Az eredeti javaslat valóban hatmilliárd forint körüli adóról szólt, az elfogadott törvény szerint jelenleg a pontos számot nehéz megmondani, mivel az adóalap a módosított mérlegfőösszeg, a sávozás pedig ehhez kapcsolódik majd. A mérték pontos meghatározása még kalkulációt igényel, de a jelenlegi számításaink szerint ez összességében kevesebb lesz, mint kétmilliárd forint.
Bár a korábbi, település,- és fiókszámhoz kapcsolt kedvezményrendszerrel is jól jártak volna a takarékok, akkor ugyanis 2-3 milliárd forint lett volna a végleges mérték. A mérlegfőösszegre vetített adóalap ezek szerint még jobb helyzetbe hozza a szektort?A végleges összeg így az előzetes számításaink szerint valóban kevesebb lesz, ám azt látni kell, hogy a takarékok, és a kereskedelmi bankok működési modellje, költségszerkezete, és eredményessége teljesen más, a sávos adóztatást is ez indokolhatja. Egy példa: az OTSZ tagszervezetinek több mint 1600 fiókos hálózata teljes országos lefedettséget jelent, amely biztosítja a kisebb településeken élők pénzügyi szolgáltatását is. A kisfiókok működési költséghányada ugyanakkor sokkal rosszabb, nem véletlen, hogy a korábban tervezett kedvezmény megilletésének határaként meghatározott 4000 fő alatti településeken összesen 50, az OTSZ tagszervezetein kívüli kereskedelmi banki fiók van (az OTSZ tagszervezetinek viszont 1000) pedig ők is nyithatnának kistelepüléseken is. Jelenleg ötven milliárdig egyébként a nagybankok is ugyanúgy adóznak, ahogy a kisebbek.
Az eredeti ötlet szerint még arról is szó volt, hogy a takarékszövetkezeteket nem érintené a bankadó. Miért kerültek be mégis a körbe?Az versenyjogi aggályokat vetett volna fel, ha a takarékszövetkezetek kimaradtak volna a körből. Mi következetesen azt kommunikáltuk mindenhol, hogy nem a mentességről, hanem számokról tárgyalunk.
A bankadó miatt több külföldi tulajdonú pénzintézet az IMF-hez fordult, arról is lehetett hallani, hogy néhány bank elhagyná hazánkat az új adó miatt. Szükség esetén át tudnák venni a takarékszövetkezetek ezeknek a bankoknak a helyét?Azt látni kell, hogy mi mérlegfőösszegben a piac öt százalékos szereplői vagyunk. Senki nem olyan naiv, hogy azt mondja, hogy ebből fél év alatt 35 százalékot csinál. Köznyelven szólva mindenkinek tudnia kell, hogy hány kilós. Mi ötkilósok vagyunk jelenleg, mindennek van egy egészséges felfutása, ezt az egészségesen növekvő pályát nem lehet átugrani. Mint ahogyan a válság is kidomborította: a gyors, hirtelen építkezés, és felfutás óriási kockázatokkal jár, ahol viszont mélyebb a gyökér, nagyobb a beágyazottság, fokozatos a növekedés, ott a nehezebb helyzeteket is könnyebben átvészelik.
Régóta napirenden van, hogy a jelenlegi kormány tőkét juttatna a takarékszövetkezeteknek, hogy növeljék hitelkihelyezésüket. Hol tartanak jelenleg ezek a tárgyalások?Mindenekelőtt azt szeretném hangsúlyozni: nem azért kell tőke a takarékoknak, mert baj van, hanem azért, mert a kormány nagyobb üzleti aktivitással számol esetükben. A Széchényi-kártyák terén például most piacvezetők lettünk annak köszönhetően, hogy létrehoztunk olyan értékesítési helyeket, ahol egypontos ügyintézéssel minden bankművelet elvégezhető., másrészt pedig nálunk van szabad likviditás. Nem minden takaréknak lenne szüksége friss tőkére, átlagosan most is megvan a tőkéjük. De vannak olyan szövetkezetek, ahol 75 százalék a hitel/betét arány, ami ebben a szektorban már feszített hitelezést jelent, ott lehet szükség tőkére. Vannak olyanok is, akik nem tudnak több hitelt kihelyezni, mert a régióban korlátozott a kereslet.
Miután felállt az új kormány, egy munkaanyagot készítettünk, amit a takarékszövetkezetek megvitattak és átadtuk a kormánynak. Végül abban maradtunk, hogy a parlament nyári ülésszaka után térünk vissza megint a kérdésre. Mi leírtuk, melyik területeken tudnánk nagyobb aktivitást kifejteni, és ezért cserébe milyen szabályozói változásokra lenne szükség, hogy kinyissák a piacot számunkra.
Azt lehet tudni, hogy ebben a munkaanyagban mekkora tőkeigény szerepel a takarékok részéről?Ezt nehéz megmondani. A tőkeigény attól függ, milyen az üzleti aktivitás, hogy tudjuk pörgetni a hiteleket. Először a gazdaságnak kell pörögni, ha igény van a hitelre, akkor tud belépni a takarékszövetkezet, majd ez generál egy tőkeigényt. Ezért nehéz modellezni, mert nem tudjuk, mennyivel nő majd a gazdaság és mennyivel nő az igény. Az aktivitáshoz mért relatív tőkeigényt természetesen megfogalmaztuk az anyagban.
Ez nagyságrendileg mekkora összeg?A konkrét tárgyalások előtt ezt nem a sajtón keresztül szeretnénk megüzenni, ezért maradjunk annyiban, hogy milliárdos nagyságrendű összegről beszélünk.
Ezért cserébe tulajdonrészt szerezne az állam a takarékokban?Ha az államtól jön a tőke, akkor tőketárs és tulajdonos lesz.
Jelenleg 700 milliárdos likviditáson csücsülnek a takarékszövetkezetek. Ezt milyen szektorokban helyeznék ki hitelként?Mi nem elsősorban iparágakban gondolkodunk, hanem a vállalkozások mérete alapján differenciálunk. Mondok egy példát: akármennyire is szeretjük a mezőgazdaságot, mi egy IKR-nek nem vagyunk partnere. Ahol dolgozunk, ott viszont teljesen szektorsemlegesek vagyunk.
Mi az a méret, amit még bevállalnak és mi az, amit már nem?Ha a kis- és középvállalatok definícióját használom, akkor nagyjából az lefedi azt a méretet, amivel nekünk érdemes foglalkozni.
Sokat hallani a magyar önkormányzatok eladósodottságáról, a takarékoknak pedig jelentős kitettségeik vannak ezen a piacon. Ráadásul egy esetleges vidéki ingatlanfedezetet is nehezebb értékesíteni. Nem jelent ez a két dolog nagyobb kockázatot, mint a kereskedelmi bankok esetén?Határozottan nem. Az önkormányzati portfólió minősége még mindig sokkal jobb, mint bármelyik másiké. A háromezerből egy-két esetben hallani csődbe ment önkormányzatokról, de a többség eddig valahogy mindig megoldotta. Az igaz, hogy a vidéki ingatlanok értéke kisebb és nehezebb értékesíteni őket, de a kistelepüléseken az emberek valóban mindent elkövetnek, hogy ne lakoltassák ki őket, hiszen ott egy kilakoltatás egészen mást jelent, és máshogy csapódik le, mint Budapesten, vagy egy nagy városban.
Beke KárolyMenedzsment Fórum
