Megint sikerült tartalékolni
Az idei év első öt hónapjában eddig egyedül az április volt sikertelen Magyarország számára a kötvénypiacon, a többi hónapban rendre a terv felett tudtunk értékesíteni forintkötvényeket az aukciókon. A kedvező tendencia májusban folytatódott, hiszen az előzetesen tervezett 449 milliárd forintnyi kötvény helyett 497 milliárdért adott el az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK).
A múlt havi 48 milliárd forintos többletkibocsátással együtt az első hat hónapban már közel 170 milliárddal a terv felett adtunk el állampapírokat, és ez csak az aukciók eredménye volt. Ráadásul a hét elején Pletschinger Gyula, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) helyettes államtitkára ennek okát is elárulta: eddig idén kétszer 180 milliárd forintot törlesztett Magyarország a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF) a 2008-ban felvett hitelcsomag részleteként. (lásd: Pleschinger: a devizatörlesztéseket is forintban teljesítette az ÁKK)
Vagyis már az előzetesen meghirdetett mennyiség is jelentősen meghaladta az aktuális lejáratokat, az ÁKK statisztikája szerint csak az első negyedévben 476,96 milliárd forint értékű nettó kibocsátás történt. 698,5 milliárd forintot tett ki a nettó forintkibocsátás, vagyis ennyivel több állampapírt adtunk el, mint amennyi az aktuális lejárat volt.
Májusban minden futamidőn a terv felett tudott értékesíteni az adósságkezelő, vagyis összességében sikeres volt minden kötvénytípus. A három hónapos diszkont kincstárjegyekből ötmilliárd forinttal a cél felett adott el hazánk, míg a 12 hónaposokból 10 milliárddal ment el több a tervezettnél. A hosszabb futamidők közül főleg a három- és tízéves kötvényekre volt komoly érdeklődés, mindkét típusból 15-15 milliárddal több talált gazdára, mint amennyit az ÁKK tervezett. A fentieket még kiegészítette egy 4 milliárdos többletkibocsátás az ötéves államkötvények piacán.
Fájdalmas hozamokat tapasztaltunk
Az eddig leírtakból akár azt is gondolhatnánk, hogy kirobbanó sikerrel zárultak a magyar aukciók májusban, azonban a kötvények értékelésekor érdemes még egy tényezőt figyelembe venni, nevezetesen a hozamokat. Ez pedig a legrövidebb futamidő kivételével minden esetben fejfájást okozott. Május elején még csökkenő jegyzéseknek örülhettünk, hiszen még friss volt az az április végi hír, mely szerint az Európai Bizottság kész megkezdeni a hiteltárgyalásokat hazánkkal. Azonban a hónap második felében jelentősen emelkedtek a hozamok, ami egyrészt a hiteltárgyalások további halogatásának, másrészt pedig a jelentősen romló nemzetközi hangulatnak volt köszönhető.
Mint említettük, a három hónapos papírok esetében nem volt probléma, hiszen a májusi aukciókon minimális mértékben, 3 bázisponttal emelkedett a hozam, míg a másodpiacon 10 bázispontos csökkenést tapasztalhattunk. Mindez azt jelenti, hogy rövidtávon továbbra is megbízhatónak tartják hazánk finanszírozását a befektetők, nem tartanak attól, hogy beüt a krach. Ezzel viszont le is zárhatjuk a jó hírek sorát.
A 12 hónapos kincstárjegyek esetében a májusi két aukción már 20 bázispontos hozamkülönbség alakult ki, a másodpiacon pedig 23 bázispontos volt az emelkedés. Az éven túli futamidőknél pedig még rosszabb volt a mérlegünk, az összes kötvényünk átlagos hozama a lélektani 8 százalékos szint fölé emelkedett, miközben május legelején ez még egyikről sem volt elmondható. A három-, öt- és tízéves állampapírok esetében rendre 70 bázispont körüli hozamugrásokat kellett elszenvednünk aukción és a másodpiacon is.
Mire megy ki a játék?
A közelmúltban az IMF-hitel forintból való törlesztése kapcsán már írtunk arról, mennyire veszélyes játékot játszik a kormány, hiszen huzamosabb ideig nem lehet tartani azt, hogy a viszonylag olcsó, 3-4 százalékos éves kamatozású IMF-forrást sokkal drágább, 8 százalék feletti forintkötvényekkel váltja ki. Ez a játék eddig bejött, hiszen rendre a cél felett tudtunk értékesíteni a piacon, azonban ha ez hónapokig eltart, akkor a magasabb hozamok beépülnek a kamatkiadásokba, és a költségvetésnek okoznak majd többletkiadást.
Az egyik lehetséges forgatókönyv, hogy a kormány arra játszik, megpróbálja a forintkibocsátás megnövelésével "kibekkelni" a legforróbb hónapokat, aztán pedig abban bízik, hogy esetleg magától is "helyreáll a rend", az európai válság enyhülésével IMF-megállapodás nélkül is csökken majd hazánk kockázati felára, akkor pedig nem lesz már szükség arra, hogy az olcsóbb forrásért cserébe megkösse a kormány kezét a Valutaalap. Ennek a stratégiának a legnagyobb hátulütője az, hogy a nemzetközi piacokon bármikor beüthet a krach, akkor pedig nagyon fog hiányozni az a bizonyos védőháló. Például ha bő két hét múlva a görög választások az eurózóna szempontjából kedvezőtlenül alakulnak, akkor a kibontakozó pánikközeli hangulatban már nem lesz sok időnk és mozgásterünk megállapodni a Valutaalappal, hiszen néhány nap alatt az egekbe szökhet az euró és különösen a dollár árfolyama, amit a kormány eszközök híján nehezen tud majd kezelni. Persze ne legyen igazunk, és ússzuk meg a válságot úgy, ahogy a kormány tervezi, viszont ennek az útnak nagyon komoly kockázatai vannak.
Beke Károly
mfor.hu
