A tüntetők - akik központjukat, a madridi Puerta del Sol teret a kairói Tahrír térhez hasonlítják – elsősorban a rendkívül kemény kormányzati megszorítások és az Európa rekord 20 százalék fölötti munkanélküliség ellen tüntetnek, és nem kívánnak hazamenni a kormányzó szocialisták választási vereségét követően sem.
Az ország, mely bankszektorának megmentése miatt került szorult fiskális helyzetbe, komoly problémákkal néz szembe, melyek közül az államháztartás hiánya csupán egy a sok közül. A széleskörű autonómiával rendelkező tartományok és a helyi önkormányzatok adóssága ellentétben a válság hatására megkezdett központi deficitcsökkentéssel, tovább növekszik, a fiatalok körében pedig a munkanélküliség kétszerese az amúgy is rendkívül magas országos szintnek. A megszorító intézkedések között találjuk a közalkalmazotti bérek csökkentését, a nyugdíjak befgagyasztását és a nyugdíjkorhatár emelését, emellett a szociális ellátórendszerek kifizetéseinek a mérséklését.
Az elsősorban fiatalok által szervezett tüntetések nem támogatják az ellenzék vezető erejének számító Néppártot sem és olyan rendszert szeretnének kiharcolni, mely az emberek igényeit helyezi előtérbe a gazdasági és politikai elitek kívánalmaival szemben.
Mivel az ország területén a válságot megelőzően az amerikaihoz hasonló ingatlanbuborék alakult ki, a jelzáloghitelek fizetése is rendkívül megerőltető a lakosság számára, amit az EKB múlt havi kamatemelése tovább súlyosbított. A lufi kipukkadását követően az ország építőipara csaknem leállt, ami tovább nehezíti a foglalkoztatottsági krízist.
A magas munkanélküliségnek köszönhetően az ország korábban többlettel gazdálkodó nyugdíjrendszere is negatívba fordult, és nem látni a munkaerőpiac rendeződését, ami pedig elengedhetetlen lenne a konszolidációhoz. A deficit leküzdését szolgáló megszorítások ráadásul visszafogják a gazdaság növekedését is, az egyetlen utat a munkaerőpiaci problémák megoldására.
A regionális választásokat követően megjelentek azok a félelmek is, mely szerint az önkormányzatok adóssága valójában magasabb a hivatalos adatoknál, ráadásul ezek az intézmények az államinál drágábban képesek ezt finanszírozni, így jelentős mennyiségű bújtatott hiány kerülhet felszínre. Tovább nehezíti a kisebbségben kormányzó Zapatero helyzetét, hogy a tartományok és önkormányzatok jelentős részének vezetése az ellenzék kezébe került, így a szükséges stabilizációs lépések meghozatala és végrehajtása további akadályokba ütközik. Az ország a 2009-es 11,2 százalékos deficitet tavalyra 9,2 százalékra csökkentette, míg az idei cél 6 százalék lenne. Zapatero egyelőre kitart, és nem számol előrehozott választásokkal.
Kérdéses, hogy az országszerte számos városban tüntető, az arab forradalmak által inspirált tömegek hogyan kezelhetőek, és van-e megoldás a már egy hete demonstráló mozgalom leszerelésére, miközben a követeléseik végrehajtására kevés esély mutatkozik. Nem tudni, hogy tényleg az arab forradalom érkezett-e meg Európába, vagy a spanyol tüntetések hasonló módon végződnek, mint az elmúlt időszak rendőri erőszakkal levert görög zavargások. A valódi demokráciát követelő tüntetők egyelőre békések, ugyanakkor egy elhúzódó válság esetén a kormányzatnak valamit lépnie kell.
Kosztolányi Bálint
mfor.hu
