A befektető praktikusan úgy áll neki a piacoknak, hogy van egy feltételezése arról, hogy az események hogyan fognak zajlani, de nem ragadhat bele prekoncepciójába, hanem azt folyamatosan felül kell vizsgálnia, vajon fennállnak-e még azok a feltételezések, amire véleményét alapozta?
Számomra most két olyan fontos piac/eszköz van, amelynél az eredeti koncepciómon valószínűleg módosítani kényszerülök, de legalábbis finomítani.
A magyar kamatszint esetén azt gondoltam már bő fél éve is, hogy igen alacsony szintre tud lemenni (//www.mfor.hu/cikkek/Az__un_ortodoxia_diadala.html "Jelen helyzetben valószínűleg le lehetne menni 5% környékére jegybanki alapkamatban, és a forint is valahol 300 körül tudna stabilizálódni...Amíg ez a status quo fennmarad, addig Magyarországnak valóban nem kell IMF-hitel és annak felvételére nem is fog törekedni a kormányzat."). A nagy kérdés végig az volt, hogy milyen alacsony kamatszintet fogadnak el a befektetők? Az elmúlt hónapok kötvénypiaci fejleményei alapján a jelenleginél sokkal alacsonyabbat nem nagyon:
Miközben 2012-ben végig vásárolták a külföldi befektetők a magyar állampapírokat, tekintet nélkül a hazai és európai problémákra, ám 2012 ősze óta nem emelkedett az általuk birtokolt állomány, sőt az elmúlt hetekben folyamatosan esik. Az üzenet egyszerű: ezen a szinten már nem érdekli öket annyira a magyar állampapírpiac. Továbbá, a forint is folyamatosan inkább gyengülő trendben van az elmúlt év ősze óta. A két folyamat együtt valószínűleg arra utal, hogy az 5% alatti hozamszint már kevés lesz a külföldi befektetőknek, ennyiért nem hajlandóak egyelőre bevállalni további magyar kockázatot. Ez azt jelezheti, hogy a további magyar kamatcsökkentési próbálkozások könnyen megfenekelhetnek.
***
A másik "sztori", az OTP alulértékeltsége volt. Úgy gondoltam, hogy a rossz hitelek hamarosan "elfogynak", drasztikusan csökkenni fog a céltartalékképzés, és ennek révén brutálisan megugorhat a bank profitja (//www.mfor.hu/cikkek/Miert_szarnyal_az_OTP_.html). Habár továbbra is azt gondolom, hogy a következő években jelentősen csökkenő céltartalékképzés lesz, ami önmagában erősen profitnövelő, ám az alacsony hozamokkal jellemezhető hazai hozamkörnyezet ezzel ellentétes hatást gyakorol. Ha tartósan alacsonyak (4-5%) lesznek a hazai kamatok, vagy unortodox lépésekkel a hazai bankrendszer kamatbevételét csökkentik (ennek több jelét is adták a gazdaságpolitikusok, pl. a kéthetes MNB kötvényhez való hozzáférés csökkentéséről, illetve a kereskedelmi banki tartalékokra fizetett kamat felfüggesztéséről szóltak a találgatások), akkor az OTP-nek jelentős kamatbevételkiesése származik ebből, ami pedig nyereségcsökkentő. A két hatás eredőjét nehéz lenne megbecsülni, és nagyon sok függ a konkrét intézkedésektől, de egyre valószínűbbnek tartom, hogy a fentieknek negatív hatásuk lesz az OTP (és más hazai bankok) profitabilitására, így a jövő években sem látok már esélyt olyan jelentős profitbővülésre, mint korábban gondoltam.
/Van azonban még két tényező, ami viszont ismét csak a profitnövekedés irányába hathat, de ezekről még kevesebbet tudni. Egyrészt állítólag már folynak a tárgyalások arról, hogy a hitelezés bővítésével jelentős bankadócsökkentést kaphat a bankrendszer, másrészt nagyon olcsón, akár 0% közeli szinteken kaphatnak MNB-finanszírozást a bankok hitelezésre az új jegybanki vezetéstől. Egyelőre mindkettő csak találgatás, de fontos hatásuk lehet, ha kiderül, hogy mi és hogyan lesz.../
