Soros György a CEU-előadássorozat ötödik előadásában a második világháború óta a legnagyobb megrázkódtatásnak ítélte a 2008-ban kitört pénzügyi válságot, amely azért nem járt a harmincas évekéhez hasonló összeomlással, mert mesterséges lélegeztetést alkalmaztak a gazdaságra. Soros szerint azonban korunk problémája nagyobb kiterjedésű lehet, mint korábban: 1929-ben az USA teljes hitelállománya a GDP 160 százaléka volt, 2008-ban viszont már 365 százaléka, nem számolva az előző krízis idején még teljességgel ismeretlen származékos papírokkal.
Az amerikai üzletember szerint elképzelhető, hogy a most látható fellendülés gyorsan kifullad és 2010-ben vagy 2011-ben újabb válságot jeleznek majd a görbék. Éppen ezért ismételten felhívta a figyelmet arra, hogy a jelenlegi kedvező trend elrugaszkodott a valóságtól. Mint mondta: "a legtöbben még most sem fogták föl, hogy ez a válság egy korszak vége, míg mások, mint jómagam, nem tudták előre jelezni a visszaesés mértékét."
Soros szerint az egypólusú világrend nem eresztett gyökeret, a most kialakuló újat pedig biztosan nem az Egyesült Államok vezeti majd, legalábbis nem az eddigi léptékben. A pénzügyi szakember szerint a múlt század második felében kialakult nemzetközi pénzügyi rendszer – élén az IMF-fel és a Világbankkal – eredendően féloldalas volt: a középpontban lévő, keményvalutával rendelkező, gazdag országok behozhatatlan előnyökre tettek szert a perifériákkal szemben. Az Egyesült Államok állt az egyre szabályozatlanabb, egyben egyre több szálon összekapcsolt gazdasági rendszer élére, tehát a világ pénzügyi központjából induló válság törvényszerűen rántotta magával a végeket is. Soros szerint a piaci fundamentalizmus felelős a válságért: a globalizálódó pénzügyi rendszer alapjaiban ingatag volt, mert arra a hibás következtetésre alapozták, hogy magukra hagyhatjuk a piacokat.
Soros szerint a globális pénzpiacoknak globális szabályzókra van szükségük, míg a ma érvényben lévő szabályok a nemzetállami szuverenitáson alapulnak, a válság hatására ráadásul minden ország a saját gazdasága megmentése érdekében harcol. A piacok globalizálódása vonzó volt a nemzetgazdaságok számára, mert a határok lebontása megkönnyítette a pénzáramot, visszafelé ez nem fog működni. Soros Európát hozta fel példaként, hogy rámutasson, nehéz meggyőzni az egyes országokat az egységes szabályok bevezetéséről.
Soros György úgy véli, a jelen pénzügyi válság legnagyobb vesztese az Egyesült Államok, míg legnagyobb győztese Kína lehet. Amerikát a pénzügyi és bizalmi krízis belülről rázta meg, míg Kínának legfeljebb az exportkilátásait fenyegette, politikai, gazdasági, pénzügyi rendszerét nem. A befektető szerint a válság nyomán összeomlott az USA – és a dollár, mint a vezető nemzetközi elszámolási eszköz – vezette, az amerikai fogyasztás által hajtott globális kapitalizmus, és komoly kihívóra talált az "államkapitalizmus" kínai modelljében. Kína nem demokratikus, így a vezetés mesterségesen is képes fenntartani a kívánatos 8 százalékos gazdasági növekedést, a népesség pedig hajlandó feláldozni az egyéni szabadságot a stabilitás és a gyarapodás érdekében. Ugyanakkor nem tekinthetjük természetesnek Kína sikerét, egy világméretű lassulás visszahúzhatja gazdaságát. "Kína kisebb gazdaság, a világgazdaság is lassabban megy majd előre" – emlékeztetett Soros.
Soros rámutatott, hogy az Egyesült Államoknak fel kell adnia korábbi – az első az egyenlők közt elvére alapozott – világpolitikai törekvéseit és olyan nemzetközi együttműködés élére kell állnia, amelyben mind Kína, mind a fejlődő országok azonos jogokkal bírnak. Mind az Obama elnök által elhozott szemléletváltozást, mind a G20 tárgyalásokat kedvező lépésnek tekinti ebbe az irányba. Ugyanígy Kínának is fel kell ismernie, hogy nyitottabb, az egyéni szabadságokat inkább tisztelő társadalmat kell építenie, hiszen növekedése érdekében javítani kell nemzetközi elfogadottságán.
Menedzsment Fórum
