Öngondoskodás nélkül nem megy, mivel viszonylag jó nyugdíjra csak a munkavállalók azon kis része számíthat, akik jól megfizetett és bejelentett alkalmazottak - tette hozzá. A nyugdíjszakember szerint elvileg sokat tehetnek félre azok, akik magas jövedelemre tesznek szert, de az nincs bejelentve, azaz ennél a csoportnál tudatos öngondoskodás működik, vagy működhet.
Holtzer Péter szerint a leszakadó tömegeknek - az adózók közel harmadának - nincs esélyük öngondoskodásra, mert a bejelentetett minimálbér mellett nincs félretehető jövedelmük. Hozzátette azt is, hogy a leszakadó rétegekről lemondani nem tisztességes, és nem is veszélytelen.
A középosztály alsó, középső részénél lehetséges és szükséges kialakítani az öngondoskodási stratégiát - hangsúlyozta.
Úgy vélte, makrogazdasági szempontból a jelenlegi nyugdíjrendszer 15-20 évig még fenntartható, mivel a befolyó járulékokból fedezhető a GDP 6-7 százalékára tehető kifizetés. Ez az arány azonban az évszázad közepéhez közeledve már a GDP 10-12 százalékára emelkedik, mivel öregszik a társadalom, kevesebb lesz a járulék befizető - feltéve, hogy a foglalkoztatottsági szint nem javul jelentősen - azaz a hiány egyre méretesebbé válik - mondta Holtzer Péter.
Véleménye szerint erre a dilemmára megoldást jelenthet a svéd nyugdíjmodell, amelynek lényege, hogy a rendszer csak annyit fizet nyugdíjra, amennyi az adott évben befolyik. Létezik egy másik opció is: ha rend lesz a gazdaságban, mégpedig hosszú távon, akkor kialakítható egy jó nyugdíjrendszer is - mondta Holtzer Péter.
MTI
