Palánkai Tibor kiemelte: Magyarország számára a valamivel talán kisebb nyereség fontosabb volt a magyar gazdaság szempontjából mint adott esetben az EU gazdaságának nagyobb nyeresége.
Az ország európai integrációja már korábban, tulajdonképpen a társulási szerződés 1991-es aláírásával elkezdődött, amelynek hatásaként a gazdasági kapcsolatok dinamikus növekedésnek indultak, és a csatlakozás idejére már az ország külkereskedelmének több mint háromnegyede bonyolódott az EU-val. A piacok már a szabadkereskedelmi megállapodással kinyíltak és ez egy nagyon dinamikus, sőt látványos kereskedelemnövekedést eredményezett , hiszen a szovjet orientációból kellett az Európai Közösség országaiba irányuló külkereskedelem körülbelül 25-30 százalékos részesedését 75-80 százalékos részesedés közelébe felemelni bő egy évtized alatt - mondta Palánkai Tibor.
Ezzel összefüggésben a külföldi tőkebefektetések elérték a magyar GDP egynegyedét, és ezzel a globális és az európai integráltság egy olyan szintjét érte el az ország, amely hasonló a régi tagállamok szintjéhez. Reálgazdasági értelemben Magyarország tehát már a csatlakozás idejére integrálódott az Európai Unióval.
Az EU-tagság hozzájárult a magyar export jelentős mértékű szerkezeti átalakulásához, ami például azt jelenti, hogy a csúcstechnikai termékek aránya körülbelül egynegyedre nőtt a magyar exportban, amely arány megfelel a legfejlettebb országok exportstruktúrájának. Emellett az általános gazdasági szerkezet - a szolgáltatások arányának növekedése és a mezőgazdaság arányának csökkenése - is közeledett az EU vezető országainak struktúráihoz. A teljes jogú tagság emellett segítette a tőkebeáramlás növekedését, és hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország markánsan tőkeexportőr országgá váljon.
A közgazdász professzor rámutatott: a 2004-es csatlakozás óta Magyarországnak, a 2004-ben és 2007-ben csatlakozott új tagállamok felé irányuló gazdasági, elsősorban kereskedelmi kapcsolatai rendkívül dinamikusan nőttek. Ennek a folyamatnak az egységes piaci szabályozások új tagállamokkal szembeni bevezetése is ösztönzést adott. Hozzátette: relatív értelemben csökkent a régi tagországokba irányuló magyar export. Másrészről ugyancsak dinamikusan alakultak a kapcsolatok a nem tagországokkal, hiszen Magyarország külső vámszínvonala viszonylag magas, 7-8 százalékos volt a csatlakozás előtt, és ez megfeleződött a tagsággal, a közös külső vámok átvételével. Ennek következményeként kedvezőbb feltételekkel tudtak exportálni Magyarországra az Európai Unión kívüli államok.
Palánkai Tibor a magyar átmeneti mentességeket, "derogációkat" értékelve elmondta: a régi tagállamok által fenntartott munkaerőpiaci korlátozások nem érintették Magyarországot, mivel nem volt masszív munkaerő-kiáramlás, ráadásul mára néhány ország kivételével feloldották vagy enyhítették ezeket a korlátozásokat a régi tagállamok. Az uniós állampolgárok magyarországi földtulajdonszerzésének korlátozásával kapcsolatban Palánkai Tibor megjegyezte: erről vegyesek a vélemények, hiszen az intézkedés egyrészt védi a magyar földet, másrészt azonban hátráltatja a magyar mezőgazdaság modernizációját.
A magyar mezőgazdaság jelentős többlettámogatásokhoz jutott az uniós tagsággal, azonban külön elemzést igényelne, hogy ezeket a támogatásokat mennyire hatékonyan használta fel az ország.
A magyar EU-integrációs mérleg megvonásánál nem lehet megkerülni a magyar, 2001-2007 közötti gazdaságpolitikát, amely lényegében az általános egyensúlybomlás időszakának nevezhető. 2001 környékén az inflációs cél kivételével Magyarország közel volt a maastrichti kritériumok teljesítéséhez, azóta azonban jelentősen leromlott a gazdasági teljesítmény a költségvetési hiány felhalmozódásával, valamint a növekedés lelassulásával - mondta Palánkai Tibor. A válság felszámolása 2006-2007-ben megkezdődött, azonban 2007-től bejött a nemzetközi pénzügyi és világgazdasági válság, és Magyarország erős globális integráltsága következtében ez a válság komoly következményekkel járt az ország számára. A professzor hangsúlyozta: jelenleg sokkal rosszabb, súlyosabb helyzetben lenne Magyarország, ha nem lenne tagja az EU-nak, és kedvezőbb állapotban, ha már tagja lenne az eurózónának. Utóbbi esetben ugyanis azt a sajátos adósságválságot és "hitelbuborékot", amely az árfolyamkockázat következtében állt elő Magyarországon, el lehetett volna kerülni.
MTI/Menedzsment Fórum
