A tervezetet a tagállamok pénzügyminisztereinek keddi találkozóján megvitatták, és bár -, mint a magyar biztos az MTI-nek elmondta - Luxemburg és Ausztria politikai indíttatású fenntartást jelentett be, a szöveggel kapcsolatban kritikai észrevétel nem merült fel. Bécs és Luxembourg azzal érveltek, hogy önmagában ezt a megállapodást nem tudják jóváhagyni, csak annak a csomagnak a részeként, amely a bizottság más, adócsalás elleni javaslatait is tartalmazza.
A brüsszeli bizottságnak ezzel szemben az az álláspontja, hogy nincs oksági összefüggés a különböző kezdeményezések között - fejtette ki Kovács László. Elmondta: az adócsalás és adókikerülés elleni fellépés az Európai Unió napirendjén immár szinte állandó jelleggel szerepel.
A most vitatott megállapodás jelentősége mindenekelőtt abban van, hogy egyértelmű jelzést adna arról, hogy az EU nemcsak elkötelezett a csalás elleni harcra, de kész annak érdekében megtenni a szükséges erőfeszítéseket is. Kiemelte, hogy a liechtensteini egyezmény nemcsak az adócsalás, hanem a csalás más fajtái elleni fellépést is tartalmazza.
A szerződés lehetővé tenné egyebek között valamennyi tagállam számára, hogy saját adófizetőinek a liechtensteini befektetések után keletkező jövedelmére a törvény szerint járó adót kivesse és be is hajtsa.
Kovács László elmondta, hogy többoldalú megállapodás a tagállamok szerint komoly előnyökkel jár, amit az is jelez, hogy miközben az uniós megállapodást nagyon fontosnak tartják, a 27 tagállamból eddig mindössze öt kötött kétoldalú egyezményt Liechtensteinnel.
A mostani vita során a megállapodás-tervezetet a felszólalók döntő többsége nyomatékosan támogatta, csupán a két említett tagország jelezte fenntartását. Kovács László úgy vélte, a vitában nyilvánvaló vált, hogy Luxemburg és Ausztria fenntartását az a hatás okozza, amelyet az EU-Liechtenstein megállapodás a megtakarítások jövedelmének megadóztatásával foglalkozó irányelvre gyakorol, illetve azon belül az automatikus információcsere helyett a forrásadó levonására mint átmeneti kedvezményre. Ugyanis az automatikus információcsere akkor veszi át a többek között Ausztria és Luxemburg által alkalmazott forrásadó-levonás helyét, amikor az EU mind az öt nem uniós európai tárgyalópartnerrel (Liechtensteinnel, Svájccal, Monacóval, San Marinóval és Andorrával) megköti a csalás elleni megállapodást.
Felszólalásában Kovács László hangsúlyozta: sajnálatos, hogy egyes tagállamok, amelyek annak idején egyetértettek ezzel a feltétellel, most a feltételek megteremtésének akadályozásával próbálják késleltetni az áttérést az automatikus információcserére.
A brüsszeli bizottságnak az a meggyőződése hogy az EU és Liechtenstein közötti megállapodás nem válhat túszává az automatikus információcserét minél későbbi időpontra kitolni kívánó tagállamok törekvéseinek.
A vitában a magyar biztos azt is kifejtette, hogy az EU és Liechtenstein közötti megállapodás és a másik négy - fentebb említett - országgal folytatandó tárgyalások megkezdésére vonatkozó bizottsági mandátum elfogadásának késleltetésével lényegében a G-20 országcsoport által is támogatott OECD-normák világméretű alkalmazását késleltetik.
Kovács László reményét fejezte ki, hogy valamelyik következő EU-pénzügyminiszteri ülésen a liechtensteini szöveg mellett a további négy országra vonatkozó mandátumot is elfogadják, így azokkal is meg lehet kezdeni a tárgyalásokat.
MTI/Menedzsment Fórum
