A baj minden ilyen számítással az, hogy teljesen irrealisztikusak, ugyanis jellemzően
- Túlbecsülik az elérhető hozamokat
- Alulbecsülik a megélhetési költségek növekedését
- Nem veszik figyelembe az adókat, költségeket, állami zabrálásokat, sokkokat
Nagyjából emiatt nem igazak ebben a cikkben sem a számok:
//www.portfolio.hu/gazdasag/ongondoskodas/ennyi_penzt_gyujts_ossze_hogy_ne_kelljen_tobbe_dolgoznod.1.215875.html ("Mi kiszámoltuk, hogy akár 21 évnyi munkával is elérhető mindez, amennyiben a jövedelmed negyedét félreteszed havonta, és nem vársz el emelkedő életszínvonalat a továbbiakban")
Kezdjük az első ponttal. Az elérhető hozamok tekintetében jellemzően az elmúlt időszak (gyakran amerikai) részvénypiaci adataiból indulnak ki, vagy egyéb olyan adatból, ami azt sejteti, hogy a befektetések hozama hosszútávon reálértelemben igen magas lehet. Ez szerintem hamis. Az elmúlt 100 évben az amerikai (és egyéb más) részvénypiacok hatalmas átalakuláson és ennek következtében felértékelődésen mentek keresztül. 100 éve még a kisbefektetők kijátszása, a bennfentes kereskedés, az árfolyammanipuláció teljesen természetesek voltak, mára azonban (legalábbis normálisabb országokban) ezek jelentősen visszaszorultak. Emiatt a részvénypiacok jelentős, EGYSZERI felértékelődésen mentek keresztül, magasabb szorzóval forognak a papírok. Emiatt néhány részvénypiac hozama jóval magasabb volt, mint amennyivel a GDP növekedett. Hosszútávon ez nyilvánvalóan nem fenntartható, az egyszeri felértékelődés nem fog még egyszer megtörténni. Ugyanez igaz a fenti cikkre is. Hosszútávon nyilvánvalóan a magyar állampapírokra sem fog tudni nagyobb reálkamatot fizetni a magyar állam, mint amennyivel nő a GDP-nk, különben elég gyorsan megfulladnánk az adósságban. A részvény és kötvénybefektetésekkel hosszútávon elérhető reálhozam nem nagyon lehet magasabb mint a GDP-növekedés üteme.
A második pont is érdekes. Itt egyszerűen azzal a feltételezéssel szoktak élni, hogy a megélhetési költségeink az infláció emelkedésének ütemével egyezően nőnek, ez azonban nem igaz. Ahhoz, hogy valaki a társadalomban betöltött helyét megőrizze nem a fogyasztói inflációval kell növelni az elkölthető vagyonát, hanem sokkal inkább a bérinflációval, vagy a GDP-növekedés ütemével. Az infláció ugyanis egy változatlan fogyasztói kosár árváltozását méri, azonban az életszínvonal növekedésével egyre többet fogyasztunk. Bő 100 éve az átlagéletszínvonalhoz elég volt napi 1 kiló kenyér és 10 deka szalonna, meg 10 évente egy új bocskor (nem volt például internetelőfizetés, autópályamatrica és jó volt a döngölt padlójú egyszobás vályogház 8 embernek) . Aki megőrizte 100 év alatt az akkori vásárlóerejét az mára azért anyagilag igencsak lecsúszott volna. Az évente elkölthető pénzt nem inflációval, hanem annál nagyobb értékkel kell növelni!
Valójában a megtakarítások hozama nem nagyon lehet és lesz több, mint amennyivel a kiadásaid minden évben nőnek. Ezek a számítások mindig azért néznek ilyen jól ki, mert feltételezik, hogy a megtakarítások hozama jó pár százalékponttal magasabb, mint amennyivel a megélhetési költségeid nőnek - a kamatos kamat miatt pedig innentől már csak idő kérdése, hogy kiadja, hogy meggazdagszol. Ez szerintem nagyon naiv feltételezés, és totális tévedés.
A harmadik pont is érdekes: ne feledjük, hogy az államok általában is, de eseti jelleggel is kivetnek mindenféle adókat, elveszik állampolgáraik vagyonát, mindenféle nem várt költségek merülnek fel a befektetések kezelése során (pl. brókercsődök, tranzakciós adók, stb.). Még az USA-ban is 1933-ban például elvették mindenkitől az aranyat (pár nappal később majdnem felére értékelve le a dollárt!), vagy a második világháború alatt 90% fölé emelték a legfelső adókulcsot. Olaszországban 1992-ben hirtelen 0,6%-át elvették az összes bankbetétnek, itt bővebben néhány történelmi eset: //carolabinder.blogspot.hu/2013/03/cyprus-levy-historical-precedents.html
Mindezeket összegezve azt gondolom, hogy passzív részvény- vagy kötvénybefektetésekkel szinte lehetetlen egy átlagos fizetésből annyi pénzt megtakarítani, amennyi elegendő mondjuk ahhoz, hogy 20 év múlva nyugdíjba menj belőle. Ehhez vállalkozni, kockáztatni, spekulálni kell. Más út nincs.
Mondjuk Magyarországon fontos is lenne a nagyobb vállalkozószellem - nem csak az egyénnek, de az egész országnak hasznára válna...
