A világ piacain az elmúlt hetekben szinte soha nem látott pánik uralkodott, és hiába jöttek ki olyan hírek, amelyek ha nem is tartósan, de felfelé mozdíthatnák a piacokat, és legalább stabilitást hozhatnának. Azaz a befektetők a negatív hangulat és kényszerlikvidálások miatt főleg az eladói oldalon álltak mostanság. Tavaly nyáron éppen a fordított volt a szituáció: sorra érkeztek a negatív hírek, az árfolyamok ennek ellenére emelkedtek.
Ez az egyöntetű cselekvés általában a tőzsdei túlpörgés utolsó fázisaira jellemző, ami akár biztató is lehet a jövőt illetően. A gyors és jelentős visszapattanás nem indokolt, inkább egy relatív hosszabb, kevésbé hektikus időszak következhet. A szakértők egy jelentős hányada már-már a kapitalista világrend végéről és teljes összeomlásról beszél, ami ugyancsak jelzésértékű, hiszen a fordulat első jelei közé tartozik általában a szakértői konszenzus kialakulása is. A fordulat azonban semmi esetre sem a pénzpiacok elmúlt évekbeli aranykorszakának visszajöttét jelentheti, hanem „csak” a helyzet stabilizálódását, emelte ki Tapaszti Attila.
Lassulás a reálgazdaságban
A hitelválság végeredménye - a hitelezés visszafogása miatt - egészen biztosan a világgazdaság lassulása lesz, azonban ennek mértéke még kérdéses. A piacok a mostani csökkenéssel már egy egészen nagy méretű GDP-lassulást is beáraztak, ami részben indokolt. Valószínűleg egy elhúzódó recesszióval, lassulással számolhatunk, ami nem egy évet ölel fel, mint a 2000-es évek elején vagy a 90-es években, hanem ennél sokkal hosszabb lesz, akár 2-3 évig is eltarthat.
Az összehangolt pénzügyi mentőakciók a kormányok részéről elsősorban a pénzügyi stabilitás helyreállítását célozzák meg, ami a sok ellenvélemény ellenére is indokolt – még akkor is, ha a szabad piaci elvekkel – és néha az alapvető etikával is – ellentétben áll a magántulajdonban és ezúttal bajban is levő bankok adófizetői pénzzel való kisegítése.
Az is tény, hogy hosszabb távon a nem működőképes cégek eltűnése is kedvező a versenyképesség szempontjából. „Professzori magasságokból” tehát könnyen és szakmailag jogosan támadhatóak a kormányzati és jegybanki lépések, de a mostani helyzetben ezek elmaradása magukra az adófizetőkre nézve is sokkal nagyobb károkat jelentene, véli Tapaszti Attila.
A válság rendeződése után szükség lesz az új keretrendszerek lefektetésére. Ekkor már nem a pánik uralja majd a piaci szereplők gondolkodását, hanem nyugodtabban és racionálisabban lehet érvelni. Talán nem akkor kell a „víz” növekvő áráról és értékéről beszélni, amikor ég a ház, és majd oltás után kell az új „tűzvédelmi szabályokat” lefektetni.
Igaz, ezeknek a kormányzati lépéseknek az lehet a következményük, hogy egy hosszabb ideig tartó recesszióval kell szembenézni. Tehát a nagy összezuhanást remélhetőleg sikerül elkerülni, de ennek árát lassabb növekedéssel kell „megfizetni”.
A jegybanki pénzcsapok azonban soha nem látott módon megnyíltak, így a kérdés az, mikor éri el ez a likviditás a pénzpiacokat, tőzsdéket. Az átfutási idő normál esetben akár 10-12 hónap is lehet, a „betegeskedő” bankszektor miatt ez pedig most tovább húzódhat.
Egy százalékos növekedés?
A mostani válság világviszonylatban is éreztetni fogja hatását, a globális növekedés így két-három százalékra lassulhat. A fejlett országok számára ez valószínűleg recessziót fog jelenteni, míg a feltörekvő országok esetében erős lassulást.
A feltörekvő piacokat azonban érdemes szétválasztani egymástól. Feltehetően India és főleg Kína továbbra is kitart, de például a mi régiónk jelentősen lelassulhat jövőre, véli Tapaszti Attila. Ennek oka, hogy fő exportpiacainak nehéz helyzetbe kerülhetnek, ezért nem kell meglepődni azon, hogy Magyarország GDP-je 2009-ben csupán egy-két százalékkal nőhet. Bár pontos számot nehéz mondani, az biztos, hogy a gyors fellendülésbe vetett remények szétfoszlottak. De nemcsak nálunk, hanem egész Kelet-Európában lassulás várható, tehát ezúttal ez nem lesz „hungaricum”.
VMI
Menedzsment Fórum
