Az állam mérete, kiterjedése, szerepe és az adórendszer struktúrája ugyanis értékválasztás kérdése, tehát éppúgy lehet érvelni az egykulcsos, mint a többkulcsos adó mellett, ugyanúgy lehet érveket találni a család és a nem családi adózásra is. A legnagyobb probléma a kiszámíthatatlanság és a bizonytalanság. Ha bármilyen vállalkozásra, tevékenységre bármikor, hasraütésszerűen lehet terheket pakolni, esetleg teljesen ellehetetleníteni, akkor ki lesz az aki vállalkozik, beruház, megtakarít? Ha visszamenőlegesen lehet törvényeket módosítani, szabályokat percek alatt újraírni, akkor ki fog merni kockáztatni? Bármilyen üzleti vállalkozásban van éppen elegendő kockázat, éppen elegendő banánhéj, amin el lehet csúszni. Ha ehhez még az állam is hozzátesz egy jó nagy lapáttal, akkor azzal valószínűleg a hazai megtakarításokat, tőkét, vállalkozni akaró tehetségek egy részét űzi el, ez pedig hosszabb távon a hazai növekedési kilátásokat veszélyezteti. A legújabb Varga-csomag sajnos ismét a fentiek jegyében született meg: üres a kincstár, emeljük hát meg a füstadó mértékét. A teljesen véletlenszerű adóemelések szinte kivétel nélkül növekedésgátló hatásúak és károsak. Ilyenformán józan ésszel szemlélve nem lehet más céljuk, mint előkészíteni az ősszel induló költségvetési osztogatást, amelynek számos formája lehet (pedagógus életpályamodell, további gyerekkedvezmény, közvetlen szociális támogatás, közszféra béremelés, vagy bármi más).
Még károsabb és félelmetesebb az önkormányzati adósságok átvállalása után kivetett 7%-os adó, amely valójában azt jelenti, hogy az állam haircuttal vállalta át az adósságot, a bankoknak választása nem volt, a kölcsönadott pénzüknek csak 93%-át látják viszont. Ez bizony valóban szelektív államcsőd, pont úgy ahogy Felcsúti Péter mondta. Az NGM válasza csak ködösítés. A bankok nem választhattak, csak megsarcolták őket. Kész helyzet elé állították őket. Pont úgy, mint másfél éve a görög kötvénytulajdonosokat. Ez megint egy olyan lépés, ami a bizonytalanságot és a kiszámíthatatlanságot erősíti, pedig ezt is meg lehetett volna oldani konszenzusos módon, mint oly sok mást is.
De nézzük a dolgok jó oldalát is. A kormány a megszorítgatások és sarcolgatások után valószínűleg 2013 III.negyedévétől stimulálni kezdi a gazdaságot (=osztogatás), s mivel az MNB is várhatóan folytatja programjait, és a rezsicsökkentés is több pénzt hagy az emberek zsebében, így a belföldi fogyasztás és a növekedés is egyre erőteljesebb lehet. Rövid távon tehát a lépések kedvezőek lesznek a növekedésre (következő 1-2 év) viszont a hosszútávú növekedési potenciált rombolják. Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok?
BÓNUSZTRACK:
//index.hu/gazdasag/magyar/2012/10/30/kosa_a_bankoknak_ez_talalt_penz/
Kósa Lajos szerint talált pénz a bankoknak hogy egyáltalán bármit visszakapnak az önkormányzati adósságból. Kíváncsi vagyok, ha a szomszédnak kölcsönadna 1 milliót, és visszakapna 930 000-t azzal a felkiáltással, hogy: "Itt van ne, talált pénz ez neked!" akkor mennyire lenne vidám, és mennyire lenne kedve még egyszer kölcsönadni.
//hvg.hu/itthon/20130618_Forditva_ul_a_lovon_a_PSZAFelnok__megdo
"Kicsit olyan érzésünk van, hogy a felügyelet vezetője fordítva ül a lovon" – fogalmazott a Fidesz frakcióvezetője a PSZÁF-elnök Kúriához írt levelével kapcsolatban, amelyben egyebek mellett az áll, hogy a devizahitel-szerződéseknek az utólagos "sommás" átalakítása vagy semmissé nyilvánítása, szélsőséges esetben államcsődben is végződhet.Rogán Antal erre reagálva azt mondta, a PSZÁF vezetőjének nem a bankok érdekét kell képviselnie a Kúriánál, hanem a devizahitelesekét. Kijelentette: a Fidesz-frakció nem ért egyet a PSZÁF-elnök levelében foglaltakkal, erről Szász Károlyt is tájékoztatja majd.
Rossz hírem van Rogán Antalnak, mert a PSZÁF vezetőjének egyik legfontosabb feladata a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitásának védelme, ugyanis ha azzal valami történik, akkor pillanatok alatt fejreáll bármelyik gazdaság, legyen mégoly erős is. Bár ezt Rogán Antal, aki állítólag a Közgázon végzett bizonyára tanulta annak idején. Szász Károly tehát jól látja a helyzetet: a meglévő, fennálló szerződések utólagos átírása erősen veszélyezteti a pénzügyi stabilitást. És ezzel nem a bankokat akarom védeni, mert a devizahitel valóban rossz, veszélyes, káros termék volt, az árazása átláthatatlan, egyoldalúan módosítható a bankok által (amit meg is tettek), és az egész országra borzasztóan rosszul hatott. Azonban ezt a problémát is lehetett volna értelmesen kezelni, úgy hogy mindegyik résztvevő félnek előremutató legyen. Nem sikerült.
