2010 óta, hogy a második Orbán-kormány hatalomra került, alaposan átalakult a költségvetés szerkezete. Egyrészt a bevételi oldalon is drasztikus átalakulások történtek, másrészt pedig a kiadási oldalon is végbement egy kis "tili-toli" az elmúlt években. Ennek eredményeként amellett, hogy többet adózunk a fogyasztás után, jóval kevesebbet költöttek olyan szociálpolitikai és családtámogatásokra, melyek közvetlenül segíthettek az érintettek jövedelmi helyzetén.
A költségvetés kiadási oldalán több érdekes pontot is lehet találni. Először is az elkülönített állami pénzalapokon belül a Nemzeti Foglalkoztatási Alap lehet érdekes, melyből a közmunka mellett a különböző munkaerőpiaci és foglalkoztatási támogatások is kifizetésre kerülnek. 2014-ben az alap 389,2 milliárd forint kiadást halmozott fel, ami a 4 évvel korábbi állapotot 91,5 milliárddal haladja meg. Az "ördög" viszont a részletekben rejtőzik, hiszen míg 2010-ben még 138,2 milliárd forint ment el az úgynevezett passzív kiadásokra, tavaly ez már csak 49,6 milliárd forint volt. Vagyis 64 százalékos a csökkenés mértéke, emellett az egyéb kiadások is 61 milliárddal a 2010-es felére estek tavaly.
Második érdekesség a család támogatásokkal és egyéb jövedelempótló támogatásokkal kapcsolatos. Tavaly család támogatásra a kormány 421 milliárd forintot költött, ami majdnem 40 milliárddal kevesebb a 2010-es képest. A csökkenés hátterében azonban az alacsony születésszám állhat elsősorban, mint a kommunikációval ellentétben végrehajtott esetleges megvágása a támogatásoknak. Viszont hasonló magyarázat már nem található a jövedelempótló és jövedelem kiegészítő szociális támogatások 56 százalékos csökkenését illetően. Míg 2010-ben ezen a soron még majdnem 145 milliárdos kiadás szerepelt, tavaly ez már csak 63,8 milliárd forintot jelentett.
A harmadik érdekesség az egészségbiztosítási alap, melynek a teljes tavalyi költekezések közel 430 milliárddal ugyan meghaladja a 2010-es állapotot, ám ez javarészt annak köszönhető, hogy a gyógyító megelőző ellátásra szánt összeg 154,6 milliárddal nőtt 4 év alatt. Emellett viszont 55 milliárddal 302-re esett a gyógyszertámogatásra fordított összeg, sőt még táppénzre is 11,5 milliárddal kevesebb jutott.
Kiadási oldalán ráadásul a szociálpolitikai és a munkaerőpiaci támogatásokra fordított összegek további csökkenésére lehet majd számítani a jövőben. A kormány ugyanis a rendszeres szociális segélyt megszüntetni, másrészt szeretné ha foglalkoztatást helyettesítő támogatásban minél kevesebben részesülnének. Pontosabban, 2018-ra senki nem szorulna már rá, amit fokozatosan a közfoglalkoztatással váltanának ki. Vagyis további milliárdok mennek majd a másodlagos munkaerőpiacra.
Mindezekkel szemben 53 százalékkal majdnem 70 milliárd forintra emelkedett a közszolgálati műsorszolgáltatás támogatása, és 82 milliárddal több, 283,6 milliárdot költött tavaly a kormány egyedi és normatív támogatásokra is, melyek jellemzően a közösségi közlekedés működtetésének, a különféle közlekedési hálózat fenntartásának támogatását jelentik. Viszont nominálisan és reálértéken is kevesebbel támogatta már tavaly a kormány a kedvezményes közlekedést: 103,2 milliárd ment el erre a célra a 2010-es 107 milliárd után.
Eközben a bevételi oldalon...
Az adórendszer átalakításának eredményeként 178,8 milliárddal kevesebb szja-t fizettünk be tavaly, mint amennyit 2010-ben. Annak ellenére is, hogy az akkori állapothoz képest többen dolgoznak, így értelemszerűen többen is adóznak.
Viszont 722 milliárddal több áfát fizetünk be, és 62,4 milliárddal több jövedéki adót is. Hiába tűnik már ez is szignifikáns megugrásnak, még az új adókról nem is szóltunk, melyek összességében tavaly 362,6 milliárdos 2010-ben még nem létező bevételt jelentettek a költségvetésnek (a távközlési adó, a tranzakciós illeték és a biztosítási adó). Így fogyasztáshoz kapcsolt adók címén tavaly 4335 milliárd forint jutott az államkasszába a 2010-es 3200 milliárd után.
GDP-vel és inflációval
Eddig a változásokat nominálisan vettük górcső alá, némi kiegészítést mindezzel azonban érdemes hozzátenni. Az évek során a költségvetésben szereplő számokat a tervezett törvény- és adómódosítások mellett a várható inflációt és a GDP-t is figyelembe veszik, hiszen mindenféle változtatás nélkül ez a két tétel is befolyásolhatja a várható bevételeket és kiadásokat.
A reálértékek kiszámításához ezért figyelembe vettük a költségvetések tervezésekor használt deflátorokat is. Ám még ebben az esetben is azt kell mondanunk, a fent említett növekedések illetve csökkenések olyan mértékűek voltak az elmúlt évek során, hogy az bőven meghaladja az összesített GDP-ből és inflációból eredő változást. Vagyis reálszinten is jelentős, százmilliárdos visszavágás, kiadáscsökkentés történt 2010 óta a szociális-, munkaerőpiaci és jövedelemkiegészítő támogatások esetében.
Székely Sarolta
mfor.hu
