Hogy a hazai sajtó egy része nem feltétlen híve a számoknak az nem meglepő, annál inkább fájó, hogy időnként a gazdasági sajtó sem tud ezekkel mit kezdeni. Hétfőn olyan vélemény látott például napvilágot, hogy jelentős eltérés látszik a bankok, illetve az MNB előrejelzése között arról, mekkora terhet jelent a Kúria döntése utáni kötelezettség a pénzügyi szektornak. Mint arról az mfor.hu is beszámolt korábban június 16-án született ítéletében a Kúria kimondta az árfolyamrés semmisségét, így az ügyfeleknek visszajár a vételi, illetve az eladási árfolyamok különbözete. Az egyoldalú szerződésmódosítások kapcsán nem volt ennyire egyértelmű a bírósági döntés, ugyanakkor a június 27-én benyújtott a devizahitelesek helyzetét rendező első törvényjavaslat már arról rendelkezett, hogy ezek költségeit sem lehet az ügyfelekre terhelni. Amennyiben mégis megtörtént, úgy a bankoknak kell bíróság előtt bizonyítaniuk annak jogosságát.
Így sokan az utóbbi tételre is úgy tekintenek, hogy azt végül a bankoknak kell majd állniuk. Az MNB becslése is ebből indult ki, amikor azt jelezték, hogy a pénzügyi rendszernek 700-900 milliárd forintba kerülhet az árfolyamrés és az egyoldalú kamatemelés tisztességtelen alkalmazása miatt felmerülő visszatérítési kötelezettség.
Az elmúlt hetekben a bankok sorra tették közzé számaikat, hogy ki mekkora összeggel fog számolni. Tény, hogy a bankok egy része igyekezett úgy megadni a számokat, hogy az ne legyen teljesen egyértelmű. Íme, a bankok által közzétett számok:
A fenti táblázatban a legnagyobb bankok, adatai szerepelnek, illetve a Lízingszövetség becslése, nincsenek ugyanakkor a kisebb pénzintézetek, a takarékszövetkezetek, és más pénzügyi közvetítők benne. A bankok piaci részesedéseiből, amelyek több évre visszamenőleg fellelhetők, úgy gondoljuk, egy nagyságrendileg pontos becslés adhat, ekkor pedig a táblázatunk hiányzó mezői is kitölthetők. Ebből kifolyólag a már ismert és a becsült adatokból lehet vezetni az MNB becslésének megfelelő eredményt, az alsó sávot mindenképpen megközelíti az az összeg, amely számításaink szerint adódik.
Természetesen számos tényező torzítja a becslést, hiszen bankonként eltérő volt az alkalmazott árfolyamrés mértéke, így az akár nagyságrendileg azonos hitelállománnyal rendelkező pénzintézeteket esetén is komoly eltérés lehet önmagában ezen a tételen. Szintén erősen változott az is, hogy mikor, mely ügyfeleknek, és milyen mértékben módosították (ez az esetek többségében emelést jelentett) a kamatokat.
Ha az eddig leadott előrejelzéseket összesítjük, akkor minimum 539 milliárd, maximum 577 milliárd forintos összeg adódik. Tehát több nagybank adata nélkül az MNB-s becslés alsó sávjától közel 100 milliárdra van a bankokra rótt fizetési kötelezettség. Ez azonban – ahogy fent jeleztük - nem tartalmazza a CIB, az MKB és Unicredit esetében az egyoldalú szerződésmódosítás várható költségeit, továbbá az Unicredit esetében az árfolyamrés miatti kötelezettséget sem.
Amennyiben (a felügyelet 2012-es adatai alapján) összesítjük a takarékszövetkezetek és a Takarékbank hitelállományát, úgy azok összességében szintén komoly, a nagyobb kereskedelmi bankok állományával versengő összeget adnak. A közepes bankok közül aktív volt a lakossági piacon a válság előtt az egykori Volksbank, ma Sberbank, tehát feltételezhetően esetükben is (több)milliárdos tételt jelent a törvényi kötelezettség. A fióktelepek közül pedig az AXA Bank és a Citibank azok, akiket érzékenyen érinthet a devizahitelek rendezését szolgáló törvény.
Összességében becslésünk szerint további 100-180 milliárd forintot kell majd az árfolyamrés és az egyoldalú kamatemelés tisztességtelen alkalmazása miatt ezeknek a piaci szereplőknek visszafizetniük. Mindezeket figyelembe véve azt kell mondanunk, hogy a Magyar Nemzeti Bank szakemberei várhatóan egész jól becsülték meg a bankok által fizetendő összeget, hiszen az valahol 639 és 704 milliárd forint között lehet.
SzS-KB
mfor.hu
