A szövevényes kereskedelmi ügylet keretében egy bécsi cég a tulajdonában álló Postabank-részvényekből álló biztosítékot nyújtott az Erste Banknak arra az esetre, ha a banknak az említett ügyletből fizetési kötelezettsége származna (az Erste a Postabank jogutódja). Mivel a fizetési kötelezettség később beállt, a bank igényt tarthatott a biztosítékul nyújtott részvényekre. Az értékpapírokat a Legfelsőbb Bíróság egy döntése nyomán a magyar állam köteles volt megvenni, és az általa fizetett vételár lépett biztosítékként a részvények helyébe.
A részvények vételárát a magyar állam bírósági letétbe helyezte, majd annak megszerzése érdekében az Erste Bank bírósági eljárást indított Magyarországon. Ám időközben Ausztriában felszámolási eljárás indult a bécsi cég ellen, ezért a magyar bíróságok előtt felmerült az a kérdés, hogy a magyar állam által a cég részéről biztosítékként nyújtott részvények ellenértékeként letétbe helyezett pénz tekintetében lehet-e egyidejűleg Magyarországon is bírósági eljárást folytatni, tekintettel arra, hogy az osztrák jogszabályok kizárják a felszámolás alá került cégekkel szembeni párhuzamos perindítás lehetőségét.
Az ügyben eljáró Legfelsőbb Bíróság ezért azzal a kérdéssel fordult az Európai Bírósághoz, hogy alkalmazhatóak-e az ügyben a fizetésképtelenségi eljárásról szóló uniós rendeletnek azok a szabályai, amelyek iránymutatást adnak arra, hogy az osztrák eljárástól függetlenül a magyar bíróságok dönthetnek-e az Erste Bank követelésének biztosítékát képező és Magyarországon található pénzösszeg tekinttében. A rendelet alkalmazhatósága ugyanis a Legfelsőbb Bíróság szerint kérdéses, mivel Magyarország az ausztriai felszámolási eljárás megindításakor még nem, viszont a letéti pénz megszerzése iránti magyarországi eljárás megindításakor már az unió tagja volt.
Az Európai Bíróság később hirdet ítéletet az ügyben, de a szokásoknak megfelelően előbb kikérte egyik főtanácsnokának a véleményét.
Ján Mazák főtanácsnok a Luxembourgban most ismertetett indítványában egyebek között úgy vélte, hogy a kérdés hipotetikus jellegűnek tekinthető, márpedig ilyenkor a bíróság nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy választ adjon az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre.
Hozzátette: ha a bíróság úgy vélné, hogy hatáskörrel rendelkezik a kérdés megválaszolására, úgy nemleges választ kell adnia az előterjesztett kérdésre, mivel nem teljesül az uniós rendeletben szereplő feltétel, amely szerint a fizetésképtelenségi eljárás megindításának időpontjában az adós vagyontárgyának valamely másik tagállam területén kell elhelyezkednie.
Foglalkozott az üggyel korábban (2008-ban) az Európai Bizottság is. A végrehajtó testület úgy vélte, hogy az államnak az uniós szabályok érvényesülésének érdekében fel kell mondania az ismeretlen követelésekért járó kártérítésre vonatkozó kezességet, amelyet a Postabank privatizációjakor a bankot megvásárló Erste Bank javára vállalt.
A brüsszeli bizottság akkor úgy foglalt állást: jóllehet a magyar állam még az uniós csatlakozás előtt vállat kezességet, az uniós intézményeknek jogukban áll azt vizsgálni, mivel a csatlakozás napján nem határozták meg kellőképpen a magyar állam pontos pénzügyi kötelezettségét. Ez a testület sem vizsgálta ugyanakkor a kezességvállalás helyzetét a csatlakozás előtti időszakban.
MTI
