Immár 10-15 százalékkal vagyunk lemaradva régiós versenytársainktól a vásárlóerő paritáson mért egy főre jutó GDP-ben. Pedig a 2000-es évek elején még mi álltunk jobban, aztán 2005-ben utolértek minket, azóta pedig folyamatosan nő a lemaradásunk. Hogy milyen okok és tényezők juttatták ide az országot, azt alapvetően négy szakaszra bontotta fel Surányi György, az MNB volt elnöke a Joint Venture Szövetség szerdai konferenciáján.
2001-2006: A gazdaságpolitika minden eleme rossz volt
Surányi szerint 2001 és 2006 között az idehaza alkalmazott gazdaságpolitika valamennyi eleme rossz volt. A laza fiskális politika kompenzálására hivatott szigorú monetáris politika messze nem volt hatásos. Sőt, a monetáris politika minél inkább szigorú akart lenni, annál inkább lett laza. A vállalatok, illetve a háztartások ugyanis a devizahitelek felé fordultak, és az MNB szándékai ellenére folyamatosan és agresszíven nőtt a bankok hitelállománya.
2006-2008: Ömlött kifele a devizahitel
A 2006-os kiigazítás óta a fiskális politika többé-kevésbé hozta amit ígért, 2011 kivételével pedig a folyó költségvetés egyenlege – és nem minősége - alapján a stabilitás irányába mutatott. A monetáris politika azonban továbbra sem váltott, aminek következményeként a forint árfolyama 2001 és 2008 között 30-35 százalékkal reál értelemben felértékelődött. Ez pedig igen komoly reálgazdasági károkat okozott. Az erős forintnak köszönhetően ugyanis számos ágazat elvesztette versenyképességét, ami ezen ágazatok hazai megszűnéséhez vezetett. Ráadásul a magas kamatok ellenére a monetáris politika végtelenül laza lett, hiszen a devizahitel-állomány 2001 és 2008 között évente 30 (!) százalékkal nőtt. (A konferencián részt vevő Wolf László adatai szerint miközben a válság előtt a magyar bankok csak a lakossági szegmensben havi 100 milliárd forintot folyósítottak, addig manapság ez az összeg 20 milliárd.) Ráadásul a jegybank a kamatpolitikája ellenére sem tudta a pénzromlás ütemét az inflációs cél közelébe "lehozni".
2008-2010: rossz, illetve elégtelen lépések az MNB-től
A Lehman-csőd így egy olyan állapotban találta a magyar gazdaságot, ahol annak minden szereplője el volt adósodva külföldnek. Márpedig a válság ott ütötte fel a fejét, ahol valamelyik nemzetgazdasági szereplő külföld felé komoly kötelezettségeket halmozott fel. És ez nem feltétlenül volt maga az állam, hiszen mind az ír, mind a spanyol közpénzügyek rendben voltak. Surányi szerint ha egy ország külső egyensúlya hiányzik, és folyamatosan külföldi forrásokra van rászorulva, akkor az valamelyik szereplőnél (vagy akár többnél is, ahogy nálunk volt) menthetetlenül adósság formájában le fog csapódni.
2008 őszén a válság tehát elérte az országot, és Surányi szerint a jegybank olyan lépéseket hozott, illetve nem lépett meg, amelyek tovább mélyítették a szakadékot. Véleménye szerint eltúlzott volt a 2008. októberi kamatemelés mértéke, és az MNB bár megtehette volna, nem vásárolt állampapírt a másodpiacon, így az addig viszonylag jól működő piacot hagyta összeomlani. Ráadásul egészen 2013-ig nem tett lépéseket azért, hogy a vállalati hitelállomány összehúzódását megállítsa.
Surányi szerint ezek a lépések – kiegészülve a 2010 utáni hozott kormányzati intézkedések okozta kiszámíthatatlansággal, és a költségvetési szigorral – vezettek oda, hogy 10-12 éve érdemben nem nőnek a beruházások az országban, és a beruházási ráta messze a legrosszabb a régióban. Ennek köszönhetően pedig a gazdaság potenciális növekedési üteme egy szabad szemmel nem látható pályára került.
2010-2013: 800-900 milliárdot kergetünk, az államadósság meg nőtt
A 2010 óta egy gazdaságpolitikai kísérlet folyik, felemás eredményekkel. A volt MNB-elnök szerint önmagában nem a kísérlettel van baj, hiszen nem szokványos időket élünk, amelyben nem szokványos válaszokra van szükség. Az, hogy az alkalmazott gazdaságpolitika eredményes-e, azt az eredmények tükrében kell eldönteni. Mivel három év már eltelt, így a konzekvenciák levonhatók.
Surányi szerint az nem igaz, hogy csődben lett volna az ország 2010-ben. Ezt a CDS-felárunkkal, illetve a forint árfolyamával támasztotta alá, hiszen mind a 170-180 pontos csődkockázati értéknek, mind a 260-270 forintos euró árfolyamnak ma igencsak örülnénk. (A CDS-ünk jelenleg 320 pont körül van, a forint pedig 300-nál jár.) Tehát nagyjából egy kezelhető helyzet volt, bár az kétségtelen, hogy a felhalmozott adósság komoly terhet jelentett és jelent még ma is.
Ugyan a nemzetgazdaság teljes külső adóssága a külső többletünknek (külkereskedelmi szufficit, folyó fizetési mérleg többlet) köszönhetően jelentős mértékben javult, de még mindig magasabb a környező országokénál. Ezzel szemben az állam adóssága nem csökkent és nem is stagnált, hanem egyenesen nőtt. Bár a GDP-arányos adósságrátánk a 80 százalékos érték közelében mozog, a magánnyugdíj-pénztári rendszer felszámolásával az állam olyan jövőbeli terheket vállalt magára, ami növeli az összes kötelezettséget.
Surányi szerint az adórendszer átalakítása nem hozza az eredményeket. A személyi jövedelemadó csökkentése és egykulcsossá tétele, a családi kedvezmény bevezetése, illetve a társasági adó mérséklése nem generált olyan mértékű többletkeresletet, amelyek növelték volna az adóbevételeket. Az intézkedések nyomán a költségvetés azonban "elveszített" 800-900 milliárdot, amit azóta is kerget. A hiány betömésére hozott intézkedéseket, lépéseket a kormány viszont olyan módon vezette be, amely kiszámíthatatlanságot eredményezett az üzleti környezetben, komolyan rontva a várakozásokat, és azon keresztül a beruházási aktivitást.
A volt MNB-elnök szerint a jegybank Növekedési Hitel Programja jó kezdeményezés, de azzal az elemével, mely a hitelek kiváltására is lehetőséget biztosít, nem ért egyet, mivel az önmagában nem ad stimulust a gazdaságnak. Emellett Surányi azt is megemlítette, hogy a 2,5 százalékos hitelkamat helyett magasabb, 4-5 százalékos kamat is hozná az eredményeket a 3 százalékos inflációs környezetben. Szerinte ugyanis a mostani 2 százalék alatti inflációs ráta egyszeri és megismételhetetlen, hiszen nem organikus folyamatok eredménye.
Összefoglalva Surányi szerint Magyarország elmúlt 3-4 évének gazdasági teljesítménye a közepesnél gyengébb. Ebben persze nagy szerepe van a magas adósságszintnek is, de a kormányzati és jegybanki lépések is hozzájárultak ahhoz, hogy leszakadóban van a gazdaság nemcsak a nyugati országokhoz, de a versenytársainkhoz képest is.
szp
mfor.hu
