A reálgazdaságban nagyon súlyos problémák vannak, növekvő munkanélküliség, erősödő inflációs prés, amely a megszokott fogyasztást lehetetlenné fogja tenni – mondta el lapunknak Farkas Róbert, a Raiffeisen vezető üzletkötője. Emellett az egész rendszert idáig működtető fedezet nélküli hitelezés intézménye meg fog szűnni. Vagyis nem lesz új forrás a fogyasztáshoz, ami mégis van, az meg elmegy az élelmiszerre és az energiára.
Ennek ellenére az olajár esése is egyre valószínűbb. Ennek fő oka egyrészt a recessziós félelem, másrészt a dollár erősödése, ami szintén lefelé fogja nyomni a fekete arany árfolyamát.
A világ vezető tőzsdéi ötéves emelkedés után immár nyolc hónapja csökkennek, kisebb-nagyobb megállásokkal. Természetesen bizonyos időközönként rövid időre lesznek kontra ralik, olyan emelkedési szakaszok, mint amilyenek idén áprilisban és májusban voltak. De ez nem szabad, hogy arra ösztönözzön bárkit, hogy vegyen, állítja az elemző. Szerinte az ilyen emelkedéseket eladásokra kell felhasználni egy "medvepiacon", vagyis a következő egy hónapban el kell adni mindent!
Az angolszász pénzügyi modell megfeneklett
A világgazdaság paradigmaváltás előtt áll, ennek lényege az angolszász pénzügyi modell megfeneklése, amit most már az érintett felügyelő szervek is tudnak. A bankok a nyolc százalékos tőkemegfelelési mutatót kijátszva, hatalmas tőkeáttétellel működtetik a piacokat. A szabályozás lazasága miatt a brókercégek, a hedge foundok és egyéb intézmények túlzott szabadságot élveztek.
A kockázatvállalási kedv csökkenni fog a jövőben, az állami beavatkozás vagy a piaci problémák miatt. Ekkor a rendszerben lévő tőkeáttétel vissza fog esni, ami miatt mérséklődni fog a rendelkezésre álló pénz, és ha kevesebb a tőke, akkor az a gazdaság számos szegmensére hatni fog, és több helyen problémát, működési nehézséget okozhat.
Magyarország nagyon rá van utalva, mint kis ország a nemzetközi tőkepiacokra, ha pedig lassulás lesz, akkor azt mindenképp megérezzük. Az elmúlt években immár nem csak a költségvetés, hanem - a devizahitelek kapcsán - a magánszektor is a külföldi pénzekre támaszkodott, ami a jövőben komoly kérdéseket vethet fel. Ez a pénz ugyanis egyre drágább lesz, ami semmilyen szempontból "nem lesz kellemes".
Nagy kérdés, hogy a jegybankok inflációs célkövetési modellje egyáltalán működik-e? Igaz-e az a feltételezés, hogy ha kamatot emelnek, akkor az inflációs várakozások lehűlnek? Mára már egyre több szakember számára kezd világossá válni, hogy ez egyszerűen nem működik, mivel az úgynevezett árinflációt nem lehet kamatemelésekkel megfogni.
Az elmúlt évek világrendje úgy épült fel, hogy Amerika és Nyugat-Európa fogyaszt, Kína és India termel, kialakult egy szimbiózis. Az amerikai polgár hitelből elfogyasztotta azt, amit Kína megtermelt, ami idáig az alacsony árfolyamszinten tartott jüannal könnyen megoldható volt. Az így létrejött ázsiai kereskedelmi többlet megtalálta a helyét, ez finanszírozta az amerikai "fedezet nélküli" hitelezést.
Most ez a rend borult fel azzal, hogy elkezdődött a brutális infláció korszaka. Emiatt egyetlen állam sem tudja megtenni, hogy mesterségesen alacsonyan tartsa a valutáját, mert ezzel saját országában pörgeti fel az inflációt. Ezért kénytelen mindenki erősíteni a valutáját, aminek hatására mind Kína, mind India drágábban fog termelni. Mindez pedig csak tovább fokozza az inflációt.
Miért nem nő a termelés?
Az olajipar egy nagy fekete doboz, amibe az elemzők szerint nagyon nehéz belelátni. Lehet, hogy azért nem épült az USA-ban új finomító vagy húsz éve, mert nincs is mit finomítani. Lehet, hogy a korai tetőzés elméletének van igaza, és túl vagyunk a kőolaj kitermelési csúcsán.
Könnyen lehet, hogy már ellátási gondok vannak, és a kínálati oldalon van a feszültség. Erre utalhat például, hogy a legnagyobb tartalékkal rendelkező Szaúd-Arábia termelése öt éve nem nő. "Vajon miért nem öntenek a piacra olajat 130 dolláros ár mellett? Lehet, hogy azért, mert nem tudnak?" – teszi fel a kérdést néhány elemző.
Az mindenesetre bizonyos, hogy jelenleg egyszerűen nincs könnyen és gyorsan kitermelhető és piacra dobható olajkészlet. Az alternatív üzemanyagok elterjedése is akadályokba ütközik. A bioüzemanyagok termelése idáig tévútnak bizonyult, mert árinflációt okozott a gabonapiacokon. A nap- és szélenergia esetében pedig nincs olyan áttörés, amely jelentősen javítaná a helyzetet. Harmadik lehetőség a nem-konvencionális kitermelések (mint amilyenek a brazil mélytengeri mezők vagy éppen a makói gázmező), amelyek kutatása azonban gyerekcipőben jár.
Az olajpiacon az is nagy gond, hogy olyan befektetők találták meg ezt a szektort (például a nyugdíjalapok), amelyek itt idáig nem voltak jelen. Ennek komoly árfelhajtó hatása van, és ha hozzávesszük a várható recessziót, akkor elmondható, hogy az olajpiacon komoly elárazottság van. Ha azonban mégis ellátási problémák állnak a háttérben, akkor nem fog esni, hanem még feljebb megy majd a fekete arany jegyzése, és akkor tőkepiaci sokkhatás várható.
Varga M István
