A 2008/9-es válság elindulásakor azt gondoltuk, hogy - hasonlóan az 1929 utáni időszakhoz - hatalmas hitelundor fog elkezdődni, amely egy generáción át tart. Arra számítottunk legtöbben, hogy a lakosság/vállalatok sokáig, akár 10-15 éven át hitelvisszafizető lesz, és eszébe sem jut újból elkezdeni a hitelállomány bővítését. Nem így történt.
A jegybankok agresszív beavatkozása miatt (jellemzően negatív tartományba nyomták le a reálkamatokat a rövid, és sok helyen valószínűleg a hosszú oldalon is), a lakossági hitelterhek jelentősen csökkentek, a fellélegző lakosság elkezdett költekezni, a javuló gazdasági hangulat, és töméntelen olcsó hitel hatására pedig leállt a hitelvisszafizetés, és ismét nettó hitelfelvevővé kezdenek válni mind a vállalatok, mind a lakosság. A hitelciklus (hitelleépítési része) így nem tudott végbemenni, a korábbi buborékot azelőtt újra kezdjük fújni, mielőtt leengedhetett volna. Ez rövidebb távon (2-5 év) pozitív a gazdaság teljesítménye szempontjából, hosszabb távon pedig (egyrészt mind halottak vagyunk, másrészt viszont) valószínűvé válik, hogy még a 2008-9-esnél is pusztítóbb hitelösszeomlással fogjuk magunkat szembetalálni valamikor...
Lássuk mi zajlik Amerikában:
Az olcsó pénz végül győzedelmeskedik, és várhatóan a következő 1-2 évben igen erős amerikai gazdasági teljesítmény várható ennek köszönhetően.
De nem csak amerikai sajátosság ez. A hazai jegybank agresszív, a Fed-hez sokban hasonlító hozzáállása miatt itthon is véget érni látszik a hitelundor (deleveraging): //www.portfolio.hu/vallalatok/penzugy/megindult_a_roham_a_lakashitelekert_tiz_eve_nem_pipaltunk_ilyet.1.203057.html
Jól látható, hogy mi történik mind a vállalatoknál, mind a lakosságnál: a devizahitelek visszafizetése tovább zajlik, viszont egyre több forinthitelt vesznek fel (a cégek főleg NHP-t). A vállalati szegmensben úgy tűnik már véget ért a nettó hitelvisszafizetés, míg a lakosságnál várhatóan hamarosan véget fog. (ez egyébként azt is jelenti, hogy a hazai folyó fizetési mérleg-többlet jelentősen csökkenni fog)
Különösen érdekes a cikk címében leírt folyamat is: látványosan növekszik az új lakáshitelek mennyisége, ami megerősíti véleményemet, miszerint (legalábbis a Bécs-Budapest tengelyen) igen komoly lakáspiaci mélypontot láttunk, amiből a következő 3-5 évben 30-50%-os áremelkedés jöhet. Minden a lakásárak emelkedése irányába mutat: nőni fog a hitelkereslet, az alternatív befektetések alacsony hozama miatt nagy lesz a befektetési célú ingatlanvásárlás is, pozitív a migráció, nőnek a reálbérek, és nincs kínálat, nincs új építés. Csak pozitívumok vannak...
***
Eközben megy a törpölés azon, hogy a jegybank gigantikus, 200 milliárdos alapítványbiznisze akkor mi is. A forrását legalább már tudni véljük, valószínűleg a jegybank nyereségéből van:
//www.portfolio.hu/gazdasag/elmagyarazzuk_honnan_jon_a_jegybank_200_milliardja.4.203052.html
Ez nagyon leegyszerűsítve úgy képződik, hogy a még anno olcsón beszerzett, devizatartalékban pihenő eurót (265-270 környékén lehet az átlagos bekerülési áruk) leváltották a jelenlegi magas (310-15-ös) árak mellett. Ez egy számiviteli profit, ettől nem lettünk gazdagabbak, a jegybank nem talált fel semmit, az egész annak következtében képződött, hogy leértékelték a forintot. Sőt, ha leértékelnék mondjuk 400 Ft/euróra, akkor még több "profitot" tudnának elérni, de beláthatjuk, hogy azért ez nem biztos, hogy annyira pozitív az országnak. A jegybanknak nem célja, hogy nyereséges legyen, és sikerességét sem ez alapján kell mérni - a fentiekből ez már könnyen belátható.
De ha már nyereséges, akkor elköltheti-e a saját nyereségét? Jogilag igen, úgy tűnik minden megfelel a törvény betűjének. Ugyanakkor mivel az MNB a magyar állam tulajdonában van (tehát teoretikusan a mi, adófizetők tulajdonában) ezért minden nyeresége/vesztesége a zemberek nyeresége/vesztesége, ilyenformán 100%-ban közpénz. Tehát a jegybank érvelése, miszerint nem közpénzt költött jogilag/technikailag igaz, de facto azonban nem igaz. Az MNB vagyona, nyeresége, vesztesége mindig is közpénz volt.
