A piacok véleménye a fenti kérdésekről egyértelmű: Kit érdekel?
A fő témák ugyanazok, kissé pepitában, mint eddig: a világgazdaság egyik fele recesszióban (néhány feltörekvő, gyáripar egy része), a másik része pedig jól megvan, elsősorban az európai/amerikai fogyasztás. Ennek eredménye a tovább folytatódó lassú gazdasági növekedés, alacsony kamatok mellett, egy ilyen helyzetben pedig továbbra is ugyanaz a kérdés, mint eddig: mi a csudát vegyen az ember, hogy megőrizze megtakarításainak vásárlóértékét, miközben a jegybankok láthatóan szánt szándékkal próbálnák azt erodálni (erőlködnek, hogy inflációt kreáljanak, miközben a kamatok nulla-mínusz tartományban vannak.
A piaci válasz egyértelmű: a helyzet nem olyan szuper, de nincs is összeomlás, tehát vegyünk reáleszközöket: részvényt, ingatlant. Egyelőre a dollárerő és a félelmek csökkenése miatt kiszerettek a nemesfémekből, de gondolom valamikor az év második felében annak is ismét eljön az ideje. Addig azonban amíg a Brexit-Trump parafal ("wall of worry") vet árnyékot ránk, a részvénypiacok valószínűleg laposkúszásban fognak felfelé ódalogni.
További érdekes következménye lehet a megnyugvásnak, hogy a hosszú európai hozamok az év során valamikor ismét felrobbanhatnak, hasonlóan a 2015 tavaszi időszakhoz, amikor realizálódik a befektetőkben, hogy egyrészt Európában nincs recesszió, és nem lesz defláció sem, tehát azért nem lesz örökké mínusz, vagy akár nulla a kamat. Ehhez képest a 0,1%-on táncikáló német 10-éves hozam nevetségesen alacsonyan van. Ez a legnagyobb buborék jelenleg, és akármerről is nézem egyébként technikailag a hetes grafikonokon ez egy óriási duplaalj (a hosszú európai hozamokban).
