A Növekedési Hitelprogram alapvetően egy kkv-knak nyújtott kamattámogatás, ahol az MNB (azaz magyar állam!) által fizetendő költség a hitelnyújtás (0 százalék) és a jegybanki alapkamat közötti különbség. Értelemszerűen minél magasabb az alapkamat, annál nagyobb ennek a költsége. Ha pl. a teljes (750+)2000 milliárdot kihiteleznék (amire vajmi kevés az esély) akkor pl 2 százalékos alapkamat mellett 2 százalék*2750 mrd = 55 mrd Ft/év a költség, de 6 százaléknál már 165 mrd Ft/év, ez a hazai GDP bő 0,5 százaléka, tehát nem kis összeg. Fájna.
A devizahitelek forintosítása a másik fontos tétel. Úgy tűnik, hogy a hazai devizahitelek forinthitelekké alakulnak, s mint ilyen, a kamatszintjük nyilvánvalóan a jegybanki alapkamattól függ. Miután kimentették a devizahiteleseket a "csapdából", nagyon nem esne jól nekik, ha a forintkamatok emelkedése miatt ismét megugrana a törlesztőrészletük. Tehát politikailag nehezen megengedhető lesz a kamatemelkedés. Fájna.
A következő tétel az államadósság, amelynek (nagyon helyesen) egyre nagyobb része forintban denominált. Mivel adósságcsökkenést nem sikerült elérni, fontos, hogy a kamatterhek csökkenjenek (csökkennek is egyébként). S mivel a lakossági állampapírok nagy része rövidlejáratú, azaz jegybanki alapkamattól függ a hozamszintjük, fontos, hogy ez ne emelkedjen. Mert ha emelkedne, fájna.
Itt van aztán a jegybank 3 és 5 éves kamatcsere ügylete (//www.mnb.hu/Monetaris_politika/mnbhu_eszkoztar/mnbhu_eszkoztar_tenderek/kamatcsere_ugyletek_tenderei). Az első 40 milliárd forint meghirdetett mennyiségre akkora tülekedés volt, hogy végül 193 milliárd forint értékben kötött a kereskedelmi bankokkal ilyen ügyletet az MNB. Ennek nagyon zanzásítva az a lényege, hogy azok a kereskedelmi bankok akik növelik az állampapírállományukat ,köthetnek 3 és 5-éves kamatcsereügyletet a jegybankkal, ahol a jegybank a bankközi kamatlábat (BUBOR) fizeti, és pl. az 5-éves ügylet esetén 2,4-2,6 százalékos fix kamatot kap. Nyilvánvalóan ha a következő években mondjuk átlagosan 5 százalék lenne a BUBOR (ami alapvetően a jegybanki alapkamattól függ), akkor ezen éves 5 mrd forintot bukna a jegybank. És ez még csak ez első aukció volt! Ez is abba az irányba mutat, hogy a jegybanknak muszáj alacsony kamatokat tartania.
Egyébként érdekes megjegyezni, hogy mögöttes értelmét tekintve ezzel a kamatcsere ügylettel, és a hozzátartozó feltételrendszerrel gyakorlatilag ugyanazt teszi az MNB, mint pl. a Fed, azaz hosszabb hazai állampapírokat vásárol (csak beiktatja, és cserébe jól megfizeti a kereskedelmi bankokat). Mi történik ugyanis? A kereskedelmi bank megvásárolja az ötéves állampapírt, ami ennek az aukciónak az idején 3,5 százalékos hozammal forgott, ebből 2,5 százalékot kifizet a jegybanknak, 1 százalékot pedig megtart+kapja a BUBOR-t. Tehát kockázatmentesen keres BUBOR+1 százalék hozamot állampapír vásárlásával, míg a jegybank ezt finanszírozza. Természetesen ez azt is jelenti, hogy konszolidált állami szempontból az így megvett állampapírok átalakulnak fix hozamúból változó hozamúvá, hiszen az állam fizet rájuk 3,5 százalékot, az MNB költsége pedig BUBOR-2,5 százalék. A kettő együtt BUBOR+1 százalék. Ennyibe kerül az államnak a finanszírozás. Ha sok ilyet csinálnak (és valószínűleg fognak), akkor azzal még érzékenyebbé válik az államháztartás a magas jegybanki kamatokra.
Száz szónak is egy a vége: a jegybanknak nem lesz kellemes, ha a jövőben netán kamatot kell emelni. Ráadásul az érzékenysége is csökkenni fog: ha nincs lakossági devizahitel, nem fog annyira fájni az esetleges forintgyengülés, sőt van aki szerint ezzel kell stimulálni az exportot. A forint esetleges gyengülésére tehát sokkal inkább időszakos "lassító" intervenciókkal tud majd reagálni, mint kamatemeléssel.
A hazai jegybank tehát tartósan alacsony kamatkörnyezetet teremthet, és sokkal toleránsabb lehet a gyenge forintra. Ha igazam van abbéli várakozásomban, hogy jövő év végére simán 2-2,5 százalék lehet az amerikai alapkamat, akkor érdekes kérdés lesz, hogy ugyanolyan hozamszint mellett (esetleg alacsonyabb forintkamatok mellett, mint ami dollárban elérhető!) ki akarja forintban tartani a pénzét majd???
Két ok van ami miatt ez az egész nem fog tragédiába torkollni: az egyik a nagyon magas folyó fizetési mérleg többletünk, és devizatartalékunk; a másik pedig az, hogy az ECB is tartósan nulla közelében hagyhatja alapkamatát, tehát hozzájuk képest még mindig prémiumot adunk. És persze az is lehet, hogy várakozásaim ellenére semmiféle kamatemelés nem lesz USA-ban, és itt maradunk egy szép új világban, ahol a magyar 2 százalék körüli kamatszint még mindig kiemelkedően magasnak számít világszerte...
