A magáncsőd – illetve szebbik nevén a „családi csődvédelem” – sok adós számára jelenthet kiutat a csapdából. Persze a törvény nem jogosít fel mindenkit a rendszerbe való belépésre. Sem azok, akik nagy vagyonnal rendelkeznek (hiszen vélelmezhetően a csődvédelem nélkül is rendezhetik a tartozást), sem pedig azok, akiknek a feje felett már átcsaptak a hullámok, vagyis a - törvény értelmében – felhalmozott tartozásuk több mint kétszerese a csődvagyonuknak, nem kerülnek be a kedvezményezetti körbe.
A többiek számára szabad az út, azonban mielőtt valaki belevágna, sok mindent kell tudnia az eljárásról. A törvény egyik legfontosabb alapelve, hogy az adós és a hitelező érdekét összeegyeztesse, vagyis aki arra számít, hogy a csődbiztos majd „megvédi” a bankoktól és ezért semmit sem kell tenni, az nagyot csalódik majd.
Azzal ugyanis a jogalkotók tisztában vannak, hogy a fizetési fegyelem romolhat, ezt pedig mindenképpen igyekeznek majd elkerülni.
Így, ha valaki például eltitkolja vagyonát vagy jövedelmét, az komoly szankciókra számíthat. Azt is fontos tudni, hogy ha az adós az eljárás alatt nagy összegű bevételhez vagy vagyonhoz jut (pl. örököl), akkor azt köteles az adósságrendezésre fordítani.
Így az is nyilvánvaló, hogy az adós kötelessége vagyonát és jövedelmét a rendezés céljára fenntartani, újabb kötelezettségeket pedig nem vállalhat. A csődvédelemnek az az ára, hogy az adós addig is törleszt valamennyit, amíg ki nem derül, hogy kap-e átütemezést és fizetési könnyítést.
Aki együttműködik, az viszont
- megszabadulhat a követelés egy nagy részétől,
- fizetési haladékot kap
- nem kell tartania a végrehajtóktól
- nem lehet felmondani az alapvető közszolgáltatásokat biztosító szerződéseit
- és elkerülheti ügye bírósági szakaszba jutását.
A magáncsőd nem csak az adóstól kíván sok lemondást, a pénzintézeteket és a követeléskezelőket is nehéz helyzet elé állíthatja. Nekik szól az mfor konferencia a magáncsődről.
mfor.hu
