Ilyen az ECB is. Emlékezhetünk rá, hogy az inflációs veszélyre hivatkozva képesek voltak 2008 júliusában (!!!) még kamatot emelni, miközben már recsegett-ropogott körülöttük a pénzügyi rendszer, és egyre gyorsulva rohant a recesszió felé az egész világ. Persze mindenki hibázhat, de azért kétszer ugyanazt nem illik. Szinte szóról szóra ugyanezt a hibát, ugyanolyan helyzetben ismét elkövették, amikor 2011 áprilisában és júliusában is kamatot emeltek, miközben Európa éppen hullott bele az államadósságválságba és a recesszió második lábába (double dip). Akkor írtam is ezeknek az emeléseknek az értelmetlenségéről - hamarosan kénytelenek is voltak visszavonni...A nem létező inflációs fenyegetéstől való félelmükben túl lassúak voltak, négy évig tartott nekik, ami a FED-nek egyig (se), hogy levigyék nullába a kamatot. Nem vették figyelembe, hogy egy depressziós környezetben nem azon kell lamentálni, hogy most 1,9% vagy 2,1% az infláció, mert a gyenge kereslet miatt az infláció úgyis lecsökken.
//www.ecb.europa.eu/stats/monetary/rates/html/index.en.html#fn4
Most megint megijedtek, ezúttal a másik irányba: félnek a deflációtól. Ettől azonban 2 éve vagy 1 éve kellett volna megijedni, és agresszívan lépni, mert egy csomó fájdalmat megspórolhattak volna a kontinensnek. Miközben USA-ban 2009 óta viszonylag nyugodt, 1,5-2,5%-os növekedés volt, itt Európában másodjára is belefutottunk a recesszióba. Az ECB monetáris politikája az elmúlt években csapnivaló volt. Túl késő léptek, túl kicsiket, és soha nem előre tekintettek, hanem a múltbéli adatokon szöszöltek. Az ECB töketlen jegybank.
Miért írom ezt most le? Azért, mert az alacsony infláció (a múltbéli adatok) sokakat elkábít világszerte, így itthon Magyarországon is, miközben úgy néz ki, hogy a defláció-dezinfláció irányába ható erők tűnőben vannak. Ne a visszapillantót nézzük! Úgy néz ki, hogy a fejlett országokban, így Európában is javulóban vannak a növekedési kilátások, és a bankrendszerbe tolt sok új pénz igen gyorsan valós inflációs veszélyt tud generálni. Ez a veszély elsősorban az USA-ban áll fenn - Európában kevésbé - így érdekes lesz figyelni, hogy ha valóban materializálódik az inflációs fenyegetés, akkor mit tesz az amerikai jegybanki vezetés.
Magyarországon is immáron nulla közeli az infláció, de ez számos szerencsés körülmény egybeesésének következménye. Egyrészt az árupiaci árak (élelmiszerek, olaj, egyéb alapanyagok) az elmúlt egy évben jellemzően lejtőre kerültek, másrészt a rezsicsökkentés mesterséges árcsökkenést okozott, harmadrészt a még mindig gyenge növekedési környezetben nem volt árazási erő. Ezek a tényezők azonban nem fognak fennmaradni: a növekedés gyorsulni fog, az árupiacok nem esnek örökké, a rezsicsökkentést nem sokáig lehet már folytatni, és bónuszként a jegybank kamatpolitikája is inkább a forintleértékelés irányába hat, amivel inflációt fogunk importálni. Így a hazai inflációs mutató is gyorsan visszaugorhat 3% környékére vagy a fölé is. Ez pedig azt jelenti, hogy szó sincs előretekintő reálkamatról Magyarországon.
Európa inflációs kilátásairól nem vagyok meggyőződve, de Magyarország és USA viszonylatában úgy látom hogy komoly mélypontokon vagyunk, ahonnan az infláció hamarosan, pár hónapon belül ismét növekedésnek indulhat.
