Az inflációs célok teljesítésével még nem merül ki a jegybank feladata, a makrogazdasági stabilizáció gyakran olyan monetáris lépéseket is szükségessé tehet, amelyek az inflációs kilátások alakulásával nehezen indokolhatóak - ismertette Csermely Ágnes, a Magyar Nemzeti Bank monetáris stratégia szakterületének igazgatója csütörtökön sajtóbeszélgetésen a negyedévente megjelenő MNB-szemle egyik tanulmányát.
Emlékeztetett rá, hogy a válság előtt gyors és sokáig tartó növekedés volt megfigyelhető árstabilitás közeli helyzet mellett, nemcsak a legfejlettebb országokban, hanem a feltörekvő piacokon is. Az egyensúlytalanságra utaló esetek azonban egyre nagyobb számban fordultak elő és újdonság volt, hogy a pénzügyi instabilitási esetek alacsony infláció mellett következtek be. Elmondta: az utóbbi évtizedekben a gazdaságok szerkezetileg megváltoztak, az inflációs nyomás lassabban, hosszabb idő alatt épül fel.
Az ismertetett tanulmány szerint korábban a fellendülést tipikusan a jegybanki szigorítás állította meg az inflációs kilátások romlására reagálva. A közelmúltban azonban olyan növekedési ingadozások figyelhetőek meg, amelyekben az eladósodottság, különösen a lakosságé, majd ennek korrekciója volt a legfontosabb mozgatórugó a jegybanki lépések nélkül.
Míg korábban a vállalati szektor járt élen az eladósodásban, újabban a lakosság szerepe vált egyre hangsúlyosabbá. A monetáris lazításra, illetve a gazdasági lassulásra a lakossági beruházások gyorsan reagálnak, és a vállalati beruházások alkalmazkodása is felgyorsult - elemezte az igazgató.
Csermely Ágnes ismertette: a későbbi válságok elkerülése érdekében például - a formálódó új Bázel-III. szabályok részeként - szigorúbb tőkekövetelményeket írhatnak elő a beáramló jelentősebb rövid külső források visszafogására, és alkalmanként a jegybankoknak meg kell fontolniuk makroprudenciális eszközök alkalmazását is.
MTI
