Az elmúlt két év globális árupiaci csökkenése, és az ezzel járó dezinfláció ,valamint kamatcsökkenés nagyon kényelmes helyzetbe hozta őket, így ezek a belső ellentmondások nem bukkantak fel, de most egyre közelebbinek tűnik az a pillanat, amikor dönteni kell, hogy akkor a sok cél közül valójában mire is lövünk?
A jegybank egyik legfontosabb célja az elmúlt években az volt, hogy nyereségesen működjön, ehhez pedig a forint gyengülésére volt szükség. Most azonban az alapítványi botrányok hatására ebben változás lehet, aminek a legjobb jele az, hogy az MNB, eddigi vonakodása ellenére (hiszen a veszteség az államé, a nyereség a jegybanké, hangzott eddig az érvelés), most befizet 50 milliárdot a költségvetésbe:
https://www.mnb.hu/sajtoszoba/sajtokozlemenyek/2016-evi-sajtokozlemenyek...
Különösen, hogy állítólag már a kormánynak is kínos az alapítványosdi:
//www.portfolio.hu/gazdasag/zavarjak_a_kormanyt_az_mnb_alapitvanyi_...
Ennek az lehet a következménye, hogy immár nem áll annyira a jegybanknak érdekében a nyereséges működés, mivel az eleve csak arra kellett, hogy az alapítványokat feltöltsék pénzzel, a nyilvánvalóan hihetetlenül fontos társadalmi (és láthatóan magán) célok megvalósítása érdekében. Ebből viszont az következik, hogy a gyenge forint már nem áll annyira érdekében az MNB-nek mint korábban. Így a sok cél közül leginkább ez lehet, amit elengednek.
Másik fontos cél a kamatszint alacsonyan tartása, ez a jelenlegi nemzetközi környezetben semmilyen nehézségbe nem ütközik, ugyanakkor cél lenne a hosszabb állampapírok hozamának leszorítása is (hogy olcsóbb legyen a költségvetés finanszírozása). Az elmúlt évben cukorka és korbács együttes alkalmazásával rávették a bankokat hogy vegyenek meg jó sok állampapírt, ám a hetekben hátraarcot csinált a jegybank, beszünteti az IRS-tendereket, összezavarta a kommunikációt, aminek hatására a hosszú hozamok megugrottak, így most jópár bank átverve érzi magát. Ezek után ki fogja megvenni a hosszú kötvényeket?
Szintén fontos cél lenne a devizaadósság és a jegybanki tartalék ezzel párhuzamos csökkentése, azonban az országra zúduló EU-források és a nagy folyó fizetési mérleg többlet következtében ez nem biztos hogy párhuzamosan kivitelezhető, lehet, hogy nem lehet annyira csökkenteni a tartalékot mint szeretnék, de akkor meg túl sok lesz a hazai likviditás, ami megint nem cél.
És ugye az infláció alacsonyan tartása is feladat lenne, amivel eddig semmi teendő nem volt, mert a rezsicsökkentés, és olajáresés mindent megoldott helyettük. Most azonban több jele van, hogy a forintgyengülés kezd átszivárogni az árakba, és a kínzó munkaerőhiány is egyre erősebb bér-, majd ároldali nyomásban nyilvánulhat meg a következő 1-2 évben.
És végül ne feledkezzünk meg arról, hogy az MNB támogatni szeretné a hazai növekedést, amelyet eddig NHP és HIRS programjaival ért el, de ha idén valóban komoly lassulás lesz, akkor milyen eszközhöz fog nyúlni, és ez hogyan hat a többi célra?
A fentiek alapján úgy tűnik számomra, hogy bár az eddigi jótékony környezet elfedte a némileg egymásnak ellentmondó célok közötti ellentéteket, ezek egyre jobban kidomborodhatnak, és dönteni kell, hogy mi a valóban fontos?
Ha tippelnem kellene (márpedig piaci szereplőként muszáj), akkor azt mondanám, hogy a kamatszint alacsonyan tartása élvez elsőbbséget, beleértve ebbe a hosszú hozamok lehetőség szerinti alacsonyan tartását, a többi célt pedig ezeknek rendeli majd alá a jegybank.
(Ja, a címbeli kérdésre természetesen a hivatalos válasz az, hogy a jegybank elsődleges célja az árstabilitás, másodlagos célja pedig a kormány gazdaságpolitikájának támogatása, amennyiben ez nem veszélyezteti az elsődleges célt.)
