Barcza György, az Államadósság Kezelő Központ vezetője pár nappal ezelőtti nyilatkozata szerint a gazdasági folyamatokat tekintve 2018-ra összejöhet a 70 százalék körüli adósságráta. Mivel tavaly év végén 76,9, az idei első negyedévben pedig 77,6 százalék volt a ráta mértéke, meglehetősen nehéz elképzelni azt, hogy 3 év múlva 70 százalék körül mozog majd ez a mutató. Főleg akkor, ha kicsit visszatekintünk a múltba, akkor ugyanis kiderül, hogy 2011 óta tavaly év végéig 4,1 százalékponttal mérséklődött a GDP-arányos mutató. Ráadásul úgy, hogy a magánnyugdíjpénztári vagyon beolvasztása jelentősebb mértékben hozzájárult az adósság mérsékléséhez. A 70 százalékos ráta eléréséhez pedig a jövőben ennél a 4,1 százaléknál is több, minimum 6,9 százalékpontos mínuszt kellene összehozni. Ebből a szempontból tehát igencsak optimista kijelentést tett az ÁKK vezére.
Ha azonban a kormány makrogazdasági prognózisokat megvizsgáljuk, akkor Barcza cikkünk elején hivatkozott kijelentését még némi pesszimizmussal átitatottnak is tekinthetjük. A konvergenciaprogram számaiból levezetve 69,3 százalékos rátát vetítenek előre Orbánék.
Hogy jött ki ez a szám?
A 2018-as adósságráta meghatározásához először a nevezőt, vagyis a teljes államháztartási adósságot kellett megbecsülnünk. A 2014-es év végi állományt a konvergenciaprogramban az évenkénti tervezett ESA-hiányok mértékével növeltük meg. Igaz, hogy az államadósságnál a pénzforgalmi hiány a meghatározó tényező, ám erre vonatkozóan nem álltak rendelkezésünkre adatok, ezért használtuk a konvergenciaprogram ESA-számait (A kettő között egyébként nincs nagy differencia). Mindezek eredményeként 2018-ra 27 290 milliárdos állományt kaptunk a 2014-es 24 518 milliárdos államadósság után.
Ez után a számláló, vagyis a GDP értékének becslésénél viszonylag könnyű dolgunk volt, hiszen a folyó áras GDP növekedési mértékével számolva 2018-ra 39 358 milliárdot kaptunk a tavaly év végi 31 863 milliárd után.
Az általunk becsült államadósság és GDP hányadosa pedig 69,3 százalék lett, ami 0,7 százalékponttal alacsonyabb a Barcza által említettnél.
A két ráta közötti differencia alapvetően két tényezőből fakadhat.
1. A fentebb már említett ESA és pénzforgalmi hiány közötti eltérés.
2. Az 1-es pontban megfogalmazott különbséget az még tovább növelheti, ha az állam úgy szerez tulajdonrészt valamiben, hogy az az ESA-hiányt nem növeli, a pénzforgalmit viszont igen.
Székely Sarolta
mfor.hu
