- A nemsokára elfogadásra kerülő 2009-es költségvetés egyik feladata a kialakult krízis kezelése. Ön szerint mennyire szolgálja a válságkezelést a büdzsé tervezete?
- Ebben a költségvetési tervezetben még nincsenek benne sem a globális, sem a magyar válságra adható válaszok. A világon szinte mindenhol gazdaságélénkítő programot indítanak, hogy megakadályozzák a pénzügyi krízis gazdasági válsággá alakulását. Magyarországon erre még inkább szükség volna, hiszen nálunk nem a nemzetközi hatásokra keletkeztek a problémák, hanem már lényegében 2006 óta egyfolytában válságban élünk. Szükség lenne egy anticiklikus gazdaságpolitikára, kamatcsökkentésre, és az uniós források jobb felhasználásra, majd végül az adminisztrációs terhek csökkentésére. A gazdaságélénkítő csomag első eleme egy adóreform lenne, hiszen mára már nyilvánvaló, hogy - az igazságossági szempontokat félretéve - Magyarországnak be kell szállnia az adóversenybe. A 2009-es költségvetésben azonban nincs benne a terhek mérséklése.
- Az adóreformmal kapcsolatban kérdésként merül fel: hogyan viszonyulnak az egykulcsos adó ötletéhez?
- Ma már megkerülhetetlen az egykulcsos jövedelemadó bevezetése, ami azt jelentené, hogy a személyi jövedelem és a társasági adónál ugyanazt a kulcsot kellene alkalmazni. Az ÁFA-nak nem kell szerepelnie ebben a körben, mert a magyar költségvetés rosszabbul áll a versenytársakénál, ezért szüksége van a magasabb forgalmi adókból származó bevételre.
A legfontosabb azonban a járulékreform. A Fidesz a Gazdasági Csúcson javaslatot tett arra is, hogy vezessünk be nulla járulékkulcsot a 24 év alatti és az 55 év feletti foglalkoztatottakra, valamint hasonló kedvezményt kaphatnának a részmunkaidőben dolgozók is. Emellett az átlagos járulékszintet már tavaly húsz százalékra kellett volna csökkenteni, és így meg lehetne előzni a nagy munkanélküliség kialakulását.
- Az anticiklikusság keynesiánus gazdaságpolitikát takarhat. Hogyan lehetne a mai helyzetben az állami kiadásokat növelni?
- Ismerjük az angol közgazdász tanácsát, amely szerint jó időkben költségvetési többletet kell felhalmozni, rossz időkben pedig a deficitet lehet növelni. A magyar költségvetés az egyetlen a világon, amely nem növeli a költségvetés hiányát, hanem három százalék feletti szintről kettő százalékra viszi le azt. Ez teljesen értelmetlen, mert az euró bevezetése messze van, másrészt válságban mindegyik uniós tagállam átlépi a három százalékos határt. Ennek értelmében a költségvetésben a mainál mintegy 300 milliárd forinttal több kiadásnak kellene szerepelnie, amely növelné a belső keresletet. A gazdaságpolitika teljesen hibásan ciklus erősítő, és nem anticiklikus.
- Az IMF szerződés után van-e lehetősége arra büdzsének, hogy növelje a deficitet?
- Igen, mert az IMF-fel írásbeli megállapodásunk nincs, és a kormány helytelenül vállalta, hogy 2,5 százalékra csökkenti a hiányt. Ám eközben fenntartotta a tíz százalék feletti alapkamatot, ami azt jelenti, hogy a hitelesség nem állt helyre, mivel az alacsonyabb deficitnek kisebb kamatokhoz kellene vezetnie.
- Orbán Viktor, a Fidesz elnökének a javaslata, az alapkamat hat százalékra való levitele így is kissé merész elképzelésnek tűnik.
- A jegybanki alapkamat az IMF-szerződés után azonnal csökkenthető lett volna – megítélésem szerint – 7,5 százalékra, majd nem sokkal utána hat százalékra. Másrészt minden országban kivétel nélkül csökkentik a kamatokat, hogy a háztartások és a vállalkozások finanszírozása könnyebb legyen - például az amerikaiak már egy százaléknál tartanak. A fejlett világban gyakorlatilag mindenütt negatív reálkamat van már.
- Kamatcsökkenés ellen a leggyakrabban felhozott érv a magyar állampapírpiac pangása; amíg ez fennáll, addig szükség van rá.
- Ez helytelen érv, mert azért kaptuk a 25 milliárd dollárt, hogy hazánknak 17 hónapig egyetlen fillért se kelljen felvennie, és közben képes legyen fedezni a folyó fizetési mérleg hiányát. Csak arra kell ezt a pénzt felhasználni, amire adták. Miért is kaptuk? Azért, mert a kormány hiteltelensége, a magas államadósság, a nagy deficit és az alacsony növekedés miatt a pénzpiacokról nem kapunk forrásokat. A kamatcsökkenés itt kap szerepet ismét, mert ha a célnak megfelelően használnák fel a hitelt, már arra a magas kockázati prémiumra se lenne szükség, amit jelenleg fizetünk.
- A másik ellenérv az alacsony kamat ellen, hogy ebben az esetben nagyon meggyengülhet a forint.
- Ez sem állja meg a helyét, mert a hat százalék sokszorosa az Unió kamatszintjének, és még mindig van benne kockázati prémium. Erre a szintre a mentőcsomag után azonnal rá lehetett volna állni, és ekkor a költségvetés kiadási oldalát tehermentesítettük volna. Ebből lehetne gazdaságot élénkíteni.
- Bajnai Gordon is javasolt egy, a Fideszéhez hasonló gazdaságélénkítő csomagot. Igaz, a fejlesztési és gazdasági miniszter egy nehezen értelmezhető 1400 milliárd forintról beszélt.
- Magyarország a 2004 és 2008 közt felhasznált, illetve lekötött uniós források csupán 3,3 százalékát költötte a kis- és középvállalkozásokra brüsszeli kimutatások szerint. Gazdaságfejlesztésre is csak 14 százalék jutott, amiben már benne vannak a nagyberuházások és a nagyvállalati támogatások is. A pénz 86 százaléka minden egyébre megy el, az nehezen mondható meg, pontosan mire. Bajnai Gordonék is látják a problémát, és azt mondják, hogy a gazdaságfejlesztés aránya felmegy 30 százalékra. A kkv-szektor rezesedése azonban nem fogja átlépni a tíz százalékos határt, holott a GDP tekintetében ennek a szegmensnek 60-70 százalék a részesedése. Ezért az uniós pénzek terén nincs átcsoportosítás a legtöbb munkahellyel rendelkező szektor irányába.
- Ezek szerint a gazdasági megoldás letéteményese a legnagyobb ellenzéki párt szerint a kkv-szektor?
- Igen, hiszen amikor beszűkülnek az exportpiacok, akkor nincs más megoldás, csak a belső kereslet növelése. Ez pedig bárhol a világon a hazai tulajdonú cégeket jelenti, hiszen az ő piacaik élénkítésével lehet előbbre jutni.
- Ahogy a szavaiból kiveszem, a pártja a válság ellenére lényegében optimista, és úgy érzik, gyorsan ki lehetne rántani az országot a kátyúból.
- Igen, mert ha kijavítjuk a torzulásokat és a szerkezeti hibákat - akár a már említett uniós források esetében -, akkor Magyarország egy nagyon jelentős növekedési forrást kaphatna.
- Az ötödik pontban említette az adminisztrációs terhek csökkentését. Itt milyen lehetőségek vannak?
- Ez összefügg az adó- és járulékreformmal, de mégis külön kell kezelni a problémát. Egy OECD-tanulmány szerint ha negyedével csökkentenénk az adminisztrációs terhet, akkor hét százalékkal nagyobb lehetne a gazdaság teljesítménye. Ezzel szemben a kormány további bürokratikus terheket rak a vállalkozásokra; elég csak megemlíteni a vámszabályok bonyolódását vagy a számlaadási kötelezettség kiterjesztését.
De az élet minden területén túlzottak ezek a terhek, holott nagyon egyszerűen csökkenthetőek lennének. Egy gyors felülvizsgálat után ki lehetne jelenteni, hogy ami ma engedélyköteles tevékenység, az holnaptól már csak bejelentés-köteles lenne. Ezt az Egyesült Államok vezette be a Clinton-korszakban, ami hatalmas sikerhez vezetett. Nálunk az összes adóbevétel húsz százalékát fordítják bürokráciára, míg az USA-ban ez az arány tíz százalék körül van.
- Bauer Tamás a HVG-ben nemrégiben megjelent írásában azt vetette fel, hogy a Fidesz nem nevezi meg az adócsökkentés forrásait.
- Válaszom első része erkölcsi, hiszen Bauer Tamás pontosan tudja, hogy a baloldali kormányok halogatják évek óta az adóreformot, és ezért az ő erkölcsi talapzata ebben a tekintetben nem elég szilárd. Az igazi válasz azonban az, hogy a világon az elmúlt tizenöt évben sehol sem nevezték meg az adócsökkentés forrásait, mert az ilyen tervek arra a logikára épültek, hogy ennek hatására nő a foglalkoztatás, és gyorsul a gazdaság. Ez a folyamat pedig végül pótolja a kiesett bevételeket.
Például Szlovákiában az adócsökkentés után húsz százalékkal nőttek a bevételek, hiszen a munkanélküliség felére esett vissza, és a gazdasági növekedés rekordszintre jutott. Tehát nem kell megnevezni forrást, mert a gazdaság rejtett dinamikája és a több munkahely adja a fedezetet.
- Gyurcsány Ferenc miniszterelnök még tavasszal jelentette ki, hogy nem fogja a gazdasági növekedés oltárán feláldozni a szociális biztonságot.
- Ez pont fordítva van, már rég feláldozta a szociális rendszert. Ezt már 2006-ban megtette, hiszen például 2007-ben csaknem öt százalékos reálbér-csökkenés ment végbe. Az elmúlt években folyamatosan nő a munkanélküliség, vagyis hol itt a szociális biztonság?
Varga M István
Menedzsment Fórum
