A Kádár-kor keserű öröksége
- Szlovákiában ekkoriban éppen egy ellenkező irányú fordulat következett be. Mire jöttek rá az ottani választók?
- '98-ban stagnált a gazdaság, magas volt a munkanélküliség, és nyilvánvalóvá vált, hogy a költségvetési hiány magas szintje se tartható tovább. A bankokba felgyülemlettek a rossz adósságok, amelyet csak tetézett az ország nemzetközi kiközösítettsége. Úgy tűnt, hogy Szlovákia nem csatlakozhat az Unióhoz.
A Druzinda vezette Meciar-ellenes koalíció azonban kibékült a nemzetközi közösséggel, stabilizálta a költségvetést és támogatta a külföldi működő tőke beáramlását. A következő választásokon Dzurinda már egy ideológiailag koherens, jobb-közép koalíciót tudott alakítani, mely elkötelezett volt a reformok mellett. Ezek legfontosabb elemei az államháztartás rendbetételét célozták, költségvetési szabályok, az egykulcsos adó bevezetése és a szociális transzferek csökkentése révén. Nálunk mindebből semmi nem látszik, csupán a reform fogalmát járatjuk le, amennyiben az elmúlt két év intézkedéseit annak tekintjük.
- A szlovákokhoz ömlik a külföldi tőke, hozzánk meg csak csordogál. Mit gondol, miért?
- Ez is azért van, mert a reformoknak köszönhetően Szlovákiában stabil és kiszámítható az üzleti környezet, míg nálunk a magas, folyamatosan változó adók és az ezzel járó adminisztráció rendkívül kedvezőtlen feltételeket teremtenek a beruházásokhoz. Továbbá Szlovákiában nagyon rugalmas a munkaerőpiac, az emberek ösztönözve vannak a munkavállalásra - részben az alacsony adókulcs, részben a szociális transzferek csökkentése révén.
- Mennyi náluk az adókulcs, és pontosan hogyan kell érteni?
- Jelenleg 19 százalékos az adókulcs, ennyi az szja, az áfa és a társasági adó. Lényeges elem, hogy minden jövedelmet annak forrásától függetlenül egyformán terhelnek, az adóterhek pedig eltolódtak a közvetlen adóktól a közvetett, fogyasztást terhelő adók felé. A pragmatikus cél az volt, hogy visszaszorítsák az adóelkerülést. Ezt részben az alacsony kulcs, részben az adórendszer leegyszerűsítése révén sikerült elérni.
- Úgy tűnik, hogy rajtunk kívül minden kelet-európai ország magára talált. Miért? Ez a kádárizmus öröksége?
- A gulyáskommunizmus öröksége ma már inkább átok, semmint előny. Magyarországon nagyobb az elvárás az állammal szemben, és nagyobb a nosztalgia a kommunista idők iránt, mint máshol. A másik ok, hogy az országnak soha nem kellett komolyabb válsággal szembesülnie, és emiatt a politikai osztály nem tanulta meg, milyen következményei lehetnek a felelőtlenségnek. Szlovákia a Meciar-időszak után ezzel már tisztában van.
Varga M. István
