlenségünk miatt hiányoznak azok a pénzügyi instrumentumok, melyek az amerikai bankok vesztét okozták. Ennek köszönhetően a hazai bankrendszer viszonylag jól átvészelheti a mostani vérzivataros időszakot.
Arról megoszlik a szakértők véleménye, milyen növekedéssel vagy visszaeséssel kell a vállalatoknak eközben szembenézniük. A kormány a költségvetésben három százalékos GDP-növekedéssel számol, ám napvilágot látott olyan vélemény is, hogy ha jövőre a 2-2,5 százalékos bővülést elérjük, akkor már elégedettek lehetünk.
