Akit érdekel egy kicsit is Magyarország gazdasági jövője, az mindenképp olvassa el, mert természetesen nem csak latin-amerikai, hanem K-EU országokra is érvényes.
Röviden magyarul összefoglalva:
Első fázis: A gazdaság újraszervezése a belföldi szektorokra koncentrálás és a külföldi szereplők eltávolítása/kiszorítása mellett. Ehhez gyakran árfolyamrögzítés és tőkekontroll is tartozik. Általában párosul hozzá fiskális stimulus (Magyarország esetén EU-stimulus), amely megemeli a jövedelmeket, amely nagyobb lakossági fogyasztáshoz, miközben az olcsó deviza exportboomhoz vezet. Az új gazdaságpolitika sikeresnek tűnik, a vezetők kijelentik hogy feltalálták a spanyolviaszt, harmadik utat, csavaros brazil mentalitást, stb.
Második fázis: A gazdaság elkezd túlfűtötté válni. Nagyjából itt vagyunk most Magyarországon. Habár nő a lakossági fogyasztás, de új magánszektorbeli beruházások nincsenek és a különböző szabályzókkal eltorzított félpiacgazdaságban megjelennek a problémák. A gazdaság gyakran hitelre épülő fellendülést mutat, megjelenik és nőni kezd az infláció. A kormányzat fiskális és monetáris eszközökkel próbálja fenntartani a növekedést ahelyett, hogy a hosszútávú növekedési potenciált emelné (infrastruktúra, oktatás, jogrend, kiszámíthatóság, intézmények függetlensége, innováció, stb. stb.)
Harmadik fázis: A modellben rejlő belső önellentmondások felszínre kerülnek, a növekedés megbicsaklik, miközben az infláció tovább nő, az ár-bér spirál inflációhoz, hiperinflációhoz, devizaösszeomláshoz vezet, ami politikai összeomlást is okoz. Ebben a fázisban van jelenleg Brazília és Venezuela.
A jó hír az, hogy a második fázis sokáig tarthat, pl. a braziloknál is kb 2005-6-7-től 2012-13-14-ig ment a szekér. A rossz hír az, hogy ha nincs pályamódosítás, akkor a második fázist szinte elkerülhetetlenül a harmadik követi.
