- Azt írták negyedik negyedéves előrejelzésükben, hogy három lehetséges forgatókönyv áll a világgazdaság előtt: a "japanizálódás", a "monetarizálódás" és a Válság 2.0. Ezek közül melyikre van jelenleg a legnagyobb esély?
- Én jelenleg nagyjából 65 százalékos esélyt adok annak, hogy az eurózóna tagállamai megteszik a szükséges lépéseket, hogy megnyugtassák a piacokat Görögországgal, Olaszországgal, Spanyolországgal és az európai bankokkal kapcsolatban, ez a "monetarizálódás" nevű forgatókönyvet jelentené. A gyakorlatban további pénznyomtatást, az Európai Központi Bank (EKB) beavatkozását hozná ez a megoldás. 20-25 százalék esélye van annak, hogy az október végi EU-csúcson nem tudnak megállapodni a tagállamok a lényeges kérdésekben. Sok nyitott kérdés van még: Németország például azt szeretné, hogy a tagállamok tőkésítsék fel saját bankjaikat, a franciák viszont amellett érvelnek, hogy az Európai Finanszírozási és Stabilitási Eszközből (EFSF) jussanak tőkéhez a pénzintézetek. Ha ezekben a nyitott kérdésekben nem sikerült egyezségre jutni, akkor jöhet a Válság 2.0, ami egy komoly bankválságot hozhat rövidtávon, hasonló összeomlás lehet, mint a Lehman Brothers 2008-as csődjekor. Ez rövidtávon biztosan mindenkinek fájdalmasabb lenne, ugyanakkor el lehetne tisztítani a romokat és tiszta lappal indulni, újjáépíteni a gazdaságot. Lehet, hogy jönne három év fájdalom, de erősebb alapokat lehetne lefektetni a jövőhöz. A "japanizálódásra" mondjuk tíz százalék esélyt adok, ugyanis szerintem az csak Japánban működhet hatékonyan, ahol magas a belföldi megtakarítások összege.
- A monetarizálódás keretében mi lehet a megoldás Európa számára?
- Jelenleg a piacon és a politikusok körében is az az általános nézet, hogy a kidolgozásra kerülő megoldás csak teljeskörű lehet. Mindenre megoldást kell találni, többek között Görögország csődjére is. Görögország ugyanis csődbe fog menni, ez nem kétséges, de ennek szabályozott államcsődnek kell lennie. Emellett fel kell tőkésíteni az európai bankokat és végül egy védőhálót kell képezni Olaszország és Spanyolország köré. Éppen ezért ez a teljes megoldás 2-3000 milliárd euróba kerülne. Ezeket az intézkedéseket mind együtt kell végrehajtani.
- Szerdán José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke úgy nyilatkozott, hogy fenntartható megoldást fognak kínálni Görögország számára az eurózónán belül. Mi lehet ez a megoldás?
- Ez csakis az EFSF bővítésével érhető el, szerintem az egyetlen igazi megoldás a pénz ebben a helyzetben.
- A friss előrejelzésben arról is szót ejtenek, hogy az eurózónának egy közös Pénzügyminisztériumra és közös költségvetési politikára lenne szüksége. Mennyi esélyt lát most ennek megvalósulására?
- Szerintem a már említett monetarizálódás, vagyis a további pénznyomtatás során ez is be fog következni, vagyis ugyanúgy 65 százalék esélye van. Hat hónapon belül mindenki számára világossá válhat, hogy csak egy valódi valutaunió vezet ki a válságból. A monetáris unió egymaga nem tud túlélni, és erre az európai politikusoknak is rá kell jönniük.
- A most megjelent elemzésben a dollár további erősödésére számítanak az euró ellenében. Van erre nézve célárfolyamuk?
- Van esély arra, hogy karácsonyig fogunk látni 1,25-ös árfolyamot. Ha az eurózónában a felvázolt monetarizálódás lesz a megoldás, akkor viszont 1,40 körül lehet az euró/dollár árfolyam, ugyanis az EKB még tud kamatot csökkenteni, míg a Fednek nem sok tere van a vágásra. Ha a Válság 2.0 forgatókönyve valósul meg, akkor pedig még erősebb dollárt várunk, 1,15 környékére, hiszen akkor a dollár biztonságos szerepe kerülhet előtérbe.
- Mit gondol a részvénypiacokról? Melyik piacok, melyik szektorok lehetnek a további pénznyomtatás nyertesei?
- Elsősorban a bankok, melyek várhatóan friss tőkéhez jutnak. A tőkehelyzet javításának másik módja az eszközök leépítése, a hitelezés visszafogása, de az általunk elképzelt átfogó megoldás részeként az európai bankok feltőkésítése is megtörténik majd. A nyersanyagszektor, a bányaipari társaságok is vonzók lehetnek, ugyanis ha megoldják az európai adósságproblémát, akkor növekedhet a bizalom a világ piacain, amiből a nyersanyagok is profitálhatnak.
- Mennyi friss tőkére lehet szükségük az európai bankoknak?- A piacon most 200-350 milliárd euró körüli összegre gondolnak a befektetők, szerintem 200 milliárd körül lehet a reális összeg. A fő kérdés az lesz, hogy ezt milyen arányban fedezik magánbefektetők, a tagállamok kormányai és az EFSF. Barroso tegnapi beszéde alapján a Bizottság egy köztes megoldásra készül a német és a francia álláspont között, vagyis elsősorban a magántőke, majd a tagállami tőke, végül pedig az EFSF lehet a pénz forrása.
- Mit gondol Magyarország kilátásairól a felvázolt gazdasági környezetben?- A magyar gazdaság nagyon kitett az eurózóna problémáinak, a másik fontos faktor pedig a svájci frank árfolyama lehet a magas devizahitel-állomány miatt. Utóbbi területen az SNB fontos lépéseket tett a közelmúltban, és azt hiszen az intervenció sikeres lesz, nem gondolom, hogy tovább erősödne a frank. Ha pedig Európában valóban sikerül megoldást találni az adósságproblémára, akkor további frankgyengülés jöhet, szerintem 1,40 környékére eshet az alpesi deviza az euróval szemben.
- Milyenek a forint kilátásai az euróval szemben?- A forint az utóbbi időben a többi feltörekvő piaci devizával összhangban gyengült, mivel a problémák kiéleződésével a befektetők a biztonságos menedékeket keresték. Ha Európában úrrá lesznek a válságon a politikusok, akkor a forint is visszakapaszkodhat szerintem 270 környékére az euróval szemben. Ez pedig a frank gyengülésével párosulva jó lenne a magyar gazdaság számára.
- Magyarország egyik fő kockázata, hogy jelenleg mindhárom jelentős hitelminősítőnél csak egy fokozattal van a bóvli kategória felett a besorolásunk. Ön szerint mekkora annak a veszélye, hogy ismét leminősítenek és a bóvliba kerülünk?- Szerintem 60 százalék esélye van annak, hogy Magyarország elkerüli a további leminősítéseket és 40 százalék az esély a bóvli kategóriára. A magyar kormány kiáll a költségvetési hiány mellett, ami most az egész világon komoly problémát jelent, szerintem ez mindenképp helyes lépés. A legkomolyabb kockázat azonban az, hogy a magyar gazdaság erősen kapcsolódik az eurózónához, és ha ott nem tudnak megállapodni az adósság kezelésébe, akkor az Magyarországra is negatív hatással lehet.
- Mi a véleménye a magyar kormány elmúlt másfél évben mutatott úgynevezett nem ortodox gazdasági intézkedéseiről? Jó stratégia, ha a kormány szembe megy a bankokkal, a multinacionális vállalatokkal, néha pedig az Európai Unióval is?- A bankok manapság mindenhol könnyű célpontok, politikai döntés kérdése, hogy ezt az egyes kormányok mennyire használják ki. Hosszútávon ez szerintem elhibázott politika, ugyanakkor azzal egyetértek, hogy a bankoknak és a szabályozó hatóságoknak is felelősséget kell vállalniuk például a devizahitelezés felfutásáért.
- Csak a vicc kedvéért: tegyük fel, hogy bekövetkezik az az összeomlás, aminek Ön 20-25 százalék esélyt adott és ezzel egyidőben éppen Ön Magyarország miniszterelnöke. Mit tenne egy ilyen helyzetben? Mik lennének az első lépések a válságkezelés során?- Ez számomra nem lenne túl vicces szituáció. Először is leülnék a nemzeti bank elnökével, és arról egyeztetnék vele, hogy a bankrendszer likviditását mindenképpen fenn kell tartani, hogy az emberek például hozzájussanak bankbetétjükhöz. Egy ilyen válságtanácskozás lenne a legfontosabb, ha valóban bekövetkezne egy összeomlás.
- Ön szerint mikor léphet be hazánk az eurózónába?- Szerintem ez egy hosszútávú folyamat lesz Magyarország számára. Azonban a következő években nem is feltétlenül érdemes ilyesmin gondolkodni, inkább arra kell figyelni, hogyan működik az eurózónában az a mentőmechanizmus, amit várhatóan elfogadnak majd. Néhány év alatt kiderülhet, hogy az új keretek között mennyire lesz fenntartható a devizaövezet, és majd akkor ráérnek azon gondolkodni, hogy érdemes-e csatlakozni.
Beke Károly
mfor.hu
