Az öt elnök jelentése
Az öt elnök jelentése – az európai gazdasági és monetáris unió „megvalósítása”
A Jean-Claude Juncker vezette Európai Bizottság alapvető célnak tűzte ki a mélyebb és igazságosabb Gazdasági és Monetáris Unió létrehozását, amelynek alapdokumentuma a 2015. június 22-én közreadott „öt elnök jelentése”. A Jelentés számos korábbi, az erőteljesebb gazdaságpolitikai koordinációt és jobb gazdasági kormányzást sürgető dokumentumra épít: a valódi gazdasági és monetáris unió felé című jelentés („a négy elnök jelentése”), az Európai Bizottság 2012-es a valódi, szoros gazdasági és monetáris unió tervezete című közleménye, valamint az euróövezeti gazdaságirányítás javítását célzó következő lépések előkészítése című elemző feljegyzés.
Jean-Claude Juncker és szerzőtársai egy konkrét ütemtervet készítettek egy mélyebb és jobban működő euróövezet kialakítására. Az időhorizont túlmutat egy átlagos bizottsági elnöki perióduson, a végső szakasz megvalósításának határideje legkésőbb 2025. Az első szakasz 2015. július 1-től tart két teljes évig, és az „elmélyítési szakasz” névre hallgat. Ez idő alatt a Gazdasági és Monetáris Unión belül fokozni kell a versenyképességet és a strukturális konvergenciát, meg kell valósítani a pénzügyi uniót, fenntartható nemzeti és euróövezeti szintű költségvetési politikákat kell elérni, továbbá javítani kell a demokratikus elszámoltathatóságot. A második, „a gazdasági és monetáris unió megvalósítása” névvel bíró szakasz időbeni lehatárolása nem derül ki a Jelentésből . Időtartama alatt meg kell állapodni a hosszú távú konkrét intézkedésekről a gazdasági és monetáris unió gazdasági és intézményi felépítésének befejezéséhez. Mindezek után létrejön egy valódi, szoros Gazdasági és Monetáris Unió, amely prosperitást biztosít tagjainak, és vonzóvá válik a többi uniós tagállam számára.
Az öt elnök jelentésének érdekessége, hogy nem a hagyományos integrációs lépcsőfokok mentén kíván egyre mélyebb gazdasági (és végül politikai) integrációt kialakítani, hanem párhuzamosan, különböző területeken egyszerre előrehaladást elérni. Négy területről van szó, az első a valódi gazdasági unió, amely biztosítja, hogy minden euróövezeti tagállam rendelkezzen a monetáris unió kívánalmainak megfelelő strukturális jellemzőkkel. A második terület pénzügyi unió, célja a monetáris unió egész területén biztosítani a közös valuta integritását és növelni a magánszektorral folytatott kockázatmegosztást, amely gyakorlatban a bankunió kiteljesítését és a tőkepiaci unió létrehozását jelenti. A költségvetési unió a harmadik terület, amely a költségvetési fenntarthatóságot és a költségvetési stabilizációt szeretné elérni. Míg a negyedik és egyben utolsó terület a politikai unió létrehozása felé történő elmozdulás, ami megteremti a demokratikus elszámoltathatóság, legitimitás és az intézmények megerősítése által a többi terület alapját.
A valódi gazdasági unió alapvető tulajdonságai a konvergencia, jólét és társadalmi kohézió. Az euróövezet aszimmetrikus felépítése, vagyis a gazdaságpolitikai eszköztár fontos részeinek nemzeti felügyelete továbbra is megmarad, viszont minden tagállam közös és saját érdeke, hogy képes legyen a gazdasági sokkokat enyhíteni, korszerű gazdasági struktúrákat és jóléti rendszereket alakítson ki, valamint polgárai és vállalkozásai alkalmazkodni tudjanak az új kihívásokhoz. Röviden ez az országspecifikus strukturális reformok végrehajtását írja elő, másrészt deklarálja, hogy nem lesznek nagyságrendileg magasabb fiskális transzferek a tagállamok között. A konvergencia, a növekedés és munkahelyteremtés új lendületének uniós jogon alapuló konkrét intézkedései is lesznek, nem pedig kormányközi megállapodásokon keresztül jön létre, ennek az öt elnök jelentése alapján négy pillére lesz: versenyképességi hatóságok euróövezeti rendszere; a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás fokozott végrehajtása; a foglalkoztatás és a szociális teljesítmény középpontba helyezése, és a gazdaságpolitikák szorosabb összehangolása az európai szemeszter átdolgozása által.
A pénzügyi unió alapvetően két területre fókuszál, az első a bankunió kiteljesítése, a második a tőkepiaci unió létrehozása. A bankunió normális működésének alapvető feltétele, hogy a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelvet minden tagállam átültesse nemzeti jogába. Az Egységes Szanálási Alap feltőkésítése közel egy évtizedet fog igénybe venni, ezért szükséges egy áthidaló finanszírozási mechanizmust létrehozni, amely addig is elegendő forrást biztosít, amíg az Egységes Szanálási Alapban nincs elég forrás. Az Egységes Szanálási Alap védőhálóját is ki kell alakítani, ezáltal biztosítva egyenlő feltételeket a minden tagállam számára, (ez az Egységes Stabilitási Mechanizmusból az Egységes Szanálási Alapban biztosított hitelkeret útján valósul meg). Végül, egy közös európai betétbiztosítási rendszer kialakítására is sor kerül, mivel a nemzeti betétbiztosítási modell működésképtelen, ha egy államot jelentősebb gazdasági sokk ér, főként, ha közben még költségvetési problémákkal is küzd.
A költségvetési unió hatékony és összehangolt költségvetési politikák integrált keretrendszerét kívánja megvalósítani. A válságkezelés nyomán meghozott intézkedések – hatos és kettes csomag, valamint a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés – komoly fiskális politikai keretrendszert alakított ki. A Jelentés elismeri, hogy a szabályok összetettek, viszont a hatos és kettes csomag felülvizsgálata lehetőséget biztosít az átláthatóság, az egyértelműség és a legitimitás javítására. Rövid távon egy Európa Költségvetési Tanács létrehozása tervezett, amely megerősítené a jelenlegi irányítási keretet, vagyis „koordinálná és kiegészítené a tagállamok költségvetési keretrendszeréről szóló uniós irányelv értelmében létrehozott nemzeti költségvetési tanácsok munkáját, valamint európai szintű, független és nyilvános értékelést készítene arról, hogy a költségvetések milyen mértékben teljesítik az uniós költségvetési irányítási keretben meghatározott gazdaságpolitikai célkitűzéseket és ajánlásokat.”
A politikai unió nem más, mint a demokratikus elszámoltathatóság, legitimitás és az intézmények megerősítését jelenti, vagyis az előző három unió intézkedéseinek beágyazása az európai gazdasági integrációba. Az európai szemeszter két egymást követő szakaszt tartalmazna, az első az eurózóna egészével, míg a második az országspecifikus ajánlásokkal foglalkozna. Az öt elnök jelentése fontos szerepet szán az Európai Parlamentnek, egyrészt az európai szemeszter részeként megerősítené a parlamenti ellenőrzést, másrészt növelné az együttműködést az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek között. Emellett, lépéseket kívánnak tenni az eurózóna egységes külső képviseletének megteremtése felé, végül a kormányközi megállapodások által létrehozott intézkedéseket – Euró Plusz Paktum, a stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés és az egységes szanálási alapról szóló kormányközi megállapodás – integrálnák az uniós jogi keretekbe.
Az egyes uniókhoz tartozó rövid összefoglalók csupán az első szakasz, az elmélyítési szakasz intézkedéseit tartalmazzák, amelyek megvalósításának határideje 2017. június 30. Az Európai Bizottság 2015. október 21.-én sajtóközleményben jelentette be, hogy az öt elnök jelentésének első szakasza megvalósításra kerül.
Szijártó Norbert
tudományos segédmunkatárs
MTA KRTK VGI
