Nem recesszió, hanem rendszerkrízis
"A legfontosabb kérdés, hogy jelenleg recesszióról vagy rendszerkrízisről beszélhetünk-e, szerintem az utóbbi. Nem az a kérdés, hogy V vagy W-alakú lesz-e a válság, szerintem L-alakú" - vázolta fel a Gáspár Pál Emlékalapítvány hétfői konferenciáján Pogátsa Zoltán. A Nyugat-Magyarországi Egyetem docense szerint a jelenlegi krízis egy 30-40 éves neoliberális hullám rendszerkrízise.
Az elmúlt évtizedek egyik problémája az volt, hogy világszerte az államok a nagyvállalatok foglyai lettek, ezek a vállalatok voltak a legfőbb kampányfinanszírozók, amiért cserébe állami megrendeléseket kaptak. Éppen ezért Pogátsa szerint a mai világ nem hasonlít az eredeti versenykapitalizmusra, ez már egy nagyvállalati kapitalizmus. "A nagyvállalatok profitja érezhetően nőtt, a társadalom jövedelmei azonban stagnáltak. Ebből adódott a kérdés, hogy ki veszi meg a felesleget, amit a nagyvállalati szektor termel. Erre volt megoldás a családok és a vállalatok eladósodása, ennek az adósságnak egy részét vették át most az államok" - hangsúlyozta Pogátsa Zoltán.
Amerika: jövőre kénytelenek lesznek változtatni
Pogátsa Zoltán szerint jelenleg egyik kontinensen nagyobb a baj, mint a másikon. Amerikában például a már most is magas adósság mellett további fiskális expanzióba kezdett a kormányzat, a monetáris oldalon pedig a Fed már két enyhítő programot vitt végig. Ezeknek eredménye, hogy nem csökkent érdemben a munkanélküliség a tengerentúlon és alacsony a növekedés. "A jövő évi választás után bárki is lesz az elnök, ezt a költekezést abba kell hagynia" - emeli ki a szakember.
A második világháború után, az ötvenes-hatvanas években szimmetrikus gazdasági ciklusok jellemezték az Egyesült Államokat, majd az idő múlásával a kilábalás egyre lassabb lett ezekből a ciklusokból - hangsúlyozta előadásában Barcza György, a K&H vezető elemzője. Szerinte a jelenlegi időszak egyik nagy kérdése, hogy az amerikai gazdasági egyáltalán visszakapaszkodik-e valaha a 2008-as kiinduló értékre.
Barcza szerint elsősorban az adósságteher növekedése és a "túlbankosított" világ lassítja a kilábalást. Az adósság emelkedése a nyolcvanas évektől vált érzékelhetővé, előtte rendre elinflálták az adósságot a tengerentúlon. "Az biztos, hogy a jelenlegi rendszer kimerülőben van, új megoldások, új ideológiák kellenek. A jövőben amíg az adósságcsökkentés időszaka tart, addig szerintem érdemi növekedéssel nem számolhatunk" - véli Barcza.
Európa: robbanás előtt?
"Az eurózóna eleve rosszul volt összerakva, már a Mundell-féle optimális valutaövezetek elmélete kimondta a hatvanas években, hogy magas és alacsony növekedésű országoknak nem lehet egységes kamatot meghatározni. Ezt a kritikát azonban az utóbbi évtizedekben figyelmen kívül hagyták, rendszeresen lesöpörték az asztalról Európában" - emelte ki Pogátsa Zoltán.
Az egyetemi docens szerint az eurózóna alacsony kamata tüzelte a buborékokat bizonyos országokban, hiszen az olcsó pénzt érdemes volt befektetni a magas jövedelmezőségű ágazatokban. Hozzátette: az eurózóna krízise az egységes piac krízisét is magával hozta. "A németek az eurózónában hatalmas kereskedelmi többletet értek el, amit visszahiteleztek a déli tagállamoknak, így váltak kitetté, ami miatt kénytelenek voltak megmenteni a déli tagállamokat. Most a valutaövezet gyakorlatilag az összeomlás szélén áll, senki nem tudja, mi történik, ha Olaszország és Spanyolország is segítséget kér" - hangsúlyozta Pogátsa.
Barcza György szerint az eurózónában ma már nem csak adósságválságról, hanem bizalmi válságról beszélhetünk, mely ráadásul egyre gyorsabban terjed és egyre szélesebb kört érint. Ennek bizonyítéka, hogy már olyan országok is bajba kerülnek, melyeknek alacsony az adósságuk. A K&H elemzője kiemelte, hogy az olasz és a spanyol állampapírpiac a múlt héten már olyan jeleket mutatott, ahonnan mentőcsomag nélkül még egyetlen ország sem jött vissza, hiszen inverz hozamgörbék alakultak ki, a rövid hozamok magasabbak voltak a hosszúaknál.
Mit tehet Magyarország ilyen helyzetben?
"Magyarország számára kérdés, hogy át tudja-e vészelni recesszió nélkül a 2012-es évet, ez nagyban függ a külső piacoktól. Abban igaza van a német gazdaságpolitikának, hogy az eurózóna válságának megoldása elsősorban a hitelesség újraépítése lehet" - véli Barcza György. Hozzátette: hazánk elsősorban a külső adósság terén áll rosszul, ez a GDP 100 százalékát is meghaladja, ezért aggódik miattunk a piac. Szerinte ezzel a külső adóssággal együtt kell élnünk, ha probléma lesz, akkor az IMF és az EU segítségére szorulhatunk.
"A piac jelenleg nagyjából 150 bázispontos kamatemelést áraz a következő hónapokra, ez jelentős reálkamatot jelentene a 3 százalékos maginfláció mellett, aminek szintén az az oka, hogy Magyarország kockázatos. Ugyanakkor most még talán megteheti az MNB, hogy nem egyszerre, hanem 50 bázispontos lépésekben emel a kamaton" - véli a K&H szakembere.
Barcza szerint amíg a felvázolt magas külső adósság nem csökken, addig nem lesz önálló kamatpolitikánk, hiszen folyamatosan a piac várakozásaihoz kell igazodnunk. Az árfolyampolitika terén pedig a túl gyenge forint ellen nem, csak a túl erős nemzeti deviza ellen tudunk fellépni, arról érdemes lehet beszélni, hogy a 270-280-as euróárfolyamhoz egy gátat helyeznénk el, ami csökkentené az árfolyam volatilitását és segítené a devizatartalékok felépülését. Persze ez egyelőre nem igazán aktuális 300 feletti árfolyamnál, most nem fenyeget a túl erős forint veszélye.
Beke Károly
mfor.hu
