Surányi György, korábbi jegybankelnök szeptemberi kijelentését támasztja alá, illetve fűzte tovább a Magyar Nemzeti Bank jelenlegi alelnökének, Balog Ádámnak és ügyvezető igazgatójának, Palotai Dánielnek közösen publikált tanulmánya. Surányi szeptember elején arra hívta fel a figyelmet, hogy a pénzügyi válság azokban az országokban tört ki, ahol a nemzetgazdaság valamelyik szereplője komoly külső kötelezettséget halmozott fel.
Ez nem feltétlenül az állam volt, hiszen a spanyol és az ír büdzsé is rendben volt 2008-ig, de a magánszereplők pénzügyi helyzete az egész gazdaságot magával rántotta. Ez pedig komoly kiigazítással járt, ami értelemszerűen a nemzetgazdaság teljesítményét is jelentősen csökkentette.
Balog és Palotai tanulmányukban fel is vázoltak egy korrelációs egyenletet, ahol látható a különböző európai országok válság előtti folyó fizetési mérlegének és a válságot követő GDP-jének az aránya. Jól látható, hogy hazánk nagyjából belesimul a nemzetközi trendbe. Igaz, az mfor.hu véleménye szerint, ha 2011-ben a magánnyugdíj-pénztárak nyújtotta fiskális stimulus nem lett volna, akkor még nagyobb lehetett volna a visszaesés.
Egyébként az ábra nemcsak a 2011-es stimulus miatt csalóka. Mind az x, mind az y tengelyt érdemes lenne finomítani, amit egyébként a tanulmány meg is tett. A x tengelyen ugyanis a folyó fizetési mérleg GDP-arányos hiányának 2005 és 2007 közötti átlagát láthatjuk, vagyis a korábbi években felhalmozott külső hiányt nem. Ez pedig - mivel a működő tőke beáramlását nem tudta teljesen ellensúlyozni - a nettó külső adósság növekedésében csapódott le. 2008-ban a GDP-arányosan mutatónk 54 százalékos volt, vagyis együttesen az állam, a háztartások, és a vállalatok komolyan eladósodtak. Csak összehasonlításként a cseheknél ez a mutató mínuszos volt, vagyis a cseh nemzetgazdaság megtakarításai finanszírozták az olyan gazdaságokat, mint például a magyart, amelyek lehetőségeiknél többet fogyasztottak.
És akkor itt jutunk el az y tengelyhez. A GDP visszaesés helyett érdemesebb megnézni, hogy annak belső felhasználása hogyan alakult. Azokban a nemzetgazdaságokban ugyanis, amelyek súlyosan eladósodtak, a megtermelt GDP-ből máig kevesebb jut belső felhasználásra, hiszen a hiteleket törleszteni kell. A háztartások úgynevezett mérlegalkalmazkodása a belső fogyasztást, a vállalatoké a beruházási szintet, az államé pedig mind a kettőt csökkentik. Így nem csoda, hogy 2007-hez képest a GDP belső felhasználása közel 15 százalékkal esett vissza idehaza.
A GDP-t felhasználási oldalról így csak a nettó export húzhatja. Ez pedig akkor nő, ha az export bővül és/vagy az import csökken. A válság erősen visszafogta a behozatalt, a kivitel pedig mintegy 20 százalékkal nőtt. A külkereskedelmi egyenlegünk így 2012-ben a negyedik legmagasabb volt az EU-ban.
A reálgazdasági alkalmazkodás mellett az EU-pénzeken felduzzadt reálgazdasági egyenleg, és a különadók miatt csökkenő vállalati profitok következtében a jövedelemegyenleg mérséklődő hiánya is jelentősen növelte Magyarország külső finanszírozási képességét.
Ugyan a számokból jól látszik, hogy az elmúlt években valamennyi régiós országnál nagyobb lépéseket tettünk külső adósságunk leépítése érdekében, de annak szintje még mindig nagyon magas. A 40 százalékos magyar GDP-arányos szint közel duplája a lengyelnek, négyszerese a szlováknak, a csehekről már nem is beszélve.
A jegybanki vezetők szerint így a következő években is fent kell tartani az alacsony hiány melletti elkötelezett fiskális politikát, a külső forrásbevonásban a fogyasztás helyett a beruházásokat kell előtérbe helyezni, és a hazai megtakarításokat versenyző pénzügyi közvetítő rendszeren keresztül kell hatékonyan allokálni.
mfor.hu
