Bár sok részvénypiaci elemző jegyezte meg szarkasztikusan az elmúlt napokban, hogy kevés veszélyesebb kijelentést tudnak elképzelni mint a napjainkba oly sokszor elhangzó "The crisis is over..." (Vége a válságnak...), ám azt mind többen teszik hozzá, az elvitathatatlan, hogy a válságkezelésnek már látszódnak az eredményei.
Az elmúlt hetekben, napokban közzétett makrogazdasági adatok alapján úgy tűnik, a helyzet jelentősen javult. A kínai gazdaság továbbra is vágtat, és összességében stabilizálódott a gazdaság a harminc legfejlettebb ipari országot tömörítő OECD-ben a második negyedévben az előző három hónaphoz képest, miután Japánban, Franciaországban és Németországban már növekedés volt. Az amerikai lakáspiac életjeleket adott, és a GDP visszaesés is csupán 1 százalékos volt a második negyedévben.
Ezek alapján a korábban szintén valószínűsített "L" alakú visszaesés lekerül a "napirendről", illetve az "U" alakzat hívei sem hallatják a hangjukat. Annál inkább azok, akik azt mondták, hogy a tavaszi mélypont után még korántsem lehet hátradőlni. A "W" hívők legismertebbje, a Dr. Balsors névvel illetett Nouriel Roubini. A világhírű közgazdász a közelmúltban úgy vélekedett, hogy még mindig fennáll annak a veszélye, hogy a mostani válság lefolyása W-alakú lesz, a jövő év végéig jöhet egy újabb meredek visszaesés. Szerinte a világgazdaság az idei év második felében fogja elérni mélypontját.
A válság kitörése óta a világ kormányai mintegy 2000 milliárd dollárt költöttek el gazdaságélénkítésre. Roubini most attól tart, hogy a döntéshozók túl korán vonják ki ezt a pénzt a gazdaságból. "Vannak veszélyek azzal kapcsolatban, hogy a jelenlegi nagyon laza monetáris és fiskális politikáról hogyan tudnak keményebbre váltani" - vélekedik Roubini. A professzor szerint a kormányok aláaknázhatják a megkezdődött fellendülést, ha adóemelésbe és kiadáslefaragásba kezdenek a magas költségvetési hiányok miatt. Ez újra "stagdeflációs" állapotba taszíthatja a világ vezető gazdaságait, azaz ismét jöhet egy recessziós és deflációs időszak.
A veszélyek ellenére az optimisták mind többen vannak, és azzal érvelnek, hogy a második világháborút követő legsúlyosabb visszaesés 81-82-ben volt, amikor 6 százalékkal zuhant a gazdaság teljesítménye, ám azt követően is erőteljes visszapattanás jött.
A "V" alakú gazdasági visszapattanás "híveinek" érvei között szerepel, hogy az ázsiai gazdaságok továbbra is jó kondícióban vannak. Emellett a készletadatok mutatói is jól alakultak, igaz ebbe közrejátszottak a különböző kormányzati programok, többek között az Európában és az USA-ban is sikeresnek bizonyult roncsprémium programok.
Barcza György, aki szintén fordulatot lát, ennek kapcsán a Világgazdaságban megjelent publicisztikájában úgy vélte, a "V" alakú visszapattanás megindult. Indoklásában azt írta, a fordulatot a vállalatok termelési aktivitása hozta meg. Természetesen a mostani kilábalás sem lesz könnyű, ahogy a korábbiak sem voltak azok. A modern kor legnagyobb nemzetközi ösztönző csomagját vetették be a költségvetési és a jegybanki politikákban. Ezek visszavétele biztosan lassítja majd a gazdaság lendületét, de talán bízhatunk abban, hogy a gazdaságpolitika elég óvatosan fogja ezt végrehajtani ahhoz, hogy az emelkedő tendencia csak lassuljon, de ne forduljon meg.
A nagy kérdőjel, mellyel érdekes módon mind a "W", mind a "V" alakzat hívei érvelnek, az az amerikai fogyasztás. A pesszimisták arra hivatkoznak, - amit egyébként mindenki elismer -, hogy az év végéig tovább növekedhet a munkanélküliek tábora. Ez két módon is hathat, hiszen a munkanélküliek visszafogják fogyasztásukat, miközben a hiteleik is kockázatosabbakká válnak. Ráadásul a bizonytalanság más fogyasztókat is inkább a megtakarítások felé terelnek ahelyett, hogy a pénzüket költenék. Mindezek következtében az amerikai GDP, mely a világgazdaságban a legnagyobb összetevő (ráadásul számos exportőr ország számára a fő felvevőpiac), nem fog olyan gyorsan fellendülni, ahogy az optimisták remélik.
Ezzel ellentétes véleményen vannak a "V" alakzat hívei, akik azt mondják, hogy a javuló adatok már tükröződnek a fogyasztói bizalmi indexekben, ez pedig előbb a kiskereskedelmi forgalomban, majd a GDP adatokban is tükröződni fog az év második felében.
